Karácsony utáni lidércnyomás: a világ egyik legsúlyosabb járványhelyzetével találta szembe magát Írországban

A brit variáns rohamosan terjedt, mostanra a fertőzések csaknem feléért már ez a vírustörzs felelős.

„Arra kérem Önöket, emlékezzenek arra, hogy még a tél beköszöntével is van remény, és van fény. Ha a következő hat hétben szorosan összefogunk, lehetőségünk lesz tartalmas módon megünnepelni a karácsonyt” – ezt ígérte a lakosságnak Micheál Martin ír miniszterelnök október közepén, amikor bejelentette a decemberig tartó országos karantént. A dublini kormány számítása világos elven alapult: ha az emberek fegyelmezetten betartják az ötfokozatú skálán a legszigorúbbnak számító, ötös szintű korlátozásokat, akkor jutalmul családi körben ünnepelhetnek. Az elképzelés eleinte sikeresnek tűnt, hiszen decemberre a napi esetszám a 1282-os őszi csúcs nagyjából ötödére esett vissza, az ír kormány nyugodtan újranyithatott az adventi időszakra, az emberek visszatértek az üzletekbe és vendéglátóhelyekre, valamint újra összejártak barátaikkal, szeretteikkel. A dublini kormány az EU legjobb járványügyi adataival büszkélkedhetett, a fertőzéseket számát időben meghozott, néhány hetes karanténnal drasztikusan leszorító „ír modellnek” szép számmal akadtak csodálói a kontinensen. Peter Liese német EP-képviselő az Európai Néppárt (EPP) egészségügyi szakpolitikusa ezért követendő példaként hivatkozott a szigetországra, ahol az „éttermeket és még az edzőtermeket is újra tudták nyitni”. A méltatás azonban késve érkezett, mire Liese december 18-án kiadta közleményét, addigra már sötét felhők gyülekeztek „az ír modell” felett. Írország napokon belül arra kényszerült, hogy felismerje a világjárvány egyik lényeges tanulságát: az elbizakodottság nem sok jóra vezet, mivel az alacsony fertőzöttségi szint jelentette idill-közeli állapotot csak néhány ballépés választja el a rémálomtól.

Amikor a dublini kormány enyhített a korlátozásokon, akkor a társadalom fellélegzett – az emberek úgy találkozgattak egymással és vásárolgattak az üzletekben, mintha a járvány és a fertőzésveszély már a múlté lenne. Tony Holohan ír tisztifőorvos most hétfőn összesített adatokra hivatkozva arról beszélt, hogy december elején a lakosság úgy viselkedett, mint nyáron, az karácsonyt megelőző napokban pedig már úgy, mint a koronavírus megjelenése előtti időkben. A fegyelmezetlenség komoly hibának bizonyult, hiszen a kór tulajdonképpen szabadon terjedhetett. A dublini kormány csak azután kapott észbe, hogy a brit hatóságok közölték, hogy a koronavírus új, fertőzőképesebb mutációját észlelték. A miniszterelnök az ünnepek előtti utolsó pillanatban, december 22-én jelentette be, hogy visszavezetik az egész országra az ötös szintű karanténrendelkezéseket. Micheál Martin elmondta, hogy ugyan még nem észlelték a vírustörzset, de feltételezik, hogy jelen van a lakosság körében. Ettől függetlenül nem hátrált ki korábbi ígéretétől, bizonyos korlátozások bevezetését az ünnepek utánra halasztotta, de arra is kérte az embereket, hogy felelősségteljesen viselkedjenek, vigyázzanak szeretteikre.

Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy a „tartalmas karácsony” tervéhez való ragaszkodásnak mekkora szerepe volt abban, hogy az új évre súlyosbodott a járványhelyzet. A kabinet feltételezése mindenesetre igaznak bizonyult, a brit variáns tényleg megjelent és rohamosan terjedt, mostanra a fertőzések csaknem feléért már ez a vírustörzs felelős. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a hatóságok legpesszimistább jóslatát, a napi 2000-es esetszámot is jócskán meghaladták a januári adatok, amelyek múlt pénteken már 8227 újonnan regisztrált betegről szóltak. Még meghökkentőbb az tény, hogy az új év első teljes hetében a lakosság több mint 1 százalékánál mutatták ki a koronavírust. Jelenleg az írországi járványhelyzet a világon a legsúlyosabb, ami azt is bizonyítja mennyire veszélyes az új, brit vírustörzs. A beszámolók szerint az egészségügyi rendszer teljesítőképessége határára került, az elmúlt napokban hiába javultak az a járvány-adatok, minden egyes új beteg felvétele közelebb sodorja a kórházakat a bergamói állapotokhoz. A túlterhelt orvosok csak abban bízhatnak, hogy az érvényben lévő korlátozások hatására rövidebb lesz a rájuk váró sötét időszak.