Kiderült, Kelet-Afrikában már évezredek óta isznak kecsketejet

Ősi emberi maradványok fogkövét elemezve német és kenyai kutatók azt is kiderítették, hogy úgy itták, hogy genetikailag még nem is alkalmazkodtak az emésztéséhez.

Évezredek óta isznak kecsketejet Kelet-Afrikában – állapította meg ősi fehérjék elemzésével egy nemzetközi kutatás.

A tejivás történetét sokáig közvetett eszközökkel kutatták a régészek: ősi sziklafestményeket, állatcsontokat vizsgáltak. Újabban őskori edények lerakódásaiban keresték a tejzsír nyomait, ezek a módszerek azonban nem adnak választ arra, hogy egy bizonyos őskori ember ivott-e tejet életében.

A fehérjék vizsgálatakor a leletekben fennmaradt ősi proteinekből vonnak ki mintákat, amelyek elemzésével ki tudják mutatni a specifikus tejfehérjéket, sőt azt is, melyik faj tejére jellemző az anyag.

A jénai Max Planck Intézet és a kenyai Nairobi Nemzeti Múzeum tudósai emberi maradványok fogkövét elemezték. Az ősi ember nem tudta eltávolítani fogairól a lepedéket, ami sok esetben képzett fogkövet. Ez később fogromlást és nagy fájdalmat okozhatott a fog gazdájának, ugyanakkor a fogkő a benne fennmaradt anyagok aranybányáját biztosítja a sok ezer évvel későbbi tudománynak.

A Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány ősi afrikai emberek fogkövét vizsgálta meg. A kutatók Szudán és Kenya területén található 13 ásatási helyszínen feltárt ősi állattenyésztő közösségek 41 felnőtt egyedének fogkövét elemezve nyolcnál találtak tejfehérjét. Madeleine Bleasdale, a tanulmány vezető szerzője megjegyezte, hogy a proteinek némelyike olyan jó minőségben maradt fenn, hogy azt is meg lehetett állapítani, mely állat tejét fogyasztotta az ember.

A tudósok a legkorábbi tejfehérjét a szudáni Kadruka 21 elnevezésű temetkezési helyen találták, mely mintegy hatezer éves. A közeli, nagyjából négyezer éves Kadruka 1 temetőben talált egyik emberi maradványnál azonosítani tudták a fajt, amelynek tejét életében fogyasztotta: kecsketejet ivott.

Ez a legkorábbi közvetlen bizonyítéka a kecsketejivásnak Afrikában. A szárazabb éghajlaton élő korai pásztortársadalmaknak fontos tejforrása lehetett a kecske és a juh – magyarázta Bleasdale.

A dél-kenyai Lukenya-domb 3600-3200 éves ásatási helyén talált egyed fogkövében is fedeztek fel tejfehérjét, ezért úgy vélik, az állatok tejének fogyasztása kulcsszerepet játszhatott az afrikai pásztortársadalmak hosszú távú sikerében.

A laktáz enzim, amely lehetővé teszi, hogy a szervezet teljesen megeméssze a tejet, általában gyerekkorban eltűnik, így sok felnőttnek nagy kellemetlenséggel jár a tejfogyasztás. Egyes emberekben azonban felnőttkorban is termelődik laktáz. Európában egy fő génmutáció köthető a laktáz fennmaradásához, Afrikában a különböző populációkban négy is.

Évtizedek óta rejtély, hogyan fejlődött együtt a tejgazdálkodás és az emberi biológia. A friss tanulmány szerzői meg tudták állapítani, hogy a fogkövük alapján tejfogyasztó embereknél vajon fennmaradt-e a laktáztermelés felnőtt korukban is. Mivel ezek az egyének nem rendelkeztek a génmutációval, úgy itták a tejet, hogy genetikailag még nem alkalmazkodtak a tejemésztéshez. Ez arra utal, hogy valójában a tejivás teremtett olyan körülményeket, hogy a laktáztermelést fenntartó génváltozat megjelenjen és elterjedjen az afrikai populációkban. „Ez csodálatos példája annak, hogyan befolyásolja az évezredek folyamán az emberi kultúra az emberi biológiát” – jegyezte meg Nicole Boivin, a jénai Max Planck igazgatója.