Hiller István;oktatás;kultúrák;

2021-01-23 07:30:00

„Nem akarok baloldali Fideszt”

Ellenzéki pártok értékfelfogása az oktatás ügyében szinte azonos, ám kultúra terén vannak értékkülönbségek, nagy kihívás ezeket összehangolni - mondta Hiller István, az MSZP választmányi elnöke.

Nemrég azt nyilatkozta, elhibázott lépésnek tartja az állami egyetemek alapítványi fenntartókhoz kerülését. Van több nemzetközi példa, hogy ez működhet jól is.   

Amikor a jelenlegi kormány az első ilyen átalakítást megcsinálta a Budapesti Corvinus Egyetemmel, azt mondták, ez egy teszt, aminek a tapasztalataiból lehet majd látni, milyen irányba lesz érdemes menni. Egy felsőoktatási átalakításnál, így a fenntartóváltásnál is, legalább három tanévnek kell eltelnie, mire kiderülnek a hatásai. A Corvinus modellváltása óta másfél év telt el, szinte semmilyen tapasztalat nincs még, miközben már ott tartanak, hogy a magyar vidéki tudományegyetemek hármasát egyszerre akarják alapítványi fenntartásba adni. Ennek semmilyen szakmai magyarázata nincs. Annak se vagyok a híve, hogy a magyar állami vagyonból elhamarkodottan, tapasztalatok nélkül több százmilliárd forintnyi vagyon átmenjen ezekhez az alapítványokhoz.

Ha az ellenzéki összefogással legyőznék a Fideszt 2022-ben, mit történne ezekkel az egyetemekkel?

Minden vihető előre és minden változtatható. Én azt szeretném, ha a kormány kritikája mellett egyre nagyobb teret kapna az, hogy az ellenzék mit szeretne. Nem gondolom, hogy Békéscsabától Győrig az emberek programokat fognak olvasni. El kell mondanunk, lehetőleg a legszélesebb nyilvánosság előtt, hogyan gondolkodunk. De választási programot a miniszterelnök-jelöltünk hirdet majd, akit előválasztáson fogunk kiválasztani. Azt már most elmondhatom, a magyar ellenzéki pártok közös értékfelfogása az oktatás ügyében szinte azonos. Nem egy, sokunk által remélt választási győzelem után kezdünk el gondolkodni azon, hogy mit akarunk.

Tehát akkor már tudják, mit akarnak a felsőoktatással?

Engem a színvonal érdekel. A jövő egyre inkább a megszerzett és alkalmazott tudásé, a versenyképesség legalapvetőbb pillére pedig az lesz, hogyan lehet ezt a tudást érvényesíteni. Ebben a felsőoktatás és az úgynevezett társadalmi mobilitás a legfontosabb. Egy tehetséges, de nem feltétlen vagyonos családba született gyermek a tehetségét kihasználva magasabbra küzdheti magát. Ezt a társadalmi mobilitást a mostani kormány befagyasztotta, gyakorlatilag megszüntette.

Aki tehetséges és jól tanul, az előtt ma is nyitva áll az út az egyetemre.

Valóban? Én meg azt mondom, hogy az előbb említett Corvinuson a modellváltás eredményeként az angol nyelvű nemzetközi gazdálkodási szak költségtérítési képzése jelenleg 380 ezer forint, ami 720 ezer forintra fog emelkedni szeptembertől. Ez nem feltétlen a tehetség felkarolásának irányába mutat. Egyébként pedig, úgy a közoktatásban, mint a felsőoktatásban évtizedes törekvése az Orbán-kormánynak az egyetemekre való bejutás lehetőségeinek szűkítése. Amit a gimnáziumokkal, a korábbi szakközépiskolákkal csináltak, ahogy a felvételi keretszámokat csökkentették, amit a célzott finanszírozással műveltek… Egyébként nem is titkolták, a miniszterelnök többször elmondta, a jövő a szakképzésben van, nem az egyetemi diplomában.

Visszatérve az előző kérdésre: mire számíthatnak az egyetemek, hallgatók, felvételizők, ha 2022-ben esetleg kormányváltás lesz?

A lehetséges győzelem mértéke nagyban befolyásolja a kérdésre adható választ. Más a forgatókönyv, ha 50,8 százaléka van a kormánynak, és megint más, ha 67,5 százaléka. Arra kérném, most elégedjen meg azzal a válasszal, hogy a mi szakmai társaságunk a magyar felsőoktatás színvonalemelése érdekében mind a két változatra készít programot. Akkor tudok erről beszélni, amikor döntöttek a választók. Most azt tudom mondani: nem azon múlik egy egyetem színvonala, ki a fenntartó, ugyanakkor megismétlem, nem pártfogolom azt, hogy több százmilliárdos állami vagyon kellő tapasztalatok nélkül alapítványokhoz kerüljön. Vannak jogi, oktatási és finanszírozási elképzeléseink, maradjunk ennyiben. 

Kolléganője FreeSZFE maszkot hord. Ön azt nyilatkozta, hogy visszacsinálják a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltását. Hogyan? Hiszen a művészek háborús felek lettek.

