A miniszterelnök a Gazdasági- és Iparkamara évnyitóján, hű Parraghja társaságában. Az arcán kellően kikevert arányban a jövő ígéretének mosolya és a felelősség gondterhelt ráncai. Utóbbiakat az okozhatja, hogy saját bevallása szerint hihetetlen kísértéseket kellett legyőzniük. „Elhárítottuk azt a rendkívül nagy kísértést, hogy a válság alatt visszatérjünk a segélyalapú gazdasághoz” - jelenti.
Nagyszerű. Ellenálltatok a kísértésnek, hogy segítsetek. Ti segélynek hívjátok szolidaritás helyett, mert így megalázóbb. Egy olyan országban, ahol minden felmérés szerint tömegeknek nincs semmilyen tartaléka, már egy mosógépjavítás vagy a befizetés a gyerek osztálykirándulására is összeomlasztja a családi költségvetést. Itt nem volt miből pótolni a járvány miatti leállást.
Hihetetlen lelkierőtök van! A többi európai vezető megtört, de még a példakép Trump is, és mindenféle bőkezű támogatásokat nyújtott. De ti kitartottatok, és csak a töredékét eresztettétek ki a markotokból a védekezésre fordítható pénznek. Illetve dehogy is. A klientúrának azért bőven jutott. Előjött a régi szöveg: tőlük majd „lecsorog”. Vagy nem. Vagy nem oda. Valahogy majd a Mészáros-félék is ellenállnak a kísértésnek, a szállodáiknak jutott szép összegek ellenére sikerült is elbocsátaniuk sok munkavállalót. Pedig „iszonyú a csábítás a jóra” - írta ez az ütődött Brecht, de az is csak egy komcsi, a Vas utcai koszfészekben persze méltányolják.
Tényleg csak gratulálni tudok. Ott volt ez a világméretű kísértés a segítségnyújtásra, de ti összeszorítottátok a fogatokat. Önfegyelem is van a világon. Munkaalapú gazdaság, kőalapú szív. Ha segélyt adtok, „lecsökken az aktivitási szint” - magyarázta a miniszterelnök. Másnap a rádióban körülírta annak, aki elsőre nem értette: főleg a cigányok (a szegény is annak számít, csak ő fehér cigány) hajlanak a dőzsölésre a keccsölés helyett. Bár lassan ők is formálódnak, ismerte el: „szerencsére a cigányság is támogatja, hogy munkához kössék a támogatási formákat”.
(És aki most ezen a ponton elkezdené Orbánt is cigányozni, azt arra kérem, hagyja abba az olvasást, ne rontsa itt a levegőt! Nincs undorítóbb formája az eltorzult kritikai indulatnak, mint ez. Nem kérek az egyetértéséből, ilyen áron a szavazatából sem.)
Senki sem vágott közbe, sem Parragh, sem a pénteki rádiós, hogy az istenért, az aktivitással most nem az a baj, hogy az emberek nem akarnak dolgozni, hanem hogy nem tudnak.
Minden elismerésem a tiétek, fiúk! Kősziklaként álltatok ellen a segítségadás kísértésének. Akár a szintén leleményes Odüsszeusz a szirének énekének. Ő inkább az árbóchoz kötöztette magát, a legénység fülébe meg viaszt dugott, nehogy engedjenek a csábításnak. Nektek árbóc sem kellett (nem is tudom, mi a helyzet egy jachton az árbóccal), de a fületek bedugása most sem ártott.
Így tudtátok legyűrni a kísértést akkor is, amikor jövedelem kellett volna az egyébként egészséges gyerekkel otthonra kényszerült szülőnek. Akkor is, amikor a kisnyugdíjasok képtelenek voltak lépést tartani az árakkal. Nem vettétek észre, hányan hordják hetekig az egyszer használatos maszkot, mert az is pénzbe kerül?
Nem, ti heroikusan ellenálltatok az emberség kísértésének, amikor azokat az alapítványokat kellett volna békén hagyni, amelyek helyettetek gondoskodnak a járvány idején még nyomorultabb helyzetbe jutókról. Amikor a szegénytelepen is gyorsan kellett volna laptop a digitális oktatáshoz. Meg ebéd. Meg tüzelő. Amikor a pályakezdőknél kétszeresére nőtt az elhelyezkedni nem tudók száma. Amikor a pedagógusoknak az ígéretnek megfelelően külön tortúrák nélkül kellett volna a fizetéssel egyenértékű táppénz, mert különben nem mernek betegen sem otthon maradni. Bevetettétek őket a tűzvonalba, védelem nélkül, ahogy a szociális munkásokat is, akiktől a pluszpénzt is megtagadtátok. Micsoda jellemszilárdság!
Legyőztétek a kísértést, amikor ezrek kérték az (Unióban legrövidebb ideg járó) álláskeresési támogatás három hónapjának meghosszabbítását. Ilyenkor jön csak jól az a viasz a fülben: ti elhiszitek a saját statisztikátokat arról, hogy alig van munkanélküli? Hát persze, ha három hónapon túl már nincs miért regisztráltatni. Tudjátok, hogy aki az álláskeresési támogatásból kiesett, az legfeljebb a havi 22.800 forintos szociális segélyből élhet? Már ha olyan szerencsés, hogy legalább arra jogosult. Meg hogy hivatalosan foglalkoztatottnak számítják azt is, aki az előző héten egy, azaz 1 órát munkával tudott eltölteni? Hogy minden harmadik munkavállaló –másfél millió ember, plusz család - csökkentett munkaidőben, csökkentett bérért dolgozik? Ha nem is bocsátották el őket, újra itt a kapun belüli munkanélküliség, kapun kívüli pénznélküliséggel.
De ti, hősök azért ellenálltatok a kísértésnek. Volt már benne gyakorlatotok, hajléktalanokkal, rokkantakkal, más jogfosztottakkal szemben.
A lényeg, hogy a hajó megy. A kapitány üdvözülten réved a távolba, odakötve saját mániáihoz. Követ valamilyen igézetet, amit már csak ő hall. A beosztottak füle betömve. eveznek süketen és engedelmesen. Fő a győzelem. Legalább a kísértés felett.