Rónay Tamás;

szélsőjobb;terrortámadás;terror;tömegmészárlás;Új-Zéland;Arany Hajnal;Pavlosz Fisszasz;Alternatíva párt;Matteo Salvini;Halle;

2021-02-03 08:30:00

Beérett a gyűlöletpropaganda

A szélsőjobboldali mozgalmak egyre nagyobb veszélyt jelentenek a társadalomra világszerte. Kutatások bizonyítják, ma már a szélsőjobb terrorfenyegetés a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat.

Amikor múlt héten a frankfurti bíróság a legsúlyosabb, életfogytiglani börtönnel sújtotta Stephan Ernstet, egy hesseni szélsőjobboldali férfit, mivel 2019-ben szabályosan kivégezte a kereszténydemokrata önkormányzati politikust, Walter Lübckét, sokan idézhették fel Horst Seehofer belügyminiszter 2019 novemberében elhangzott szavait. Akkor úgy fogalmazott, ma már nem az iszlám szélsőségesek, hanem a neonácik, illetve a szélsőjobboldaliak jelentik a legnagyobb terrorfenyegetést. Több európai fővárosban a koronavírus miatt elrendelt korlátozások nyomán tartott tüntetések során is megtapasztalhatták a hatóságok, hogy a szélsőjobb egyre agresszívabban lép fel.

Az Institute for Economics and Prace nevű londoni kutatóintézet tavaly novemberi „Globális Terrorizmus Indexéből” egyértelműen kitűnik, hogy a szélsőjobboldali támadások száma az utóbbi években jelentősen nőtt. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az iszlám szélsőségesek okozta veszély teljesen megszűnt volna. Különösen nagy megdöbbenést keltett Franciaországban, amikor tavaly október elején egy csecsen fiatalember különös kegyetlenséggel ölt meg egy középiskolai tanárt, Samuel Patyt csak azért, mert diákjainak bemutatott két Mohamed-karikatúrát. Egy hónappal később, november 2-án pedig egy albán származású észak-macedóniai muszlim férfi hajtott végre terrorakciót Bécs központjában, amelyben négyen meghaltak és 22-en megsérültek.

Ettől függetlenül a szélsőjobboldali terror mind nagyobb fenyegetést jelent, már csak azért is, mert neonáci csoportok és más szélsőjobboldaliak próbálják meg a saját céljaikra felhasználni a koronaellenes megmozdulásokat. A Globális Terrorizmus Index szerint Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, illetve Ausztráliában és Új-Zélandon 2014 óta 250 százalékkal nőtt a szélsőjobboldali hátterű támadások száma a világban. Sőt, a halállal végződő akciók száma öt év alatt 700 százalékkal emelkedett. A kutatók megállapították, hogy 50 év óta nem jelentett ekkora veszélyt a társadalomra a szélsőjobb. 2019-ben például 89-en vesztették életüket az általuk elkövetett támadásokban. Mindez azért is érdekes, mert összességében ugyanezen időszak alatt 60 százalékkal csökkent a terrortámadásban meghalt halálos áldozatok száma. Tíz éves időtávlatban pedig a kutatás megállapította: miközben a vallási hátterű terrorakciók száma csökkent, a politikailag motiváltaké nőtt. Ráadásul ez a trend a járvány miatt még inkább felerősödhet, a hiszen a koronavírus súlyos gazdasági következményekkel jár, így még nagyobb politikai bizonytalanságot is előidézhet. Ugyanakkor egy tavaly megjelent Richard J. Alexander amerikai politológus által írt tanulmány (An analysis of right-and left-wing terrorism in Western Europe, 1980–2004.) arra a következtetésre jut, hogy az életszínvonal alakulása nincs szoros összefüggésben a szélsőjobb terrorral, ezt inkább a bevándorlás befolyásolja. Igaz, a szerző műve megírásakor még nem is vehette figyelembe egy járvány esetleges hatásait.

