Az absztrakt formák nemcsak a festővásznon vagy papíron mutatnak jól, de egy kávézó falán vagy a színpadon is – derül ki a New York-i Modern Művészetek Múzeumának (MoMA) Sophie Taeuber-Arp művészetét bemutató online tárlatán. A múlt század első felében alkotó Taeuber-Arp több fontos avantgárd mozgalomban játszott kulcsszerepet, de nem csupán festőművész és szobrász volt, hanem táncos, író, ruha-, díszlet- és bábtervező is.
A sokoldalú alkotó Svájcban, Davos-ban született, művészetet és dizájnt Németországban tanult, Zürichbe költözve aztán az Iparművészeti Egyetemen textil dizájn szakon tanított, 1915-ben pedig itt ismerte meg későbbi férjét, a dadaista mozgalom főalakját, a költőként induló Jean (Hans) Arp festő-szobrászt.
Taeuber-Arp az alkotás során egyszerre kívánt a képző- és az iparművészet területén is mozogni, mivel úgy találta, az absztrakt művészet elválaszthatatlanul kötődik a mindennapi élethez. A húszas években az alkotó a figyelmét a belsőépítészetre fordította, miközben számos, vonalakból, körökből és ívekből álló festményt és rajzot készített.
A MoMA online tárlatán Taeuber-Arp élete mellett korának hangulata is megelevenedik. Szó esik például Zürichről, mely az első világháború alatt az európai avantgárd fővárosának számított, hiszen itt alakult meg a Cabaret Voltaire nevű klubban a provokatív műveiről híres dadaista mozgalom mintegy ellenpontozva a csataterek borzalmait, és egyben támadást intézve a művészet berögzült szabályai és a modern élet konvenciói ellen. Az irányzat fénykorában ráadásul Taeuber-Arp volt az egyik kulcsfigura, aki ebben az időszakban kollázsokat, akvarelleket, színpadi díszleteket, párnahuzatokat és színpompás kárpitokat készített.
A kiállításon láthatjuk például a képzőművésznek A szarvaskirály című 1762-es dráma bábadaptációjához készült figuráit és díszletét – mely amúgy egy absztrakt rácsos mintázatot formáz –, de egy fotón feltűnik maga Arp is, amint dadaista maskarában lejti táncát: a művésznő ugyanis gyakran lépett fel a Cabaret Voltaire színpadán a férje tervezte rendhagyó kosztümökben. A kiállítás első része bemutatja továbbá Arp emblematikus, tojásdad alakú fejeit is, melyek közül egy-kettőt a művésznő valószínűleg az önarcképének szánt. 4A húszas évektől Arp azonban egyre nagyobb felületen alkot, és a korábban csak festményeken és szobrokon megjelenő absztrakt formákat a hétköznapi terekben is alkalmazza, konkrétan a belsőépítészet terén.
A tárlat második egysége is erre a korszakra fókuszál, láthatjuk például az 1926-ban megtervezett Café de l’Aubette nevű strasbourgi kávézó fából készült modelljét és tervrajzait, melyek sárga, piros, kék, fekete és fehér geometrikus mintái egyszerre teszik fegyelmezetté és élettelivé a teret. 4Arp utolsó, 1930-tól 1943-as haláláig tartó korszaka már a nemzetközi absztrakció felé hajtja, miközben művészetében a rácsok csupán jelzésszerűen jelennek meg: helyettük a körök, ívek és hullámok válnak uralkodóvá, melyek már sokkal szabadabban „mozognak” a képeken.
Infó
A tárlat megtekinthető az artsandculture.google.com oldalán
