Ha egy kép beszélni tudna: sokat elárulhat egy politikusról a dolgozószobájában lévő festmény

A világ ismert állam- és kormányfői előszeretettel helyeznek el gyönyörű festményt falaikon.

Az Egyesült Államokban a külsőségeknek is közismerten óriási jelentőségük van. Joe Biden beiktatásának például a médiumok számára az egyik legmaradandóbb emléket Bernie Sanders vermonti demokrata szenátor nem éppen divatos kötött kesztyűje jelentette. Így az is nagy feltűnést keltett, hogy a Capitoliumban tartott ceremónián az amerikai festő, Robert S. Duncanson 1859-es, röviddel a polgárháború előtt készült „Landscape with Rainbow” (Táj szivárvánnyal) című festménye alatt történt. A képet a first lady, Jill választotta ki, szerinte a festmény azt sugallja, hogy „valami jó vár ránk”. Biden dolgozószobája falára az amerikai impresszionista festő, Childe Hassam 1917-es Avenue in the Rain (Sugárút az esőben) című, amerikai zászlókat ábrázoló képét függesztette. Hazafias alkotásról van szó, amely egy évvel az amerikaiak első világháborúba való belépése után készült. Feltételezések szerint Biden ezzel kíván üzenni Donald Trump harcias nacionalista választóinak: az ő elnökük is lesz.

Hszi Csin-ping kínai elnök szobájában lévő festményével az ország imázsát népszerűsíti: hegyvidékes táj látható, amelyről nem hiányozhat a nagy fal. Az alkotás a hagyományos kínai akvarellfestészet jegyeit is mutatja – állapítja meg az összeállítást készítő Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. A nagy fal valójában még a nyugati megszállás idején, az ópiumháborúk után és a bokszerlázadás előtt, a XIX. század végén vált a nemzeti jelképpé. A harmincas évektől, miután Japán megszállta Mandzsúriát, a hazafiasság szimbóluma is lett. Nem véletlen Hszi Csin-ping választása, hiszen politikáját egyértelműen a nacionalizmusra építi. A kínai elnök szerint a művészetnek a „lelket kell inspirálnia, a szívet melengetnie, az ízlést javítania”

Vlagyimir Puytin dolgozószobája egyszerűnek tűnik ugyan, de a Kreml egyik szobájából nem hiányozhat egy embernagyságú, Krisztust ábrázoló ikon. Az ortodox egyház felettébb, egyesek szerint túlságosan is szoros viszonyt alakított ki az orosz elnökkel, aki ezzel is jelezni kívánja, hogy a vallás nagy védelmezője. Egy másik falon Putyin apjának portréja függ, meglehetősen egyszerű, amolyan szocreál stílusban készült.

Amikor Angela Merkel 2006-ban beköltözött a kancellári hivatalba, eltávolította a falról elődje, Gerhard Schröder kedvenc képét, az 1936-ban született Georg Baselitz Stürzender Adler (Zuhanó sas) című alkotását, amely állítólag a hatalmat jelképezte. Az akkor új kancellár választása az 1980-ban elhunyt világhírű osztrák festő, Oskar Kokoschka azon képére esett, amelyet a legendás kereszténydemokrata kancellárról, Konrad Adenauerről festett 1966-ban, több napon át a Comói-tó partján. Ez a festmény mindmáig ott díszeleg a kancellári hivatal falán, Emil Nolde, az északi expresszionizmus képviselőjének két művét a berlini Múzeumszigetet működtető Preussischer Kulturbesitz alapítványának szolgáltatta vissza. Nolde szerepéről ugyanis komoly vita alakult ki: megrögzött nemzetiszocialista és antiszemita volt, bár kegyvesztetté vált Hitler rezsimjében.

A francia elnököktől nem áll távol a pompa. Emmanuel Macron és felesége, Brigitte annyi dekorációt helyeztek el az Elysée-palota falain, hogy Dominique de Villepin egykori miniszterelnök dohogott is: tönkreteszik az Elysée hangulatát. Érdekes módon nem francia, hanem belga, az 1927-ben született kortárs festő, Pierre Alechinsky festménye van kiemelt helyen Macron dolgozószobájában. Igaz, a művésznek jócskán vannak francia vonatkozásai: már 1951 óta az országban, a Cote d’Azuron él. Megtalálható továbbá az Elysée falán Shephard Fairey amerikai street art művész Hope (Remény) című plakátja, amit Barack Obama volt amerikai elnök valóságos ikonnak nevezett. Szintén Fairey munkája Marianne című képének másolata, melyen a francia forradalom jelmondata, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” olvasható, amely az emberi jogok valóságos szentháromságává vált.

Sebastian Kurz osztrák kancellár falán Hermann Nitsch képe díszeleg, ami nem az osztrák képzőművészre jellemző belső felszabadulást adja vissza, hanem egyedi vonalvezetésű, 2009-ből származó absztrakcióról van szó. Nitsch itthon is jól ismert szerző, kivált 1999-es budapesti kiállítása óta, amely ellen tiltakozott a magyar katolikus egyház. Egyszer maga Kurz is beszélt a képről, mint mondta, Nitsch jelentős osztrák művész, aki inkább vörös árnyalatú képeiről ismert”, a falán függő kép azonban türkizkék, ami aligha véletlen: Kurz Osztrák Néppártjának (ÖVP) a színe.

A különféle hírműsorokból különösen jól ismert az a falfestmény, amely a római miniszterelnöki rezidenciában, a Chigi-palotában látható. A mindenkori miniszterelnök ez előtt tartja sajtótájékoztatóit és beszámolóit az éppen aktuális kormányválságról. A kép anonim szerző műve, amely a XVII. században készült. A csodálatos alkotás I. Leó és Attila hun király 452-es mantovai találkozóját örökítette meg. A festmény eredetije a Vatikáni Múzeumban, a Raffaello termekben látható. A művészetek fellegvára a Chigi-palota, hiszen a XVII. század végén hatalmas könyvtárszalont alakítottak itt ki Flavio Chigi bíboros hatalmas könyvgyűjteményéből, amelyet később a Vatikán akart megszerezni, de nem sikerült előteremteni hozzá a kellő anyagi fedezetet. Bár az olasz kormányok nem éppen stabilitásukról ismertek, a Chigi-palota falfestménye az örökkévalóságot jelképezhetné, hiszen a képet aligha távolítja el egy új olasz kormányfő.

Első ránézésre Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök hivatalának otthont adó wellingtoni épület is elmenne múzeumnak merész kerek formáinak köszönhetően. Mivel a kormányfő a művészeti és nemzeti kulturális örökség minisztériumot is irányítja, azt gondolhatnánk, különleges kép díszíti falát. Meglepő módon azonban egy helyi választópolgár egyszerű festményét akasztotta ki. Ezzel is jelezni kívánja: nem a csillogás a fontos számára, hanem az emberek sorsa.