Egyes ukrán hírportálokon megjelent néhány soros nyilatkozat a hírek tengerében sok ember figyelmét elkerülte, pedig az orosz-ukrán viszony olyan területére enged betekintést, amelyről valószínűleg sokan nem is tudtak. Az ukrán nemzeti atomenergia-termelő vállalat, az „Energoatom” bejelentette, hogy 2021 folyamán, ha csak közbe nem jön valami rendkívüli esemény, megszünteti a kiégett nukleáris fűtőelemek Oroszországba szállítását. Ez pedig azt jelenti, hogy ezen a téren mindeddig tartós volt az együttműködés. Nemcsak politikai, hanem üzleti döntésről van szó. Leegyszerűsítve arról, ki keressen ezen az üzleten. És ki nem.
„Ma évente 150-200 millió dollárt fizetünk Oroszországnak a kiégett nukleáris fűtőelemek elszállításáról három atomerőművünkből: a rivneiből, a hmelnickijiből és a dél-ukrajnaiból” – nyilatkozta a vállalat vezetője. Azt is hozzátette, a megállapodás értelmében e fűtőelemeket Oroszországban újra feldolgozzák, majd ideiglenesen tárolják, hogy aztán ötven év elteltével visszaszállítsák azokat Ukrajnába. A negyedik atomerőmű, a zaporozjei 2000 óta saját tárolóval rendelkezik.
Az új megoldást az a várhatóan májustól üzemelő központi tároló jelenti, amelyet 2017-ben kezdtek építeni és tavaly decemberre készült el az első szakasza mintegy 2 milliárd hrivnya ráfordítással. (100 forint 9,4 hrivnya). Most épül az idevezető 43 kilométeres bekötő vasúti pálya. Az első szállítmány a dél-ukrajnai atomerőműből érkezik majd. Befejezték a központi tároló valamennyi építési elemének felhúzását és annak a térségnek a kialakítását, ahol a már feldolgozott fűtőanyag konténerei kapnak helyet. Az egész beruházás nagyságát 37 milliárd hrivnyára becsülik.
Ezzel az új megoldással Ukrajna az Euratom irányelveinek igyekszik megfelelni. Kijev attól tartott, hogy az orosz feldolgozóktól való függőség veszélyezteti az ország biztonságát. Ha Moszkva leállna a hulladék befogadásával, az elegendő lenne ahhoz, hogy leálljanak az ukrán atomerőművek és megbénuljon a gazdaság. Ez nem következett be, a kiéleződő helyzet azonban bizonytalanságban tartotta az ukrán kormányt. Most ennek a bizonytalanságnak vet véget.
Oroszország vesztesége nemcsak abban jelentkezik, hogy évente 150-200 millió dollár bevételtől elesik, hanem abban is, hogy az ukrán fűtőelemek feldolgozása során tiszta uránhoz jutott. De ki fog most keresni az új üzleten? Mert üzlet ez a javából.
Az ország maga mögött tudhatja az Egyesült Államok támogatását. A két ország közös tervet dolgozott ki a nukleáris tudomány területén megvalósítandó együttműködésre. A központi hazai tároló építéséhez részben a Bank of America biztosítja a hitelt. A RIANovosztyi hírügynökség már Porosenko elnöksége idején arról tudósított, hogy az Egyesült Államok több mint 100 millió dollárt különített el a nukleáris hulladék tárolójának a megépítésére. Ezt követően zavaros hírek érkeztek e pénzek elherdálásáról. Az előkészítő munka azonban nem állt le. A Rambler hírügynökség 2017 végén tudósított arról, hogy a Holtec International amerikai társaság hozzákezd a Csernobili zónában a kiégett nukleáris fűtőelemek központi tárolójának az építéséhez. A cég 250 millió dollár átutalásával indított.
Az itt alkalmazott megoldást több szakértő illette bírálattal. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a feldolgozott nukleáris anyagot különleges konténerekben a talaj szintjén fogják tárolni. Egyesek még azt a véleményt is megkockáztatják, hogy az amerikaiak Csernobilben egy új eljárást akarnak tesztelni. Hasonló megoldással sehol máshol még nem próbálkoztak.
Az amerikaiakkal való közös munka példája a Westinghouse Electric Company-val hosszú évekkel ezelőtt kialakított együttműködés. A cég az atomerőművek karbantartásának, javításának, ellenőrzésének, tervezésének nemzetközileg elismert szereplője. Tavaly ősszel újabb megállapodást kötöttek arról, hogy a cég szállítson nukleáris üzemanyagot egyes ukrán atomerőműveknek. A céggel ezen kívül sok területre kiterjesztették az együttműködést. Zelenszkij ukrán elnök e téren csak folytatja az elődjei által elkezdett együttműködést: 2000 eleje óta van a kijevi vezetés kapcsolatban a céggel. Mára azonban a vele kiszélesített közös munka elvezet az oroszok lecserélésére az amerikaiakra. Ennek bizonyítéka az is, hogy immár a Westinghouse üzemanyaga működteti az ukrán atomerőművek hat energiablokkját és a hmelnickiji atomerőmű energiablokkjainak végleges építésében is közreműködik.
Az orosz média hosszan sorolja azokat a vészhelyzeteket, amelyek az amerikaiak megjelenése óta bekövetkeztek. Kockázatosnak tartják az oroszt másoló, de az ukrán atomerőművekhez nem kellően adaptált amerikai üzemanyaggal végzett kísérleteket is. Ráadásul az ukrán energiablokkok felhasználhatóságának ideje lejár az elkövetkező néhány évben, a legjobb helyzetben lévőé is 2035-ben. Az ukrán költségvetés ezzel nem számol. Olyannyira nem, hogy a dél-ukrajnai atomerőmű előírt élettartalma már le is járt, többmilliárd hrivnya kellene ahhoz, hogy biztonságossá tegyék. Ennek azonban semmi jele.
Arról, természetesen, Ukrajnában nem szívesen beszélnek, hogy a Wesinghouse néhány blokknak szállított üzemanyaga 20-25 százalékkal drágább az oroszénál. Arról még kevésbé, összességében milyen gigászi anyagi terhet ró az országra, a korábbi orosz atomenergetikai együttműködés feladása. Ráadásul egy korábbi függőséget felvált egy újabb függőség.
