Előfizetés

Bezár az ikonikus párizsi könyvesbolt

Cs. E.
Publikálás dátuma
2021.02.02. 10:30

Fotó: Benjamin Beraud / AFP / Hans Lucas
Az 1886-ban Joseph Gibert által alapított hálózat, a könyvesboltok és kiadók otthonaként is ismert Quartier Latin-ben ötven éve lévő üzlet a turisták és helyiek kedvelt helyszíne volt, sokan ott szerezték be a tanulmányaikhoz szükséges köteteket. Olyannyira, hogy ők adták a bolt forgalmának jelentős részét.
Márciusban bezárja a párizsi Boulevard St Michel-en lévő hatemeletes könyvesboltját a Gibert Jeune könyvesboltlánc – hívta fel rá a figyelmet az Ectopolis Magazin. Az 1886-ban Joseph Gibert által alapított hálózat, a könyvesboltok és kiadók otthonaként is ismert Quartier Latin-ben (Latin negyed) ötven éve lévő üzlet a turisták és helyiek kedvelt helyszíne volt, sokan ott szerezték be a tanulmányaikhoz szükséges köteteket. Olyannyira, hogy ők adták a bolt forgalmának jelentős részét, ami a koronavírus-járvány okán meghozott korlátozó intézkedések miatt hatvan százalékkal csökkent az elmúlt időszakban, ezzel csődközeli helyzetbe juttatva az üzletet, amelynek a vásárlói szokások átalakulásával is szembe kellett néznie. Rodolphe Bazin de Caix, a Gibert Jeune marketingigazgatója úgy fogalmazott: „olyan könyvesboltról beszélünk, melynek DNS-e nyolcvan százalékban támaszkodott a – részben használt – tankönyv eladásokra, így sajnos a tanulók távolmaradása erőteljesebben érint minket, mint más boltokat”. A bejelentés szerint az üzlet a cég szerkezeti átalakításának részeként szűnik meg – az épületet is eladja a tulajdonosa –, ám ez a törzsvásárlóknak kevés vigasz. Egy a Guardiannek nyilatkozó helyi lakos szerint a bolt megszűnése katasztrofális, mint mondta, „olyan ez, mint a Champs-Élysées a luxus üzletek nélkül”. Ugyanakkor a bolt marketingigazgatója kiemelte, „a Gibert Jeune nem halott, csak újra meg kell találnia önmagát.”

Szerepek, nem kis zökkenőkkel: új osztályfőnökök az SZFE-n

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2021.02.02. 08:00

Új tanárok oktatnak majd a Színház-és Filmművészeti Egyetemen és új osztályfőnökök indítanak osztályt. Összeállításunkban néhány színházi szak új osztályvezetőjét mutatjuk be.
Az utóbbi hónapok eseményeit tökéletesen szimbolizálja, hogy akadnak olyanok, akik közösségi oldalon arról írnak, hogy a Színház- és Filmművészet Egyetem eddigi rövidítését (SZFE) is meg kell változtatni a szeptember 1-én létrehozott új fenntartó, Színház és Filmművészetért Alapítvány nyomán SZFA-ra. És a mozaikszó mellett a tanári kar is átalakul.

Vidnyánszky Attila, a színházrendező osztály vezetője

Neve az elmúlt hónapokban indulatos viták tárgya lett. A Színház-és Filmművészeti Egyetemen való szerepvállalása egyrészről gyűlöletet, másrészről kiállást inspirált. Az biztos, hogy nem hozott konszolidációt. Egyelőre csak a rombolás nyomait látjuk, az újrakezdés még mindig távoli vízió. Másrészről, milyen indulás az, ahol, ha csak az új, ősszel induló osztályok vezetőit nézzük, semmiféle azonosság nem tapasztalható az egyetem korábbi irányítói által meghirdetett osztályfőnökök és az alapítvány által bejelentett új tanárok között. Az alapítvány kuratóriumának vezetője mégiscsak Vidnyánszky Attila, így valamilyen módon saját beosztottjaként, önmagával is egyeztetve rendező osztályt indít majd az SZFE-n. Milyen kár, hogy ha voltak ilyen ambíciói, ez az egyezség nem korábban, évekkel ezelőtt jött létre. Eddig színészeket oktatott Kaposváron, úgy tudni, még nem jelezte, hogy ne vinné tovább az osztályát. Eddigi volt tanítványai szerettek vele dolgozni, de azt közülük többen elmondták, úgy érezték, a Nemzeti főigazgatójának nem jut elég ideje rájuk. Kérdés, mennyivel járnak jobban majd új növendékei, akik viszont kipróbálhatják magukat a Nemzetiben. Ezzel valószínűleg több színházból viszont később kizárják magukat.

