Tony Blair visszatérését rebesgetik

A The Sunday Times szerint Charles de Gaulle példáját követné, aki 1958-ban tizenhárom évvel azután került elnöki pozícióba, hogy kivezette Franciaországot a második világháborúból. A szigetországban azonban elvben még közel négy évig nem rendeznek választást és amúgy is nehéz elképzelni, milyen szerepet kaphatna az egykori „Bambi”.

A Covid-19 „jót tesz” Tony Blairnek, a szigetországot három megnyert választással 1997 és 2007 között vezetett kormányfőnek. A konzervatív kabinet gyakran kaotikusnak tűnő válságkezelésére reagálva a 67 éves politikus és csapata rendszeres stratégiai tanácsokat ad az egészségügyi adminisztrációnak, személyesen Matt Hancock egészségügyi miniszternek. Blair nevéhez fűződik a hírek szerint a koronavírus elleni küzdelem egyik bástyájának tekintett tömeges tesztelési program kidolgozása, sőt ő használta először a kormány által később kisajátított „moonshot”, holdrakéta kifejezést. Ahogy ezt a legutóbbi The Sunday Times is méltatta, a volt kormányfő, majd 2015-ig a közel-keleti békefolyamatot alakító diplomata „úttörő” szerepet játszott az arcmaszk viselésének kötelező tételében és a különböző szigorúságú karanténok bevezetésében.

Egy még a múlt év vége előtt a BBC 4 véleményformáló reggeli műsorának, a Today-nek adott interjújában Tony Blair vonakodott elkötelezni magát, vajon kész- e egy újabb vezető pozíció betöltésére. Az exkormányfő elismerte, „frusztrált”, amiért a kormány „nem hatol a problémák mélyére, így minden egyes héttel nagyobb és nagyobb károk keletkeznek a gazdaságban és az egészségügyben”. Hétpontos programjának a kormány által elfogadott, de széles körben nagyon vitatott eleme, hogy a gyógyszergyárak, de különösen a Pfizer/BioNTech által tervezett és december 8-tól alkalmazott eredetileg három hét helyett ez év eleje óta tizenkét hét telik el a védőoltás első és második dózisának beadása között. Tony Blair abból indult ki, hogy a Covid-19 megbetegedések drámai megugrása közepette többet ér, ha sok ember élvez bizonyos immunitást, mint ha kevesen jutnak nagyobb védettséghez.

Blair óvatos visszatérése a politikai életbe több tényezővel is magyarázható. Gondolhat imázsára és a szellemi hagyatékára, szeretné elkerülni, hogy egyetlen ország, Irak jusson az emberek eszébe, amikor neve elhangzik. A tömegpusztító fegyverekre hivatkozó, hamis bizonyítékok alapján elindított 2003-as iraki háború szégyene örökre összefonódhat a volt Labour vezető nevével. Blair ereje teljében adta át a stafétabotot Gordon Brownnak, és azóta azt kellett látnia, hogy mind az egyetlen választást sem nyert Brown, mind az őt követő konzervatív kormányfők, Cameron, May, majd Johnson képességei eltörpültek az ő formátuma mellett. Egy név nélkül nyilatkozó barátja szerint Blair „egy évtizedet töltött pénzkereséssel, és most már olyan jól el van eresztve, hogy következő lépése tekintélyének helyreállítása lesz”. Sokan gondolják viszont, hogy éppen az elmúlt években végzett munkájával, kétes politikusoknak, mint Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnöknek és multinacionális vállalatoknak nyújtott tanácsaival helyrehozhatatlanul tönkretette egy „comeback” esélyét.

A The Sunday Times szerint Blair Charles de Gaulle példáját követné, aki 1958-ban tizenhárom évvel azután került elnöki pozícióba, hogy kivezette Franciaországot a második világháborúból. A szigetországban azonban elvben még közel négy évig nem rendeznek választást és amúgy is nehéz elképzelni, milyen szerepet kaphatna az egykori „Bambi”.