A magyar színház- és filmművészetnek jelenleg nincs állami fenntartású felsőoktatási intézménye. Nem azért, mert nem voltak jelentkezők, elhagyták az oktatók, hanem azért, mert elvették. Ez a kultúrharc legeklatánsabb példája. Készek vagyunk arra, hogy megalapítsuk a magyar színház- és filmművészet új, modern, állami fenntartású egyetemét. A kiszorított oktatók, az igazságos és bátor harcot vívó hallgatók és a jövő tehetséges növendékei számára. Garantálom, hogy ez az egyetem szabad és autonóm lesz, és a politika nem fog beleszólni abba, hogy mi folyik az intézményen belül. Egyetlen elvárás van: a színvonal. És azt javaslom a jelenlegi oktatóknak és hallgatóknak, hogy az elvégzett kurzusok érdemjegyeit precízen iktassák és őrizzék meg. Pitiáner, harmadosztályú fenyegetésnek tartom azt, ami most zajlik a kreditekkel.

Mit tegyen az a diák, aki idén diplomázik?

A 2021. júniusi vizsgák dolgába nincs beleszólásunk. De azt vállaljuk, hogy a későbbiekben el fogjuk ismerni a kockás papíron vezetett krediteket.

Ön is kultúrharcról beszélt. Nem gondolja, hogy békíteni kellene a hadba hívott művészeket?

A jelenlegi kormány a politikai és a gazdasági tér elfoglalása után 2018 óta az intellektuális tér meghódításának kísérletét folytatja. Híve vagyok a kultúrbékének, de nem vagyok naiv. Nem érdekel a politikai hovatartozás, az érdekel, hogy egy művész mennyire alkot színvonalasan, egy professzor diákjai mennyire tudnak elhelyezkedni és a kutatást mennyire fogadja be a nemzetközi szakma és a gazdaság. Ez a mérce. Nem akarok egy baloldali Fideszt, de a pacifikációhoz először a mai ellenzék győzelme kell.

Tegyük fel, hogy önök kormányoznak és Vidnyánszky Attila újra megpályázza a Nemzeti Színház főigazgatói posztját. Van esélye?

Ostoba lennék, ha a választások előtt egy évvel, kormányfőjelölt ismerete nélkül személyre szabott választ adnék.

A Jobbiktól a DK-ig tartó skálán lévő pártok szellemisége nagyon különböző. Hogyan lehet összefésülni a kultúráról alkotott elképzeléseiket?

Lesz közös program, ennek lesz kulturális fejezete. De míg a vidéki úthálózat fejlesztéséről, vagy az önkormányzatok jelenlegi kifosztásáról való gondolkodásunkban nincsenek nagy különbségek, a kulturális területen léteznek ilyenek. Az egyik oldalon annak elfogadása, hogy a világban zajló folyamatokra érdemes nyitottnak lenni, a másikon pedig azé, hogy a nemzeti kultúra iránti elkötelezettség a jövő egyik záloga. Ezek összehangolása intellektuálisan izgalmas, politikailag nehéz feladat. Nem megoldhatatlan, csak belátás és kompromisszumkészség kell hozzá.

Egy év múlva ilyenkor a választók már ismerhetik ezt a programot?

Nagyon remélem, hogy annál sokkal hamarabb.

Ősszel?

Igen, de azt csak a közös kormányfőjelölt hirdetheti meg.

Ön kész szakmai vitára?

Akár azonnal.

Demeter Szilárddal egy évvel ezelőtt vitázott. Leülne vele ismét?

Bárkivel, akit a kormány elküld. Bárcsak az lenne a probléma, hogy a közszolgálatinak nevezett állami televízió azon gondolkodik, miként rendezi meg a szakmapolitikai vitákat a legteljesebb nyilvánosság mellett.

A GDP hány százalékát ideális a kultúrára költeni?

Joggal mondta a világjárvány előtt a jelenlegi kormány, hogy a magyar állami költségvetés jelentős részét fordította kultúrára. Ám ennek részei a tízmilliárdos nagyberuházások is. Megnézve azt a hányadot, amit a hagyományos vidéki közművelődés nyert, torz eredményt kapunk. Nem az összeg nagyságával, hanem annak belső arányaival és a hasznossággal van probléma.

Mit gondol a kulturális esélyegyenlőségről? A jelenlegi kormány elindított egy kulturális alapellátás-programot.

Minden olyan programot meg kell tartani, ami helyes vagy javítható. A szükséges és lehetséges kontinuitást – nem személyi ügyekben – fenn kell tartani.

A magyar kultúra finanszírozása jelentős mértékben függ az államtól. Változhat ez?

Ósdi, elavult szemlélet azt gondolni, hogy a kultúra finanszírozása csak központi költségvetésből történhet. Ezt példázza a konszenzusos filmtörvény, amely szerint a koprodukciókban készült filmek 20 százalékos adókedvezményt kapnak. A másik megoldás a szerencsejáték, amelynek bevételei most is a Nemzeti Kulturális Alapot finanszírozzák. Ezek központi költségvetésen kívüli eszközök. Mindemellett az állam és a magánszféra közösséget vállalhat művészeti alkotások létrehozatalának finanszírozásában.

A több tízmilliárdos visszaélések miatt megszűnt az ön minisztersége idején, 2008-ban bevezetett kulturális tao. Helyesli a döntést?

Ha egy autó tilosban parkol, ön megtiltaná az autósoknak a parkolást?