Hajón indult legyőzni Angliát. Ekkora vakmerőség legutóbb Hódító Vilmos normann hercegnek hozott szerencsét kilenc évszázaddal azelőtt, Hitler bicskája is beletört az Oroszlánfóka hadműveletbe. Hősünk alaposan kimódolta. Mielőtt vitorlát bontott a belgiumi Zeebrugge kikötőjében, táviratozott a királynőnek és a londoni Admiralitásnak, hogy számítsanak érkezésére. Arra is fölkészült, hogy bíróság elé állítják – igazából azt akarta.
Victor Depaepe (1922–97) nem tengernagy volt, viszont nem is holmi futóbolond. Megbecsült belga polgár: civilben könyvelő, kalandos vállalkozásakor egyúttal Bruges városi tanácsának tagja, ám legfőképp halászbárka-tulajdonos. Előre megfontolt szándékkal merészkedett brit felségvizekre. Akkor, 1963-ban az Egyesült Királyság még nem volt a Közös Piac tagja, pedig akart, csakhogy de Gaulle megfúrta a belépését.
Eleinte minden terv szerint alakult. Depaepe kivetette a hálóját a sussexi partoknál, mire az éber brit parti őrség sebtiben ott termett, megadásra szólította fel, és a kikötőbe kísérte a betolakodót. Az őrizetbe vett „orvhalász” széles mosollyal, híradósok és fotóriporterek gyűrűjében lépett angol földre. Már a napját is kitűzték, amikor bűnéért a magisztrátus elé állítják. Ám a hatóságok ekkor észbe kaptak.
Depaepénak ugyanis volt egy titkos aduja. Ismerte azt a régi, a bruges-i archívumban féltve őrzött oklevelet, amelyben II. Károly angol király (uralkodott 1660–85) feljogosítja a flandriai város ötven hajóját, hogy halat fogjon a szigetország dús felségvizein. Hálából, amiért Bruges menedéket nyújtott neki, miután apját, I. Károlyt Cromwell lefejeztette. Az ifjú trónörökös a mesés szépségű városkában vészelte át a polgárháborút, míg hazatérhetett.
A belga tanácsnok azért provokált, hogy precedensértékű angol bírósági ítélet állapítsa meg: a kegyes uralkodói kiváltság háromszáz év múltán is érvényes. Ravasz akcióját „II. Károly hadműveletnek” keresztelte el. Az a példátlan helyzet állt elő, hogy a vádlott alig várta a pert, az ügyész ellenben halogatta. Végül a brit kormány közbenjárására ejtették a vádat, nehogy a jövevénynek legyen igaza – ami beismeréssel ért volna fel.
A flamand halászok hősként fogadták a hazatérőt. Ám a sorsdöntő per elmaradt, így Victor nem ünnepelt elsöprő diadalt – ki is röhögték volna Brüsszelben –, legföljebb döntetlen közeli eredményre hozta ki. A kecskebőrre írt, hatalmas viaszpecséttel hitelesített chartát jó fél évszázad elteltével újra előkotorták a levéltárból, másolatát az Európai Bizottság küldöttsége lobogtatta a Brexit-tárgyalásokon, a halászati jogok vitájában.
A karácsonyi last-minute egyezség értelmében az uniós halászok tovább halászhatnak odaát, csak valamelyest csökkent a kvótájuk, meg mindenféle új bürokratikus-adminisztratív macera nehezíti a dolgukat. Öt és fél évre szól az átmeneti szabályozás, utána majd megint kezdhetnek ígérgetni, fenyegetőzni, alkudozni a felek. Mennyivel elegánsabb megoldás a halászkirályé! A hálátlan utókor elfelejtette, mi az a fejedelmi nagyvonalúság.