Pataki András, a színházrendező osztály társvezetője

A Soproni Petőfi Színház igazgatója, aki segíti majd Vidnyánszky munkáját a leendő rendező osztályban, utóbbi időkben – akárcsak tanártársa – álláshalmozónak számít. Nemcsak színházat vezet Sopronban, művészeti tanácsadó is Kecskeméten, sőt a Bőköz Fesztivál művészeti vezetését is elvállalta. Nem utolsósorban a Vidnyánszky Attila elnökölte Magyar Teátrumi Társaság egyik alelnöke. Ha csak teheti, rendez is, láttam néhány előadását a kisvárdai fesztiválon. Volt, amelyik kifejezetten bosszantott a színészvezetését illetően, másik viszont, mivel színészi jutalomjátékot kínált az egyik színésznőnek, izgalmasra sikerült. Agresszív vitázó, az pedig majd kiderül, hogy vállalt ideológiai elkötelezettségét képes-e kívül hagyni az óráin.

Szarvas József, a prózai színészosztály vezetője

A Nemzeti Színház művésze. De játszott ő ezelőtt a Vígszínházban hosszú ideig, és Vidnyánszky Attila előtt Jordán Tamás és Alföldi Róbert vezetése idején is sok darabban láthattuk erős karakter megformáló képességét. Szarvas József képes a színpadon önazonos lenni, éppen ezért dolgoztak vele mindig szívesen a rendezők. Erős szín a színpadon és emellett érzékeny, az esendőséget, az alulmaradást és annak méltóságát, vagy éppen tragikumát is képes megmutatni. Önazonosságát használta Vidnyánszky is, amikor az egyik legutóbbi, Wass Albert rendezésében, egyszer csak arra kérte Szarvast, hogy lépjen ki szerepéből és civilként arról beszéljen, miként szervez pajta színházat az Őrségben és miért ültet fákat, aminek aztán szimbolikus jelentősége is van. Vidnyánszky Attila éppen a Népszavában említette meg először, miért ne indíthatna Szarvas József osztályt a Színház-és Filmművészeti Egyetemen. Valóban. Csakhogy a vállalás környezetét nehéz különválasztani magától a döntéstől. Én viszont, olyan osztályra kifejezetten kíváncsi lennék, ahol mondjuk Szarvas mellett a másik listán szereplő Szamosi Zsófia a társosztályfőnök. Sokan most talán legyintenek, mondván: naiv vagyok. De miért is?

Rátóti Zoltán, a prózai színészosztály társvezetője

A korábban sokat foglalkoztatott színészt egy ideje más szerepek is megtalálják. Most már a tanítás is. Fontos és megjegyezhető alakítások fűződnek a nevéhez. Egyik kedvencem Shylock A velencei kalmárban, Alföldi Róbert rendezésében. Játszott vidéken, Pesten, volt szabadúszó és csaknem kilenc évig a Nemzeti tagja, azután egyszer csak a kaposvári színházi igazgató székében találta magát. Öt év után távozott, nem túl dicső körülmények között. Jobbára egyenletes színészi pályát borított fel, tört meg nála a színházigazgatás. Aztán Vidnyánszky visszahívta a Nemzetibe, de a kaposvári kitérő, mintha kimozdította volna onnan, ahol igazán otthonosan mozgott. Újra játszik, be-beugrik oda, ahol épp hiányzik valaki. A Nemzetiben stratégiai igazgató, a Magyar Művészeti Akadémiánál elnökségi tag. Kurátor a Színház-és Filmművészeti Egyetemen és tanítani is fog. Egy színész mindig dönthet, elvállal-e egy feladatot, vagy sem. Úgy tűnik, Rátóti az utóbbi időben nem tud, vagy nem akar nemet mondani. De lehet, hogy nincs is abban a helyzetben. Emiatt nem meglepő, hogy állandóan eszébe jut valakiknek.

Kiss-B. Atilla, a zenés színész osztály vezetője

A Budapesti Operettszínház főigazgatója az opera világából érkezett. Volt ő Bánk bán Káel Csaba rendezésében filmen, de sokat énekelt külföldön és itthon is. Érdekli a színház, kíváncsi, tud nyitott is lenni, többször beszélgettem erről vele, amikor néhány éve a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik válogatója volt. Aztán jött az Operett, megpályázta, meg is nyerte. Dalszínházzá szeretné alakítani, el is kezdte. Túl van már egy botrányon is, a pozíciójában maradt. Énekeseket tanított eddig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, most már színészeket is fog. Az azonban problematikus, hogy korábban az SZFE-n szisztémát dolgoztak ki a zenés színész képzésre, amely nem működött sikertelenül, most pedig érkeznek Kiss B. Atilláék, a gyakorlati hely átkerül az Operettbe és a tanárok is onnan jönnek. Lehet, hogy van abban logika, hogy a zenés színházak kapcsolódjanak be a képzésbe, de úgy tudom, ezt a folyamatot semmiféle szakmai egyeztetés nem előzte meg.

Homonnay Zsolt, a zenés színész osztály társvezetője

Operett és musicalszínészként már bizonyított. Ez viszont számára is új szerep. Az operettes lobbit erősíti, házon belülről jön. Kérdés, mire mondott igent. Nagy valószínűséggel ezt még ő sem tudja pontosan.

