Omladozó vályogviskó melletti telken új ház alapja szürkéllik a sárban, a markológép a terepet rendezi. Fekete tokban hegedűt cipel egy tizenéves forma lány, odébb a túloldalon négy fiú hógolyózik. A boltban épp ebédszünet van, egy idős asszony a padon várakozik, liszt kell, tej meg cukor, palacsintát ígért az unokáknak.
Tarnabodon vagyunk, Heves megyében, az M3-as autópálya lehajtójától csak néhány kilométerre, mégis, mintha fényévekre lennénk a lüktető világtól. Lassan tizenhét éve annak, hogy a Máltai Szeretetszolgálat védőszárnyai alá vette ezt a hétszáz lelkes, szinte száz százalékban romák lakta falut. A 2004-ben elindult befogadóprogramban több, önálló életvitelre képes, de nehéz helyzetbe került, hajléktalanná vált családot költöztettek be ide, házat vettek nekik, segítették gazdálkodásukat, később pedig egy elektronikai bontóüzemet is a faluba telepítettek, hogy munkát adjanak. Közülük többen azóta is itt élnek, saját házat vettek, s már a gyerekeik is itt alapítottak családot.
Kökény Béláné négy gyerekével az elsők között jött a faluba, hamar beilleszkedett, csirkét tartott, kertet művelt. A gyerekek azóta felnőttek, egyikük diplomát is szerzett, óvónő lett, de valamennyinek van szakmája. Az asszony közmunkásként dolgozik, azt mondja, jó életük van, s már nem különböztetik meg magukat az „őslakosoktól”, hisz ahogyan a helyiek közül többen is fogalmaztak: „itt mindenki máltás”. A program ugyanis nem csak a betelepített hajléktalanoknak segített, az évek során az egész falu kötődni kezdett valamilyen formában a szeretetszolgálathoz, amely átvette az iskolát, az óvodát, gyerekházat és tanodát alakított ki, most pedig egy szociális bérlakásprogramba is belekezdett. Ezeket a házakat részben egy tiszaburai kőművescsapat építi, ami azért is érdekes, mert a Jász-Nagykun-Szolnok megyei falu alig néhány éve került be a máltaiak Jelenlét-programjába, de úgy tűnik, ezek a települések ilyen módon akár egymást is segíteni tudják.
Az iskola példáján lehet talán leginkább nyomon követni, mit jelent, ha egy közösségnek úgy fogják a kezét, hogy közben nem akarnak mindent meg is oldani helyettük. – Mondanám, hogy vannak mögöttünk hullámhegyek és hullámvölgyek, de talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy jó darabig hullámvölgyek voltak csak – mondja Nyírfalvi Melinda igazgató. Sokáig csak alsó tagozat működött a faluban, s pedagógusokat sem volt könnyű idecsábítani, ám az intézmény átvétele óta eltelt kilenc év sok változást hozott. Van már felső tagozat, a tantárgyakat szakos tanárok oktatják, és minden diák továbbtanul, jellemzően szakmát adó középiskolákban. Sokat jelentett, hogy a szülőket is sikerült bevonniuk az iskola életébe: először csak kirándulásokon, vonzó programokon vettek részt, ezen keresztül azonban elé lehetett érni, hogy később bejárjanak szülői értekezletre és törődjenek a gyerek iskolai munkájával.
Pásztorné Tóth Hajnalka nyolc éven át pszichológus-mentorként járt ide Nagyrédéről, néhány hónapja azonban ő a máltais programok vezetője. Nem csupán a gyerekházért és a tanodáért, de a szociális bérlakások építéséért is felel. Szavai szerint az a védőháló, amit például a Jelenlét, a Fókuszban a gyermek vagy épp a Felzárkózó Települések program biztosít, kevésbé teszi szociálisan kiszolgáltatottá az ittenieket. A gyerekházban, ahol a kicsiket nevelő szülőket segítik, védőnői szolgálat is működik, a tanodában pedig az iskolaidő után fejlesztik a diákokat. Utóbbi helyen ottjártunkkor az egyik helyiségből Brahms I. Magyar táncának szólamai szűrődtek ki a falak közül. Burai Lajos Attila – aki néhány éve még maga is az iskola diákja volt, egy ideje pedig a miskolci konzervatóriumban tanul –, a pandémia idejére elrendelt online-oktatás miatti kényszerszünetet megpróbálta előnnyé formálni, s így délutánonként hegedűórákat tart az itteni tanulóknak, most épp Lakatos Anasztáziának. Kérdezzük a lányt, vajon ő is zenei pályára készül-e, mint az oktatója, de azt mondja, neki muszáj rendes szakmát szereznie, mert nőként a hegedülésből nem tudna megélni, úgyhogy inkább pincér lesz.
