Timothy Garton Ash úgy látja, hogy Angela Merkel közelgő távoztával a német történelem egyik igen jó korszaka ér véget, még akkor is, ha a kancellár azért nem mindent csinált jól. Az Oxfordi Egyetem politológus-történésze idesorolja, hogy a politikus igen óvatosan viszonyult az EU megreformálásához, nem igazán szállt szembe a tekintélyelvű magyar és lengyel vezetéssel, illetve nem készítette fel Németországot a digitális, valamint a környezetvédelem szempontjából fenntartható jövőre
Ezzel együtt megtestesíti a legjobb Németországot, amellyel a világnak valaha is dolga volt. A szakember hozzátette, hogy ha a kereszténydemokraták a szeptemberi választások után a zöldekkel lépnek szövetségre, akkor keményebbre vált Berlin politikája Kínával, illetve az európai autokráciákkal. Ebből a szempontból a koalíció összetétele többet számít majd, mint az, hogy milyen tulajdonságokat tud majd felmutatni az új miniszterelnök.
A lap hozzáteszi, hogy a jobboldaliság, de az ország is válaszúthoz érkezett. Az új pártelnök a kereszténydemokrácia liberálisabb szárnyához tartozik és mindig is Merkel hűséges híve volt. De ha nem tud javítani a koronaválság kezelése miatt visszaesett népszerűségén, akkor lehet, hogy a CSU elnökének kell átengednie a kormányfői tisztet. Söder, aki menekülthullám során még a távozó kancellár éles bírálója volt, annak nagy támogatója lett az egészségügyi válság óta. Ritka kivételként csaknem annyira közkedvelt, mint Merkel és kenterbe veri Laschetet.
A lap úgy véli, hogy Laschet annak a jelszónak a jegyében lett a CDU vezére, ami 1957-ben a legnagyobb győzelmet hozta Adenauernek: csak semmi kísérletezés. Egyébiránt ő volt Merkel favoritja, és azt a tisztességes közepet képviseli, ami négyszer is sikerhez juttatta a kancellárt. Ám hiába futott be, továbbra is fontos kérdések tisztázatlanok, mint a szeptember végi választás, mint a párt jövőbeli irányvonala kapcsán.
Először is nem lehet biztosra venni, hogy őt jelölik kormányfőnek. Elképzelhető, hogy Söder beelőzi. Vagy akár Spahn, az egészségügyi tárca vezetője is. Ő a szombati erőpróbán Laschet mellett tört lándzsát, de úgy hírlik, hogy a továbbiakat illetően személyes törekvései vannak. Ráadásul ő és bajor vezető is jól szerepelt a vírus elleni kampányban, ami Laschetről nem mondható el.
További gond, hogy a kereszténydemokraták ugyan most jól állnak a közvélemény kutatásokban, de egyre nehezebben tudják megőrizni szavazóbázisukat. Részben csak azért lehetnek még mindig a kormányrúdnál, mert a szociáldemokraták még náluk is jobban visszaestek, ezért ragaszkodtak a nagy koalícióhoz. Ráadásul a párt megosztott az ügyben, együttműködjön-e helyi szinten a szélsőjobbos AfD-vel. Akik most Laschetre voksoltak, azok úgy számolnak, hogy a középutasság továbbra is elég lesz a győzelemhez. Ám a kancellár asszony nélkül a pártnak kemény döntéseket kell hoznia a jövőről.
Az Európai Unió ugyan továbbra is vallja a közös értékeket, de azért vannak változások, így például már nehéz eldönteni, hogy Magyarország és Lengyelország változatlanul demokratikus-e, vagy inkább már tekintélyelvű rendszernek kell tekinteni. A CDU-CSU pedig még arra sem képes, hogy megváljon a Fidesztől, együttműködik azzal Strasbourgban. Ezt a volt német kancellár mondta, akinek most jelenik meg közös könyve egy neves történésszel, korábbi életrazjírójával, „Az utolsó esély – miért kell egy új világrend” címmel.
Schröder bevallja: el nem tudta volna képzelni, hogy egy amerikai elnök a Kapitólium ostromára uszítson, hogy ne kelljen távoznia a Fehér Házból. A történtek túlmentek azon, amit egy civilizált társadalom még el tud viselni. Ugyanakkor arra számít, hogy Biden is kitart az Amerika mindenekelőtt-jelszó mellett, mert ez a vonal már Obama alatt beindult. A hangvétel ugyan most barátságosabbra vált és megoldódik egy-két vita, de a transz-atlanti viszony már sosem lesz olyan, mint korábban. Trump azonban csak azt verte szét, amit úgysem lehetett megmenteni.
Ezért a szociáldemokrata politikus úgy ítéli meg, hogy mai formájában fel kell oszlatni a NATO-t, újra kell alkotni annak politikai felépítéményét. Európának az USA-Kína-Oroszország-háromszögben kell megtalálnia a maga helyét, de ehhez meg kell reformálni az EU-t, ami feltételezi a többségi döntések bevezetését és ütőképes közös hadsereget kell létrehozni.
Schröder, akit a Rosznyeft igazgatósági tagjaként az Északi-áramlat egyik szószólója, és akit ezért nem ritkán oroszbarátsággal vádolnak meg, most kijelentette, hogy Moszkva több ízben is megszegte a nemzetközi jogot. Így a Krím megszállásával, bár itt szerinte abból kell kiindulni, hogy ha Ukrajna belépett volna a NATO-ba, akkor Szevasztopol hadikikötője a Nyugat érdekövezetébe került volna.
Hozzáfűzte, hogy a Kreml megsértette a jogot akkor is, amikor hackertámadást intézett pl. a Bundestag ellen. Ám mint kifejtette, ezzel együtt más lapra tartozik az oroszokhoz fűződő viszony. Hiszen Németország azt Egyesült Államokkal sem módosította kapcsolatait, amikor kiderült, hogy az lehallgatta Merkel mobilját.