Thomas Greven német politológus 2016-ban megállapította, hogy a szélsőjobboldali populizmus váltja ki a szélsőjobb terrort. A populisták azt állítják, ők képviselik az átlagember érdekeit az elitével szemben. Az etnocentrizmus és a bevándorlás ellen lépnek fel, azt sulykolják: a bevándorlók miatt élnek rosszul az adott állam polgárai. E csoportok idegengyűlölőek, a muzulmán vallásúakkal vagy a feketékkel szemben definiálják magukat. A 2019 márciusában, az új-zélandi Christchurchben a helyi mecset ellen a szélsőjobboldali Brenton Harris által végrehajtott tömegmészárlás (51-en haltak meg) az ausztrál terrorizmusszakértő, Greg Barton szerint jól példázza, mihez vezet, ha valaki magáévá teszi az interneten fellelhető gyűlöletpropagandát. (Ékes példája ennek a norvégiai tömeggyilkos, Anders Behring Breivik is, aki tíz éve, 2011 nyarán 77 embert mészárolt le). Bár Ausztráliában, vagy Új-Zélandon messze nem olyan erősek a neonácik, mint Európa egyes országaiban, a terrorakció megmutatta: nem az elkövetőt körülvevő közeg számít, hanem az internet, a közösségi oldalak révén is átmoshatják az agyát.

Tanulságos volt a Walter Lübckét meggyilkoló Stephan Ernsttel szembeni bíróság eljárás. Az elkövető a per során egyetlen pillanatra sem adta annak jelét, hogy bármennyire is megbánta volna tettét. Breivikhez hasonlóan az eljárást arra használta fel, hogy őrült eszméit népszerűsítse. Ismételten bebizonyosodott, hogy a szélsőjobboldaliakat ugyanolyan fanatizmus jellemzi, mint a véres terrortámadásokat végrehajtó muszlim vallási fanatikusokat.

Breivik vagy Ernst esetére még ráfoghatjuk, hogy magányos merénylők voltak, bár Németországban kétségtelenül aggasztó a jobboldali radikálisok térnyerése. A berlini belügyminisztérium 2019-ben 24 ezerre tette a szélsőjobboldaliak számát, akik közül 12700-an hajlamosak erőszakra. 2019 októberében Halléban gyilkolt meg két embert egy neonáci, 2020 februárjában a hanaui sisabárnál ölt meg egy szélsőjobboldali kilenc bevándorlót. Ugyanakkor a német szövetségi kormányzat radikális lépésektől sem riad vissza, ha a szélsőségesek visszaszorításáról van szó. Hírek szerint hamarosan alkotmányvédelmi megfigyelés alá kerülhet az Alternatíva Németországért (AfD) is. Ez az oka annak, hogy a párt kezd két részre szakadni: mérsékeltebbekre és szélsőségesekre.

A görögországi Arany Hajnal a tekintetben különbözik a németországi neonáciktól, hogy a párt intézményesíteni is akarta a terrort. A katonai diktatúrát dicsőítő politikai erő állt az antifasiszta rapper, Pavlosz Fisszasz 2013-as meggyilkolása mögött. A párt éveken át a harmadik legnépszerűbb politikai erő volt Görögországban, felemelkedését egyértelműen annak köszönhette, hogy Athén súlyos adósságcsapdába került és a drámai helyzetért a hitelt folyósító trojkát (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap hármasa), illetve a bevándorlókat kárhoztatták. Tavaly októberben egy görög bíróság börtönbüntetést szabott ki a pártot irányító Nikolaosz Mihaloliakoszra és hat volt parlamenti képviselőre, bűnszervezet létrehozásával vádolva őket.