Ahogy sétálunk a faluban, egyre inkább azt érezzük: a nagy egész sok apró részletből áll össze, s ha egy-egy részterület pénzügyi vagy egyéb okok miatt átmenetileg ki is billen az egyensúlyából, egy másik terület visszabillenti azt. Ilyen egyensúlyozó „művésze” a falunak Bencsik Attila internetes szakember, vállalkozó, egy biotechnológia cég vezetője, akit hat-hét évvel ezelőtt egy műszaki probléma megoldása miatt hívtak ide a máltaiak, s aztán – noha gödi lakos – félig-meddig itt is ragadt. Először a bontóüzemet mentette meg, amikor átvette azt, s egy pályázaton plusz forrást is szerzett a működtetéséhez, aztán a falu kisboltjának működtetésébe szállt be, mikor azt be akarta zárni az áfész. Amikor kiderült, hogy elmegy a helyi iskola informatikatanára, felajánlotta, hogy órákat ad a felsősöknek, elvégre ért ehhez a területhez. Nemrég pedig a bioüzemének laborját telepítette részben Tarnabodra: algákból fognak környezetbarát növényvédő szereket gyártani, de ő már most azon gondolkodik, mikorra épülhetne meg a faluban az a biomassza-üzem, amely ellátná olcsó vagy akár ingyenes energiával az összes helyi intézményt.
Települések százai várnak még megmentésre
Idén újabb félszáz településen indul felzárkózási program – derült ki a Belügyminisztérium lapunknak adott tájékoztatásából. A programba bevont települések száma ezzel közelít majd a 120-hoz.
Pintér Sándor belügyminiszter 2019 tavaszán jelentette be, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától a belügyi tárcához kerül a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárság. A terület – mondta akkor – továbbra is „a miniszterelnök közvetlen irányítása alatt marad”, a szakmai munkáért pedig miniszterelnöki biztosként Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke felel. A feladatokat koncentráltan szeretnék végrehajtani: a hátrányos helyzetű térségekben kijelölnek 300 települést, ahol az elkövetkező évek során elkezdik a munkát.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburán néhány hónappal később a belügyminiszter arról beszélt, hogy a 300 települést komplex – foglalkoztatási, iskolázottsági, lakhatási, jövedelmi, bűnözési viszonyokat és a korszerkezetet egyaránt figyelembe vevő – mutató segítségével, a KSH-val együttműködve választották ki. Ezeken a településeken összesen 270 ezer ember él, nagy részük roma származású. Pintér Sándor hangsúlyozta, hogy a romák leszakadása jelentős a tanulás, képzettség, az egészségi állapot és a jövedelmek terén. A kormány egyértelmű álláspontja szerint nem fogadható el ez a különbség – tette hozzá.
A miniszter Tiszaburán közölte: 2019-ben 31 helyszínen kezdődik el a munka. A program végrehajtásában – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat koordinálásával – civil és egyházi karitatív szervezetek is részt vesznek.
A szóban forgó programot a kormány a „felzárkózó településekről” szóló határozat elfogadásával indította el. Az első körben érintett 31 településhez – szintén egy kormányhatározat nyomán – 2020 júliusától további 36 település csatlakozott. Jelenleg tehát 67 településen történnek „komplex, települési felzárkózást célzó intézkedések”. A Népszava kérdésére a Belügyminisztérium arról számolt be, hogy a 2021-re vonatkozó tervekben – az ütemezésnek megfelelően – további 51 települést készülnek bevonni a programba.
A felzárkózási programban részt vevő települések száma így ebben az évben 118-ra nő. A településeken létrehozott úgynevezett Jelenlét pontokon tavaly 270 fő dolgozott, a stáb idén az „ütemezésnek megfelelően fokozatosan bővül” – tájékoztatott a minisztérium.
Az első körbe bevont 31 településen a helyi szakmai munka támogatását 2 milliárd forint szolgálta 2019-ben és 2020 első félévében. A program folytatására, 67 település fejlesztési feladataira 2020 júliusától 2021 év végéig 4 milliárd forint hazai forrás állt rendelkezésre.
– Cz. G.
