A halászkirály kvótája

Hajón indult legyőzni Angliát. Ekkora vakmerőség legutóbb Hódító Vilmos normann hercegnek hozott szerencsét kilenc évszázaddal azelőtt, Hitler bicskája is beletört az Oroszlánfóka hadműveletbe. Hősünk alaposan kimódolta. Mielőtt vitorlát bontott a belgiumi Zeebrugge kikötőjében, táviratozott a királynőnek és a londoni Admiralitásnak, hogy számítsanak érkezésére. Arra is fölkészült, hogy bíróság elé állítják – igazából azt akarta.

Victor Depaepe (1922–97) nem tengernagy volt, viszont nem is holmi futóbolond. Megbecsült belga polgár: civilben könyvelő, kalandos vállalkozásakor egyúttal Bruges városi tanácsának tagja, ám legfőképp halászbárka-tulajdonos. Előre megfontolt szándékkal merészkedett brit felségvizekre. Akkor, 1963-ban az Egyesült Királyság még nem volt a Közös Piac tagja, pedig akart, csakhogy de Gaulle megfúrta a belépését.

Eleinte minden terv szerint alakult. Depaepe kivetette a hálóját a sussexi partoknál, mire az éber brit parti őrség sebtiben ott termett, megadásra szólította fel, és a kikötőbe kísérte a betolakodót. Az őrizetbe vett „orvhalász” széles mosollyal, híradósok és fotóriporterek gyűrűjében lépett angol földre. Már a napját is kitűzték, amikor bűnéért a magisztrátus elé állítják. Ám a hatóságok ekkor észbe kaptak.

Depaepénak ugyanis volt egy titkos aduja. Ismerte azt a régi, a bruges-i archívumban féltve őrzött oklevelet, amelyben II. Károly angol király (uralkodott 1660–85) feljogosítja a flandriai város ötven hajóját, hogy halat fogjon a szigetország dús felségvizein. Hálából, amiért Bruges menedéket nyújtott neki, miután apját, I. Károlyt Cromwell lefejeztette. Az ifjú trónörökös a mesés szépségű városkában vészelte át a polgárháborút, míg hazatérhetett.

A belga tanácsnok azért provokált, hogy precedensértékű angol bírósági ítélet állapítsa meg: a kegyes uralkodói kiváltság háromszáz év múltán is érvényes. Ravasz akcióját „II. Károly hadműveletnek” keresztelte el. Az a példátlan helyzet állt elő, hogy a vádlott alig várta a pert, az ügyész ellenben halogatta. Végül a brit kormány közbenjárására ejtették a vádat, nehogy a jövevénynek legyen igaza – ami beismeréssel ért volna fel.

A flamand halászok hősként fogadták a hazatérőt. Ám a sorsdöntő per elmaradt, így Victor nem ünnepelt elsöprő diadalt – ki is röhögték volna Brüsszelben –, legföljebb döntetlen közeli eredményre hozta ki. A kecskebőrre írt, hatalmas viaszpecséttel hitelesített chartát jó fél évszázad elteltével újra előkotorták a levéltárból, másolatát az Európai Bizottság küldöttsége lobogtatta a Brexit-tárgyalásokon, a halászati jogok vitájában.

A karácsonyi last-minute egyezség értelmében az uniós halászok tovább halászhatnak odaát, csak valamelyest csökkent a kvótájuk, meg mindenféle új bürokratikus-adminisztratív macera nehezíti a dolgukat. Öt és fél évre szól az átmeneti szabályozás, utána majd megint kezdhetnek ígérgetni, fenyegetőzni, alkudozni a felek. Mennyivel elegánsabb megoldás a halászkirályé! A hálátlan utókor elfelejtette, mi az a fejedelmi nagyvonalúság.