- Nagy Tamás útja - Profi az amatőrök között

Új vezetőedzővel vág neki a tavaszi szezonnak a 2018-ban újraalapított Budapesti Atlétikai Klub (BAK) nagypályás labdarúgócsapata, amely jelenleg a hatodosztályban (BLASZ III) szerepel. Január végétől a korábbi háromszoros válogatott Nagy Tamás dirigálja majd az együttest, aki díjazás nélkül vállalta el a felkérést.

„Maglódon futsaloztam és az egyik barátom, Lőrinczy Soma invitálására jöttem a BAK-hoz. Már az első edzőmeccs alkalmával nagyon szimpatikus társaságba csöppentem bele, ahol iszonyatosan jól éreztem magam, ezért át is igazoltam” – elevenítette fel Nagy, hogyan került kapcsolatba a klubbal, amelynek futsalcsapata jelenleg az NB II-ben szerepel, s szinte költségvetés nélkül harcol, hogy bent tudjon maradni,

„Ahogy megérkeztem, kölcsönös szimpátia alakult ki a klubvezetéssel. A közelmúltban felkértek, hogy segítsek nekik. Ez nem is elsősorban szakmai kihívás, hanem az emberi oldalát néztem, hogy nagyon jó emberekkel tudok együtt dolgozni – ami elég ritka a labdarúgás világában” – vélekedik a 44 éves szakember, akinek UEFA B-licences képesítése van, így akár NB III-as csapatnál is lehetne vezetőedző, vagy elsőosztályú klub utánpótlásában is dolgozhatna.

„Nagy megtiszteltetés, hogy egy 120 esztendős csapatnak az edzője lehetek, hogy részt vehetek egy olyan klub újraélesztésében, ahol olyan labdarúgók játszottak mint Erbstein Ernő is, aki a későbbiekben több olasz csapatnál menedzserként, szakvezetőként tevékenykedett hatalmas sikereket elérve. Erbstein a világ akkori legjobb csapatának, a Torino FC-nek lett a menedzsere” – mondta az edző, akinek nagyon tetszik a BAK filozófiája is.

„Tisztelet, becsület, alázat: olyan játékosokat szeretnénk kiválasztani, akik rendelkeznek ezekkel az erényekkel. Egyelőre az a legfontosabb, hogy egy jó közösséget tudjunk kialakítani. Január 31-én lesz az első találkozásunk, néhány játékost már ismerek a futsalcsapatból, kapus fronton erősek vagyunk. Az első fél év az ismerkedésről fog szólni, meglátjuk mire lesz igény és ahhoz alkalmazkodunk. A hosszútávú cél az utánpótlás kiépítése. Rengeteg tapasztalatom van, amit szívesen átadnék a fiataloknak” – tekintett előre Nagy Tamás, aki szerint a BAK futsalcsapata már vonzó, mert a Ferencváros fiókcsapata.

Profi pályafutása során számos magyar csapatnál megfordult, továbbá Szlovákiában és a Feröer-szigeteken is légióskodott.

„Amikor visszajöttem a Feröer-szigetekről, akkor volt egy megkeresésem az osztrák negyedosztályból. Háromszor annyi pénzt adtak volna, de olyan jó erőben éreztem magam, hogy még az NB I-ben szerettem volna játszani. Így visszatértem a REAC-hoz, az egy kicsit rossz döntés volt” – utalt arra, hogy a rákospalotai klub játékosai ez idő tájt keveredtek országos visszhangot keltő bundaügybe, amiben emlékei szerint rajta kívül csak ketten nem voltak érintettek.

2011-ben aztán elfogadta egy osztrák csapat invitálását, s azóta is regionális klubokban rúgja kint a bőrt. „Most már Magyarországon nagyon jól lehet keresni, de amikor 10 éve kiigazoltam Ausztriába, akkor itt szinte semmi pénz nem volt az NB III-ban. Odakint rendezettek a körülmények, jó a hangulat, volt olyan mérkőzésünk, ahol ezer néző volt kint. Ausztriában nyertem négy bajnokságot. Ha az ember olyan amatőr csapatban játszik Ausztriában, ahol bajnokesélyes a klub, ott azért jól lehet keresni. Nagy különbség, hogy kint egy utolsó osztályban lévő csapatnál is van heti három edzés. Sok légiós van, ez emeli a bajnokság színvonalát” – mondta Nagy, aki a mostani szezon végeztével valószínűleg végleg felhagy a légióskodással, azt azonban még elképzelhetőnek tartja, hogy egy-két évet levezet a BAK-ban.

„Ausztriában rendkívül tiszta viszonyok vannak az amatőr labdarúgás világában, átlátható minden. Mindenki a klubért van, az elnök, ha kell beáll a büfébe segíteni vagy takarítja a pályát. Mindenki egy ügyért dolgozik és ez a lényege az egésznek” – jelentette ki. Hozzátette: korábban nem kifejezetten kereste annak a lehetőségét, hogy Magyarországon edzőként tevékenykedjen, mert egyébként is csak olyan helyen dolgozna, ahol tiszták a viszonyok.

Hat évet élt Ausztriában, ám hazatért, mert gyermekét magyar óvodába szerette volna járatni. „Amikor hazajöttem egy önkormányzati csapatnál dolgoztam Csepelen edzőként, aztán az a munkám megszűnt. Jelenleg próbálkozom egy termelői bolt átvételével, emellett pedig kisebb gyerekeknek tartok egyéni edzéseket, illetve baráti jelleggel menedzserkedek” – mondta Nagy, aki karrierje csúcsán tagja volt annak a Dunaferrnek, amely összesen 42 találkozón maradt veretlen – ez akkor Európában rekord volt.

„Elégedett vagyok a pályafutásommal, persze lehettem volna többször válogatott. Ugyanakkor ahol megfordultam, szinte mindenhol bajnokságot nyertem, ezért nincs igazán hiányérzetem” – zárta szavait.