Nem titok, hogy a magyar kormány kiemelt nemzetstratégiai ágazatként tekint a sportra, Orbán Viktornak pedig egészen nagy várakozásai vannak a jövőt illetően. A miniszterelnök a Nemzeti Sportnak adott év végi interjújában elmondta, szeretné megérni, hogy Magyarország olimpiát rendez, a magyar labdarúgó-válogatott pedig világbajnoki döntőt játszik.
Egyelőre mindkettő lehetősége távolinak tűnik, ugyanakkor az adófizetői pénzekből nem kevés megy el a sport támogatására. A magyar kormány 2013-ban határozta meg annak a 16 sportágnak a körét, amelyre kiemeltként tekint, ezeknek a 2014-től 2020-ig tartó időszakra összesen 135 milliárd forintot biztosított.
Kezdetben a 16 érintett sportág az asztalitenisz, az atlétika, a birkózás, az evezés, a cselgáncs, a kajak-kenu, a kerékpársport, a korcsolyasport, az ökölvívás, az öttusa, a röplabda, a sportlövészet, a tenisz, a torna, az úszás és a vívás volt, majd 2018-ban a karate is felkerült a listára. Ezek a sportágak nem jutnak hozzá a társasági adókedvezményből befolyó összegekhez, amelyeket a hat látvány-csapatsportág, a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda, a jégkorong, a röplabda (2017-ben sorolták át) és a vízilabda használhat fel.
Kilenc év alatt tao formájában 790 milliárd forint ment az államkassza helyett sportklubokhoz és szövetségekhez – írta meg tavaly májusban a 24.hu. (A 2020-as pontos adatok tavasszal várhatóak, amikor minden egyesület és sportági szövetség elkészítette pénzügyi beszámolóját.) A legtöbb pénz a labdarúgásba áramlott, ezen belül Felcsútra ez idő alatt 32,2 milliárd forint érkezett, az ottani klub kapta messze a legnagyobb mértékű támogatást.
Sorozatunk első részében azt tekintjük át, az elmúlt években melyik látványsportág mennyire tudta sikerre váltani a támogatásokat. Kezdjük a labdarúgással, amely a körülményeket illetően sokat fejlődött az utóbbi időben. A legtöbb NB I-es klub (sőt, több alsóbb osztályú is) modern, új stadiont kapott, az infrastruktúra tehát szinte mindenhol adott, igaz, a létesítmények piaci alapú fenntartására szinte senki sem képes. A 2009/10-es szezonban a Debrecen szerepelt a Bajnokok Ligája főtábláján, tizenegy év múltával a Ferencváros érte el ezt a bravúrt. A fővárosi zöld-fehérek egy évvel korábban az Európa-liga főtábláján szerepeltek, ez a székesfehérváriaknak 2012/13-ban és 2018/19-ben sikerült.
Talán még látványosabb a válogatott szereplése, amely 44 év múltával jutott ki az első alkalommal 24 csapat részvételével megrendezett 2016-os Európa-bajnokságra, ott a nyolcaddöntő jelentette a végállomást. Tavaly pótselejtezőn sikerült kiharcolni a részvételt a koronavírus-járvány miatt idén nyárra halasztott kontinensviadalra, amelynek Budapest is az egyik házigazdája lesz.
Kézilabdában 2013 óta a Győri Audi ETO ötször nyerte meg a női Bajnokok Ligáját, míg a férfiaknál a Telekom Veszprém rendszeres résztvevője a négyes döntőnek. Ezek az eredmények ugyanakkor elsősorban nem a magyar játékosoknak köszönhetőek, akik az élklubokban háttérbe szorulnak, ami visszaköszön a nemzeti együttesek eredményeiben. A női válogatott legutóbb 2008-ban szerepelt olimpián, azóta 2012-ben egy Eb-bronz, 2013-ban világbajnoki 8. helyezés a legjobb eredmény. Hasonló a helyzet a férfiaknál, akik ugyan 2012-ben Londonban negyedikek lettek, Rióba és Tokióba már nem jutottak ki, a vb-ken és a kontinensviadalokon sem termett számukra sok babér.
A vízilabda igazi magyar sikersportág, a férfiak 2000 és 2008 között zsinórban aratott három olimpiai aranya miatt pedig továbbra is nagy a hazai közvélemény elvárása. Londonban és Rióban az ötödik hellyel kellett „megelégedni”, a hullámvölgyek ellenére ez idő alatt sikerült Eb-t és vb-t is nyerniük a magyaroknak. Kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtanak a nők, akik a legtöbb fontos tornán rendszerint a bronzéremért csatáztak több kevesebb sikerrel, 2016-ban Belgrádban azért összejött egy Eb-arany. A férfi klubcsapatoknál a Ferencváros jelenleg Bajnokok Ligája-címvédő, míg két évvel korábban a Szolnok diadalmaskodott ebben a sorozatban. A nőknél az UVSE 2016-ban bukott el egy BL-döntőt.
Sikerült előrelépnie a férfi kosárlabda-válogatottnak, amely 2017-ben 18 év után ismét kijutott az Eb-re. A nőknél is folyamatos javulást tapasztalhatunk, ami az Eb-eredményekben mérhető le (2015 – 17. hely, 2017 – 12., 2019 – 7.).
Az egykor szép sikereket elérő női röplabda-válogatott 28 év távollétet követően jutott ki ismét egy kontinensviadalra, 2015 óta pedig állandó részvevője az Eb-knek.
A férfi jégkorong-válogatott stabil tagja a második vonalnak számító divízió I-es világbajnokságnak, 2016-ban egy évre sikerült „benézni” a nagyágyúk közé, azóta viszont jobbára az újabb kiesés elkerülése a cél. A női válogatott ezzel szemben felfelé ível, legutóbb feljutott az A-csoportba.
A körülmények és az eredmények javultak a korábban sosem látott mértékű állami támogatás hatására, viszont az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjasok helyzete is sokkal jobb lenne, ha nem kizárólag a sportnak jutott volna ilyen kiemelt figyelem az utóbbi években.
A holnapi, második epizódban a 16 kiemelt sportág helyzetét tekintjük át.
