A kampány és az előválasztás évében - és 2021 erről szól, amennyire a járvány engedi -, az ellenzéknek önállónak és a kezdeményezőkésznek kell lennie. Szükségszerű, hogy ne a Fidesz diktálja a tempót, hogy ne a kormány felháborító lózungjaira való visszacsaholásból álljon az összefogás kommunikációja, hogy ne a NER véleményvezérei mögött kullogjanak. Saját témákat kell találniuk, a megkerülhetetlen közügyekről pedig független és proaktív narratívát kialakítaniuk.
Nagyvonalúan szemet hunyunk az olyan megmosolyogtató fordulatok fölött, mint az alternatív operatív törzs. Ezek nem fontos dolgok. Különös tekintettel arra, hogy most már megfelelő irányú kezdeményezésekről is hallani. Hiller István elmondta, hogy miként fogja az új kormány restaurálni a Színművészeti függetlenségét, szenátusának jogköreit, hallgatóinak kreditjeit. Ez tehát a helyes út, jól esett hallani, hogy véleménye egybevág a korábban általam is elmondottakkal, de ami ennél sokkal fontosabb, reményeim szerint találkozik az SZFE-s polgárok - diákok, tanárok - törekvéseivel.
Egyszerű a képlet: az ország nem csak a kampány időtartamára fontos az ellenzéknek. Azonban ezt nem elég hinni, így is kell csinálni. Azaz az előző választási időszakok helyett most valóban az országgal, a magyar néppel kapcsolatos tervekről kell beszélni.
Már most tényleges segítséget lehet nyújtani bizonyos ügyekben, más, kiterjedt hatalmat igénylő problémákat pedig reményteljes konkrétumokkal, világos, hiteles és kivitelezhető tervekkel kell orvosolni. Az ellenzéki politikusoknak a vezetői képességeiket kell demonstrálni, és nem limitált lehetőségeikről panaszkodni.
Ami a felsőoktatási helyzetet illeti, a kormány felháborító, cinikus álszentséggel annektál újabb három egyetemet (ha hagyják az érintettek, persze előttük már ott a nehezen járható, de létező színművészetis példa: lehet ezt nem engedni), ezzel tovább nyomorítva a magyar vidéket, tovább csökkentve a felzárkózás esélyét. Megfelelő minőségi garanciák, állami fenntartás és költségtérítés nélkül több ezer tehetséges gyerek marad sansz nélkül – potenciális egyetemi kiválóságok,akiknek komfortosabb és megfizethetőbb lett volna, hogy családjukhoz, szülőfalujukhoz, szülővárosukhoz közelebb tanuljanak.
Míg Orbán nyíltan gyűlölködik a szerinte liberál-bolsi fővárosra és mindenféle nemlétező urbánus támadás ellen védi a vidék becsületét, menthetetlen oktatáspolitikai elképzeléseivel, koncepciótlan és önző privatizációs mániájával tovább vízfejűsíti az országot, tovább mélyíti a lassan áthidalhatatlanná váló szociális különbségeket. Hiszen ez világosan a közvagyon kijátszása – a magánosítás következtében beláthatatlan pénzek kerülnek demokratikus úton elmozdíthatatlan emberekhez. Ne legyenek kétségeink a kuratórium értelme felől (elég ehhez megnézni a már eddig létrehozott kuratóriumok összetételét: fideszes pártkatonák és fegyverhordozóik), és ne dőljünk be a maszlagnak, miszerint a kevesebb állam ez esetben is több autonómiát jelentene. Triviális, de ki kell mondani: ez a Fidesz hatalmának végtelenítése.
A 2022-ben megválasztott kormánynak nem hogy független államfője, számvevőszéke, legfőbb ügyésze, adóhivatala nem lesz, de még az egyetemek vezetését is elidegenítik tőlük, mintegy a vesztes időkre is folytonosítva az anyagi javakat és létrehozva illiberális ideológiai zárványokat az új, demokratikus Magyarországon.
Gonosz, lesajnáló, defetista társadalomképe azonban nem fog célt érni. Nem háztájira és Trabantra van szükségük a vidéki fiataloknak, hanem tisztességes, elérhető és színvonalas felsőoktatásra. És ezt akkor is tudják, ha a miniszterelnök az ő kárukra akarja tovább hizlalni vagyonát és kielégíteni barátai birtoklási vágyát. És mivel tudják, egy év múlva olyan kormányt választanak majd, ami meg is adja ezeket nekik.