A cselédsors kérdése újra aktuálissá vált. Ki lehet-e törni belőle, lehet átjárás különböző társadalmi rétegek között? Ki lehet-e lépni abból a világból, ahová születtünk?
Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye és annak Rusznyák Gábor által készített színpadi változata épp ezeket a kérdéseket feszegeti. Akkor, amikor a száz leggazdagabb magyar toplistája évek óta alig változik, néhány új név mellett jobbára csak helycserék figyelhetők meg. A szegényekről pedig egyelőre nem készül rangsor, csak a hírekben jelennek meg. Sajnos sokszor csak akkor, amikor már nem lehet segíteni.
Rusznyák Gábort, aki rendezőként is jegyzi az előadást – a premiert 2018-ban tartották – izgatta a történet társadalmi háttere. A színpadon hatalmas felirat emlékeztet a Tanácsköztársaság jelszavára. Az elmúlt században vagyunk a tízes évek végén. Fegyverbe! – olvashatjuk, de akkorra már eltűntek az elvtársak, és visszajöttek az urak és a cselédeik. (A folyamat időnkénti ismétlődéséről érdemes elgondolkodni.) Az előadás erősen filmszerű, gyorsan pergő jeleneteket látunk, amelyhez mindig beforog az aktuális díszlet (tervező: Khell Zsolt), de a változás nem szabályos, mintha egymásba ütköznének, sodródnának a tárgyak, az egésznek van némi lavinajellege és közben a szürreális álom felé is elbillen. A figurák azonban nagyon is valóságosak, a sztorit pedig narrátorként maga Kosztolányi (Feczesin Kristóf) meséli el. A politikában is aktív Vizy Kornél (Görög László) és felesége (Nádasy Erika) hosszú küzdelem után megtalálja azt a cselédet, akire mindig is vágyott, a fiatal zárkózott, titkokkal teli Annát (Mészöly Anna). Egy ideig jól is megy minden, de az ahogy lenni szokott történik valami, ami aztán vulkánszerűen végigsüvít és elindítja a szereplőket a pusztítás felé.
Mészöly Anna cselédlánya igazi telitalálat. Valahonnan elindul és eljut valahová. Gyilkos lesz. Csakhogy a színésznő képes ezt a folyamatot kellő iróniával és fájdalommal megmutatni. A cselédlány Anna mindent megtesz azért, hogy megfeleljen, amikor pedig felsejlik a néhány perces boldogság lehetősége, odaadja magát annak, aki vágyik rá. De a kijózanodás már nagy sokkal jár. Azt már nehéz elviselni, hogy nem csak a társadalmi státusza miatt kezelik eszközként, hanem mint nő is azzá válik. Mészöly Anna ennek a rezdüléseit, árnyalatait érzékelteti felkavaróan. A gyilkosság pedig egyszerre válik bűnténnyé és elkerülhetetlen rítussá.
Merész rendezői húzás, hogy a történet végén a meggyilkolt házaspár játssza Anna bíráit. Az egyik tanú, az orvos (Szatmári György) pedig azt mondja, a lányt úgy kezelték, mintha gép lett volna, azt pedig még egy cseléddel sem lehet megtenni. Ha pedig megteszik, annak súlyos ára lehet. Ezt akár érdemes a mostani uraságok figyelmébe is ajánlani.
A színpadon szinte végig jelen van egy üvegkalitka. Egy ideig Annát látjuk benne, a gyilkosság után is. Az üvegen vér. A legvégén pedig kutyaként ő ugatja meg a kalitkába zártakat, egykori urait! De ez már csak inkább a realitástól távollévő költői vízió.
Infó:
Kosztolányi Dezső Édes Anna
Miskolci Nemzeti Színház
Színpadra alkalmazta és rendezte: Rusznyák Gábor
Stream 2021. február 6.