Szemben Görögországgal, Brazíliában viszont felülről szítják a szélsőjobb terrort. Jair Bolsonaro elnök nézetei nem sokban különböznek az Arany Hajnalétól, hiszen ő a brazíliai katonai diktatúra (1964-1985) nagy csodálója és sokatmondó, hogy a Capitoliumnál történt január 6-i események kapcsán megjegyezte: mindez hazájában is megismétlődhet a jövő évi elnökválasztáson. A Donald Trumpot példaképének tekintő politikus ezzel arra utalhatott, nem mond le könnyen a hatalomról esetleges választási veresége esetén sem.

Hogy mennyit számít, ha felülről szítják a terrort, Olaszország esete is mutatja: jelentősen megnőtt a bevándorlók elleni támadások száma, amíg a szélsőjobboldali Matteo Salvini volt a belügyminiszter (2018. június 1.-2019. szeptember 5.).

Szélsőjobboldali merényletkísérletekre az utóbbi években Lettországban, illetve Norvégiában is volt példa. 

Sok fegyver - sok halott

Az USA belbiztonsági minisztériumának ötfokozatú skálája jelenleg a középső, sárga állásban van, azaz az Egyesült Államokban „emelt szintű” a terrorcselekmények veszélye. A tárca a Capitolium január 6-i megtámadása nyomán az ország egész területére kiterjedő figyelmeztetést is kiadott, miszerint kockázatos a nagyobb tömegeket megmozgató események látogatása. A veszély forrása egyértelműen a szélsőjobboldali szervezkedés, amely az FBI és a helyi hatóságok fokozott érdeklődése miatt az internet egyre mélyebb bugyraiba húzódik vissza – de egy pillanatra sem szünetel.

A amerikai történelemben rengeteg példa van a civil lakosság elleni, politikailag motivált fegyveres erőszakra. A Wikipedia hosszú listáján a legelső a Vadászkutyák (Hounds) nevű banda 1849-es, kínai szénbányászok elleni támadása Kaliforniában, amelynek két halottja mellett több sebesült és megerőszakolt áldozata volt. Hét évvel később a rabszolgák felszabadításáért küzdő John Brown (a dalbéli „János bácsi”) csoportja ölt meg öt ültetvényest. A fajüldöző Ku Klux Klant a kormány már 1870-ben terrorista szervezetnek nyilvánította, 1877 és 1940 között mégis mintegy 4400 feketét lincseltek meg – az esetek zömében büntetlenül. De voltak terrortámadások szövetségi épületek, abortuszklinikák, fekete templomok, zsinagógák, baseball edzést tartó konzervatív politikusok és állatkísérletet folytató laboratóriumok ellen is.

A sajátos viszonyok, a nagy területeken szétszórt farmok, az indiánokkal vívott háborúk, a vadászat elterjedtsége mind hozzájárultak a fegyvertartás és az önvédelem kultuszához. A központi kormányzattal szembeni ellenséges érzelmeknek is nagy hagyománya van, elsősorban Délen és Közép-Nyugaton, ahol a vidéki lakosság csak elvétve találkozik a washingtoni hatalom képviselőivel, viszont a helyi politikusok jó két évszázada minden nehézségért a szövetségi kormányt kárhoztatják.

A 330 milliós országban becslések szerint 400 millió lőfegyver van magánkézben. Az alkotmány 2. kiegészítése említi a fegyveres milíciák szervezésének jogát, amit a jobboldalon szeretnek a katonai tűzerejű puskákra és félautomata karabélyokra is kiterjedő, szabad fegyvertartás garanciájaként értelmezni. Az egyik ilyen, magát „milíciának” nevező társaság tavaly Gretchen Whitmer michigani kormányzó elrablására és megölésére szőtt terveket. Októberi letartóztatásuk előtt már céllövészetet és bombarobbantó gyakorlatot is tartottak. Az FBI és a belbiztonsági tárca legutóbbi figyelmeztetései a január 6-i „sikertől” felbátorodott milíciákra vonatkoznak. Ezek közül a legismertebbek a fegyveres testületek korábbi tagjait tömörítő Eskütartók (Oath Keepers) és a Háromszázalékosok (Three Percenters). - HORVÁTH GÁBOR