Rekordáron kelt el Botticelli festménye

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2021.02.01. 18:44

Fotó: TIMOTHY A. CLARY / AFP
Feltehetően egy orosz műgyűjtő birtokába került.
Halála előtt két hónappal, tavaly szeptemberben jelentette be a 92 éves amerikai ingatlanmágnás, Sheldon Solow, hogy ő és magánalapítványa eladja a – 2015-ben 200 millió dollárra becsült – műgyűjteményének ékkövét, a firenzei reneszánsz mester, Sandro Botticelli Ifjú képmása medalionnal című festményét. Solow a műhöz 1982-ben 810 ezer angol fontért (1,1 millió dollárért) jutott hozzá a Christie's árverésén, úgy, hogy még abban sem volt bizonyos, valóban Botticelli művét vette-e meg. Mint azt a brit művészettörténész, Norman Rosenthal a The Art Newspapernek felidézte: a londoni Királyi Akadémia kiállítási titkáraként dolgozott, mikor Solow felhívta, gondolkodik a festmény megvásárlásán, ám nem tudja, Botticelli, vagy pedig a szintén firenzei reneszánsz festő, Francesco Botticini művéről van-e szó, és kérte a tanácsát. Bár Rosenthal jelezte, ő nem reneszánsz szakértő, Solow addig erősködött, míg elrohant képnézőbe a Christie's King Street-i galériájába. Rosenthal sem tudta eldönteni, hogy Botticelli vagy Botticini. – Annyi bizonyos, ez egy remek reneszánsz portré – mondta Solow-nak, aki másnap megvette a képet. A Botticelli-festmény egészen a közelmúltig Manhattan belvárosában, a Solow Building földszinti magánmúzeumában talált otthonra olyan művészek alkotásainak társaságában, mint Jean-Michel Basquiat, Alexander Calder, Franz Kline, Henri Matisse, Joan Miró, vagy Vincent van Gogh. Időnként kölcsönadták, Londonban, New Yorkban és Washingtonban kiállították. Ám Solow művészeti és építészeti alapítványa annyira „komolyan vette” a magánmúzeumi státuszt, hogy az elmúlt két évtizedben látogatókat nem is fogadott. Az eset nem példa nélküli: az Egyesült Államokban több olyan művészeti alapítvány magánmúzeuma került a kritikák tüzébe, amelyek az adóoptimalizálást tartják fő küldetésüknek. Az ingatlanmágnás özvegye, Mia Fonssagrives-Solow szobrászművész mindenesetre novemberben ígéretet tett: a Solow-gyűjteményt megnyitják a nagyközönség előtt. A Sotheby's aukciósház négy hónapig marketingelte az 1480–90-re datált Botticelli-festményt, amelyet bemutattak Los Angelesben, New Yorkban, Londonban és Dubajban is, és kapott egy majdnem százoldalas katalógust művészettörténeti esszékkel, elemzésekkel. Ebből is tudható: a Szent Pétert vagy Szent Jánost ábrázoló medalion egy XV. századi sienai festő, Bartolommeo Bulgarini művéből való, az ismeretlen nemes ifjú pedig feltehetően a Medici-család tagja, vagy annak köréhez tartozik. Egy New York-i galériásnak, Robert Simonnak már múlt év őszén jelezte egy hongkongi műgyűjtő: megvenné a képet.  A Sotheby's múlt csütörtöki New York-i árverésén feltehetően ő volt az az ázsiai licitáló, aki a 70 millió dollárnál induló licitből végül kiszállt. A győztes – egy oroszul beszélő műgyűjtő, aki Sotheby's londoni irodáján keresztül vásárolt – alig négy perc alatt 80 millió dollárért vette meg a képet, amelynek egyéb díjakkal együtt az ára 92,1 millió dollár (26,6 milliárd forint) lett. Az Ifjú képmása medalionnal ezzel a Leonardo da Vincinek tulajdonított, 2017-ben 450 millió dollárért elkelt Salvator Mundi után a második legdrágább aukción elkelt műalkotás lett. Az orosz műgyűjtő további három festményt is vásárolt: például a Ghirlandaio-körhöz tartozó firenzei festő, Marradi mester művéért, Lucretia haláláért díjakkal együtt 1 millió dollárt adott – ezzel Marradi rekordja dőlt meg. A Sotheby's január 28-i árverésén a díjakkal együtt 114,5 dollárért keltek el alkotások, ennek az összegnek több mint 80 százaléka az orosz műgyűjtő vásárlásaiból folyt be. Botticellinek mindössze három képe van magántulajdonban: a Rockefeller Madonna 2013-ban 10,4 millió dollárért kelt el a New York-i Christie's árverésén, múlt év decemberében a londoni Sotheby's Krisztus a kereszten olajképet 1 millió fontért (1,37 millió dollárért) adott el egy ázsiai műgyűjtőnek.