Tanuljon ön is szakmát - nyugdíjasként!

Olvasom a Népszavában Nógrádi Gábor tollából, hogy „képzés indult a hatvan éven felülieknek. Tizenhét szakmát tanulhatnak meg egy, maximum két év alatt... A kanadai városkát meg az időseket használható kétkezi szakmára tanító Golden Universityt amúgy senki se keresse a neten, mert ilyen nincs." Ha belegondolok, a „kanadai” elgondolás igazán vonzó lehetőség, az írás zárógondolata pedig mindenképpen a hiányt és a lehetőséget foglalja össze: "... mert ilyen nincs, de éppenséggel lehetne!"

Egyébként van. Nálunk úgy áll most, hogy az első két szakmát mindenki ingyen megszerezheti. Ebben az összefüggésben lényeges, hogy akár nyugdíjasként is. A felnőttképzés sokrétű és elterjedt a szakképzésben. Minden további nélkül be lehet iratkozni szakmát tanulni. Esti tagozaton a képzés két év. Az elfoglaltság három délután, hetente. A szakmaválasztás igény szerinti. Ahol indul oktatás, oda jelentkezni lehet.

Igaz, az a tapasztalatom, hogy érdemes olyan oktatási intézményt választani, ahol megoldható az iskolán belüli mozgás. Végtére ezek sokosztályos középiskolák, több emelettel, és hatvanöt felett előfordul, hogy hasznos a lift a lépcsőház mellett.

Aki ismeri a hazai oktatásfinanszírozást, az tudja, hogy az oktatási intézmény a beiratkozott, az oktatásban ténylegesen résztvevő tanuló után kap forrást. Az intézmény abban is érdekelt, hogy a meglévő "infrastruktúrát", a működő, fűtött, takarított, kivilágított és őrzött iskolát egész nap, reggeltől estig fizető közönséggel töltse meg.

Érdekes és kívánatos a „kanadai” példa, de az a helyzet, hogy a hazai, létező gyakorlat működőképes és eredményes. Minden korlátozás nélkül befogadja a nyugdíjas tanulókat, finanszírozza a képzést. Egyedül az érintettek személyes lehetőségei szabnak határt.

Egy ideje érdekelt, hogy hol, mennyiért lehetne szoftverfejlesztést tanulni. Valamikor, negyven éve, számítógépes programokat (is) készítettem. Az érdeklődés megvan, csak adódik egy nehezen kikerülhető akadály: az objektumorientált programkészítés tanulása magánúton - amellett, hogy hasznos és érdekes - meglehetősen drága. Egy érdemi Jawa vagy C# tanfolyam költsége messze kívül esik egy nyugdíjas lehetőségein. Ha programot szeretnék írni a telefonomra vagy a táblagépemre, csak a keretrendszerért elég sok pénzt kell kiadni.

Az állami képzés elfogadása megoldja a finanszírozás gondját. A szoftverfejlesztő szakmához adott a tanterv. Nemcsak programozást tanítanak; kell mellette Cisco Akadémia, ami a hálózatok megismerése, meg mindenféle hardveres szerelgetés, és valamiért rendszereket is telepíteni kell. A krimpelés, az már direkt a varázslat, különös tekintettel a színes drótok sorrendjére. A fejlesztő szoftverek telepítésekor a telepítők visszakérdeznek a hatvanöt éves tanulóra, talán tévedés a beütött életkor, azért elfogadják a megerősítést. Ellenben a Legó robotok programozása fenomenális. Dolgozat is van belőle, nem is egy.

Nem lehet elkerülni, hogy saját azonosítónk legyen a Kréta rendszerben, mint minden diáknak. Így a legkönnyebb megtapasztalni, milyen lehetőségei vannak a mai diákoknak, szülőknek.

A családban nagyon sikeres a frissen készült labirintusjáték, amiben a főszereplő baba banános etetései és keresztben beúszó pelenkázások nehezítik a pályát. Az adatbázis kezelés és a webes megjelenítés már nagyon más irány, mint amit keresek, de ha ez is kell hozzá... Mindenesetre a hangsorok és akkordok generálása a vejem intenciói szerint, megfelelő osztályok meghatározásával sokkal egyszerűbb és rövidebb, mint ugyanez mátrixokkal és vektorokkal. Egykettőre generálom neki az objektumokat, amiket ő hanggyűrűknek hív, és valamivel több mint négyezer van belőlük, ami számára hasznos.

Mielőtt belevesznék az egyetlen szakma kapcsán szerzett benyomások taglalásába, visszalépek a kiinduló gondolathoz. A „kanadai” példában az a tizenhét szakma abban a városkában vonzó megoldás és érték. Érdemes továbbgondolni, mert nálunk az idősek lehetősége a szabad, támogatott tanulásra létező, ám alig kihasznált opció. Az öregek tanulásának lehetőségével érdemes élni, és akár szabad rá büszkének is lenni.