Egyszerű kis élet

Alig egy hete írtunk egy egri nyugdíjas tanárnőről, aki mindössze nyolcvanezer forintos adósság miatt került számára megoldhatatlannak tűnő helyzetbe. Akárhogyan számolgatta magányos életének megannyi költségét, s vetette azt össze havi nyugdíja rideg tényszerűségével, a kiadás és bevétel oldal serpenyője mindig az előbbi javára és a megélhetés hátrányára billent. Gazdag apuka, gondoskodó vej, saját lábon álló férj hiányában csak a hozzá hasonlók, a búját-baját átérzők együttérzésre számíthatott, s talán őt magát lepte meg a legjobban, hogy ez az együttérzés, minden ordasság ellenére mennyire nem veszett még ki emberi közösségünkből. „Olvastam a megrázó cikket az egri tanárnőről. Mivel én is tanítóként dolgoztam 40 évig és a nyomorúságos nyugdíjam 118 ezer forint, ebből én sem tudnék megélni. Szerencsére nekem van segítségem családon belül. Szeretnék segíteni a cikkben szereplő tanárnőnek” - írta valaki. „Szégyenletesnek tartom, hogy Magyarországon egy pedagógus ilyen időskori ellátásban részesül. Szeretnék segíteni a velem egyidős hölgynek, hogyan tudnék neki pénzt küldeni?” (…) „Az előbb átutaltam 20 ezer forintot. Kétségtelen, hogy ez csak negyede a tartozásainak, de talán mások is segítenek neki. Tőlem most ennyi tellett” - jött aztán egy második, majd harmadik levél, s követte még több tucatnyi segítségnyújtó kéz, szerte az országból.

- Nem tudom mindenkinek megköszönni, van, aki nevet sem írt, más diszkréciót kért, a tartozásom többszöröse gyűlt össze – kaptuk aztán mi magunk a levelet Máriától. Egy kedves nyugdíjas adószakértő házaspár pénzügyi tanácsokkal látta el, s végül olyan jól elbeszélgettek, hogy invitálta őket Egerbe a nyárra. Az első munkahelye, a Finomszerelvény-gyár mérnökei is jelentkeztek, s a Szegényeket Támogató Alaptól is felhívták, ahol korábban mentorként dolgozott. Egy tanítványa azt írta neki: hálával tartozik, élete legszebb négy évét töltötte vele, mert „egy tyúkanyó volt a koleszban”. Az adományok nagy részét most leköti, és csak nagy-nagy szükség esetén használja fel, ígérte. Valamennyihez kénytelen lesz hozzányúlni, például a már hosszú évek óta tervezett multifokális szemüveget elkészíttetni, mert a meglévő régóta nagyon homályos, és most szét is törött. Ezen kívül egy olcsó okos telefonra vágyik, amit ebből a pénzből megvehet, s így könnyebben tarthatja a kapcsolatot azokkal is, akiket a sorsa most sodort elé. - Semmi mást nem veszek, csak megadom a tartozásaimat a barátaimnak, bár van, aki nem kérte. Meglepett az emberek felém irányuló megértése, szeretete, segítőkészsége. Volt, aki gyógyszereket gyűjtött, volt, aki el szeretne kísérni ingyen ebédet biztosító helyekre, és sokan a barátságukat ajánlották fel. Többen a drága cicámnak, az én kis társamnak küldtek eledelre valót, és akadt olyan is, aki élelmiszert hozott – írta, majd végül úgy zárta a levelét: segíteni szeretne valamiként ő is másokon, s ennyi szeretet után boldogan élni tovább a maga egyszerű kis életét.