Biden, balról

Azt hiszem, minden baloldali érzelmű honfitársunk örül annak, hogy Joe Biden legyőzte Donald Trumpot, és vele azt a tébolyba forduló káoszt, amit a Trump-elnökség jelentett. Sokan még boldogabbak lennénk, ha Bernie Sanders nyerte volna előbb a demokrata jelöltséget, majd az elnökséget is. Sanders fellépése az európai baloldalt is szép reményekkel töltötte el, hiszen egy szociáldemokrata Egyesült Államok az európai progresszió szövetségese lehetett volna egy új, igazságos világrend megteremtésében. Ez a remény egyelőre elszállt, de az amerikai fiatalság jelentős részének radikális balrafordulása jó jel a jövőre. Joe Biden elnöksége a világot jó eséllyel visszaállítja a „business as usual” rendjébe, és ez önmagában is megnyugtató Trump ámokfutása után.

Joe Biden elnöksége (és Kamala Harris alelnöksége) alapvetően három területen gyakorolhat hatást a magyar baloldalra: a belpolitika, a külpolitika és az Orbán-kormányhoz való viszonyuk terén. Belpolitikájuk inkább csak közvetett módon hat ránk, de ennek a jelentőségét sem szabad lebecsülni. Joe Biden, aki első, 1972-es szenátorrá választása óta befolyásos formálója a washingtoni politikának, a legtöbb belpolitikai kérdésben centrista álláspontot foglal el. Alapvetően liberális politikus, az amerikai kapitalizmus, a Wall Street rendíthetetlen híve. A leggazdagabb egy százalék kiváltságait érdemben nem fogja csökkenteni, és nem hoz létre általános egészség- és társadalombiztosítást. Az illegális bevándorlók állampolgárságának tervezett megadása ugyanakkor sok millió ember helyzetén javíthat. Az olyan „soft” témákban, mint a marihuána fogyasztás dekriminalizálása, a fegyvertartás korlátozása, a meleg jogok kiterjesztése, mérsékelt reformok várhatóak. Biden szenátorként és Harris ügyészként középutas volt a szigorú büntetőpolitika és a bűnözőkkel való túlzott együttérzés között. Várhatóan környezeti kérdésekben is a középúton maradnak, a jövő és a nagytőke érdekei között egyensúlyozva. Belpolitikáját tekintve az USA egy kicsit barátságosabb lesz, de igazán érdemi változások aligha várhatóak.

A nagy kérdés a külpolitika. Joe Biden gyakorolt és kipróbált külpolitikus. Elkötelezett békepártinak semmiképp sem nevezhető. Támogatta az iraki háborút, fő kezdeményezője volt az akkori Jugoszlávia elleni bombázásoknak, kezdeményezte a szíriai ellenzék felfegyverzését. A Henry Kissinger óta bevált amerikai gyakorlatot követve megengedőbb Kínával és ellenségesebb Oroszországgal szemben. Donald Trump, aki elsősorban üzletemberként gondolkodott, eredetileg ezt a trendet akarta megfordítani abból a meggondolásból, hogy Kína gazdaságilag az USA legveszélyesebb kihívója, míg Oroszország az energiaszektort leszámítva lényegtelen aktor a világpiacon. A trumpi külpolitikának ez volt az egyetlen értelmes eleme. de ez is összeomlott, és ma az amerikai-orosz és amerikai-kínai viszony is rosszabb, mint Obama idejében volt. Pozitív jel, hogy Joe Biden az Egyesült Államok szövetségi rendszerének újjáépítését tekinti egyik külpolitikai prioritásának, és elsősorban a NATO és az EU tagállamaival állítaná helyre a bizalmi viszonyt. Lényegében újrateremtené a nyugati demokráciák egységét, amelyet alaposan szétcibált Trump önfejűsége. Az európai vezetők láthatóan nyitottak erre, és a Trump okozta sebek könnyen begyógyíthatóak.

De az sem mindegy, hogy mi a Nyugat egységének a célja. A béke megőrzése, a klímakatasztrófa mérséklése, a járványok és az éhínség leküzdése? Ha így lesz, akkor baloldaliként is örülhetünk a washingtoni fordulatnak. Remélhetőleg alaptalanok azok a szirénhangok, amelyek egy új, a jelenleginél is keményebb hidegháborút remélnek Oroszország, Kína, Irán, Törökország és számos más, nem az amerikai modellt követő ország ellen. Baloldali ember sohasem örülhet a hidegháborúnak, hiszen annak mindig a kisemberek, a dolgozók, a gondolkodó diákok, a szétszakított családok a vesztesei. De a hidegháború azért is veszélyes, mert ha a Nyugat ellenségként tekint minden, nem nyugatos országra, akkor veszélyes szövetségbe terelheti ez utóbbiakat. Joe Biden mindenesetre úgy fogalmazott, hogy Oroszország nem ellenség, hanem ellenfél, Kína pedig komoly versenytárs. Ha innen közös jó szándékkal sikerülne a partnerségig eljutni, akkor az emberiség nagy kihívásain könnyebben úrrá lehetnénk.

A Biden-kormányzat bizonyosan nem lesz az Orbán-rezsim nagy barátja. Puszta létezésével erkölcsi bátorítást adhat a Fidesz leváltásáért küzdő magyar liberálisoknak, és közvetve a baloldalnak is. De direkt beavatkozást ne várjunk Washingtontól. Orbán Viktor rendszerét itthon, a magyar választók megnyerésével, egy patrióta és szociális összefogással kell legyőznünk. Ehhez az új amerikai adminisztráció azzal nyújthatja a legnagyobb segítséget, ha jelentős anyagi és technikai támogatást ad a független média megerősítéséhez. Egy „média-Marshall-segély” minden direkt politikai beavatkozásnál nagyobb segítség lenne.

A szerző publicista, volt európai parlamenti képviselő