Csendes megemlékezés keretében, piros és fehér virágok, mécsesek letételével köszönnek el vasárnap az Ódry Színpadtól a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori és mostani hallgatói, tanárai és a velük szolidaritást vállalók a Vas utcában. Miután januárban az intézmény új vezetése bejelentette, az oktatást más helyeken folytatják, február elején az Ódry Színpad-felirat is lekerült az épületről, ahol 1959. február 19-én volt az első bemutató, Szinetár Miklós rendezésében. Zsámbéki Gábor rendező, az egyetem modellváltása miatt elsőként felmondott oktató javaslatára most jelképes temetést tartanak, amelyhez bárki csatlakozhat a nap folyamán a járványügyi szabályok és a gyülekezési tilalom figyelembe vételével.
A spontán szerveződő eseményre folyamatosan érkeznek az emberek, van, akinek fia, unokája jár az egyetemre, ezért nem is volt kérdés, hogy kimegy, míg mások lazább szálakon kapcsolódnak az intézményhez, ám támogatásukat és nemtetszésüket kívánják kifejezni e gesztussal. Találkoztunk doktori hallgatóval, aki arról beszélt, iszonyúan dühös az elmúlt időszak történései miatt, és tanulmányait valószínűleg külföldön folytatja, mert nem akar a folyosón „ezekkel az emberekkel” találkozni. Míg más könnyeit visszafojtva mondta, szomorúnak tartja, hogy „ezek a percemberkék” szétvernek egy hosszú időre visszanyúló hagyományt, és a tanárokkal, valamint a hallgatókkal szembeni méltatlan bánásmód után még az épületet is eltüntetik.
A hideg időjárás ellenére is kilátogatók kisebb csoportokban tömörülnek az akár kultikus vizsgaelőadásoknak is helyet adó, és sokak számára az első megmérettetést jelentő játszóhely előtt, felidézve ahhoz fűződő emlékeiket – eközben sokan hasonlóan tesznek a közösségi médiában is –, és az elmúlt hónapok viszontagságos eseményeit, s jelét adva egyéni és közösségi gyászuknak. Fiatalok és idősek, szaladgáló gyerekek, hangoskodó kutyák szokatlannak tűnő, összetartó családként, könnybe lábadó tekintetek, félmosolyok és nagy hallgatások közben búcsúznak a színpadtól, és mindattól, amit annyi éven át képviselt.
