Ahol a nők teljes jogú társak voltak

Ékírásos agyagtáblák tízezreit találták meg az elmúlt évtizedben az egykori Kanesh város területén folyó ásatások során.

Ékírásos agyagtáblák tízezreit találták meg az elmúlt évtizedben az egykori Kanesh város területén folyó ásatások során. A ma Törökországban található helyszínen olyan asszír kereskedők telepedtek le, akik élénk szamárkaraván-forgalmat bonyolítottak az onnan hathetes útra lévő, romjaiban ma Irak északi részén található Asszur – a főváros - lakóival. A levelek írói között sok a nő, akik a korban szokatlan módon, üzletemberek, bankárok, befektetők voltak. Egyiküket Ahahának hívták, és Asszurból írt tábláján arra kérte egyik bátyját, segítsen neki másik bátyjától, Bazazutól behajtani a járandóságát, ami egy ezüstszállítmányért illeti őt. „Nincs semmi másom ezen a vagyonon kívül, légy óvatos, nehogy elvesszen. Küldj egy részletes levelet a következő karavánnal, tudasd, hogy hajlandók fizetni az ezüstért” - írta.

A megtalált 23 ezer levél többsége az i. e. 1900-1850-es évekből származik, és érdekességük, hogy nem írnokok írták őket diktálás után, hanem maguk az üzletemberek. „A nők, akik részt vettek az üzleti ügyek intézésében erősek és függetlenek voltak. Egyedül maradtak, mert férjeik hosszú ideig voltak távol, így az otthoni ügyeket, és a háztartást nekik kellett vinniük” - mondta a BBC-nek Cécile Michel, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ egyik fő kutatója, az Asszur és Kanesh asszonyai című könyv szerzője.

Az asszírok nagyon sikeres kereskedők voltak, több befektetési formát is kitaláltak, az akár 300 szamárból is álló karavánjaik behálózták a Közel-Keletet. Nyersanyagokat, luxuscikkeket, Babilóniából textilt, és agyagleveleket szállítottak a mai Anatólia területén lévő városokba, ahol aranyat, ezüstöt kaptak értük. Az üzleti életben az otthon maradt feleségek is részt vettek, a férjeik teljes jogú társként bízták rájuk az ügyek intézését: a vásárlást, a kölcsönzést, a pénzbehajtást, az iratok kezelését, a könyvelést. A textilszövésből saját ezüstvagyonuk is volt, ami a napi költségek kifizetése után megmaradt, azt befektették. A nők válópert is kezdeményeztek, miközben Észak-Babilóniában ezért halál járt.