A végtelen lehetőségek képei

Konok Tamás 91. születésnapján tárlatvezetésen „járhattunk” az alkotó életmű-kiállításán a Ludwig Múzeumban.

Konok Tamás festőművész 90. születésnapját a Ludwig Múzeum nagyszabású életmű-kiállítással készült megünnepelni. A rendkívüli helyzet miatt a tárlatot szeptemberről decemberre halasztották. A tervezett december 10-i megnyitóra a falakra került Konok Tamás több mint száz alkotása, bemutatva alkotói korszakait, a jellemző műtípusokat és témaköröket az oeuvre több mint négyezer művéből válogatva. Most csak annyi biztos: a tárlat március 14-ig látható, de hogy mikortól, az nem. A november 10-én életbe lépett általános rendezvénytilalom miatt a közönség elől elzárt, az utóbb január 12-re halasztott megnyitó is túlzott optimizmusnak bizonyult.

Konok Tamás barátai ünnepi programokkal, koncertekkel, beszélgetésekkel is készültek, ám a Nemzet Művésze már nem érhette meg a kiállítás megvalósulását: november 20-án, életének 91. évében elhunyt. A tárlat – amely Konok Tamás egyik művének címét kölcsönözve a „Vers l’infini”, azaz „A végtelenbe” címet kapta – így emlékkiállítássá vált, amibe mégiscsak bepillanthatott az, aki január 9-én, a festőművész születésnapján az Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényét megtekintette.

„Konok Tamás nemcsak a festészetében képviselte a harmóniát, hanem képes volt arra, hogy megjelenésével, világlátásával, gondolkodásával, európaiságával és magyarságával egy olyan miliőt teremtsen maga köré, amely lehetőséget ad arra, hogy ami a művészeti alkotásaiban megjelenik, az ő szavai által is képviselve legyen – mondta megnyitóbeszédében a Galambos Ádám evangélikus teológus, majd Konok Tamás ars poeticáját idézte: „A festészetnek nem az a feladata, hogy a látványt utánozza, hanem az, hogy a láthatatlant láthatóvá tegye.” És ezzel meg is érkeztünk Konok Tamás festészetének egyik fő jellemzőjéhez: a transzcendenciához.

Miként vált Bernáth Aurél egykori tanítványa a látványfestészetből kiindulva a

geometrikus absztrakció transzcendens-lírai vonulatának nemzetközileg elismert mesterévé? Ez utóbbi művészettörténeti skatulya mit jelent? Miként válik izgalmassá az „apollói” művész, aki nem a „dionüszoszi” utat választotta? Hogyan lett Konok Tamás három évtized Párizs után hazatérve a szembenálló magyar képzőművészeti csoportok kiengesztelője? Konok Tamás egy-egy művét kiemelve erről (is) beszélt Galambos Ádám, Pataki Gábor művészettörténész, Radnóti Sándor esztéta, N. Mészáros Júlia művészettörténész, Spiró György író, Fabényi Júlia művészettörténész, a Ludwig Múzeum igazgatója, Fabinyi Tamás evangélikus püspök, Klimó Károly és Matzon Ákos festőművész, valamint a tárlat kurátora, Szipőcs Krisztina művészettörténész. Az online tárlatvezetésen megsejthettük a Konok Tamás festészetében rejlő végtelen lehetőségeket, hogy a gondolkodásra késztető művek – Radnóti Sándort idézve – miként teremtik meg a lehetőségét a végtelen képzeteinknek. „Végtelen ízlés és végtelen kifinomultság, ami emlékeztet magára az alkotó emberre.” Remélhető, hogy e tárlatvezetés szövegei a készülő Konok Tamás-katalógusba is bekerülnek.

Infó:

In memoriam Konok Tamás

Az Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvénye, január 9.

Megtekinthető az Asztali beszélgetések YouTube-oldalán