Alekszandr Lukasenko a transzparencia őszinte híve, így aztán nyilvános lesz Viktor Babarika bankár Minszkben február 17-én kezdődő tárgyalása. Az ellenzéki médiától azonban – biztos, ami biztos – megtagadták a jogot, hogy beszámolhasson a politikai perről. A belarusz zsarnok elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy több évre börtönbe csukja a bankárt, akit sokáig legkomolyabb kihívójának tartottak. Annyira tartott Babarika indulásától a választáson, hogy tavaly májusban letartóztatták, amikor a jelöléséhez szükséges íveket vitte a választási bizottsághoz.
Lukasenko össze-vissza beszélt arról, miért kell becsukni az elismert bankvezetőt, s csak jóval később álltak elő a váddal, amelyet az ügyészség most a Legfelsőbb Bíróság elé terjeszt. Eszerint Babarika bűnszövetkezetet szervezett a Belgazprombank igazgatóságának tagjaiból, hogy a pénzintézet ügyfeleitől megvesztegetést csikarjanak ki. Babarika tagad, de a hatóságok elérték, hogy a vádlottak egy része alkut kötött az ügyészséggel, tehát nyilván lesz tanújuk, aki előáll a megfelelő vallomással. Az ügyet már első fokon a legfelsőbb bíróság tárgyalja, így nem lesz lehetőség fellebbezésre. A bankár és fia május óta börtönben ül, nem vehetett részt a választási kampányban, nem jutott szerephez az eredmény meghamisítása miatti felháborodásban és a tüntetéshullámban.
Amikor Lukasenko bezáratta, talán az járhatott a fejében, hogy olyan koncepció alapján ítélik majd el, miszerint „orosz bábjátékosok” mozgatták – ugyanazok, akik a Wagner-hadsereg zsoldosait küldték a „Bátyka” (magyarul Apus) megdöntésére. A moszkvai magyarázat szerint eredetileg Szudánba indult zsoldosok azonban rég otthon vannak, míg Babarika továbbra is ül. Maga Vlagyimir Putyin sem tudta elintézni, hogy kiengedjék. Lukasenko ehelyett látszatengedményeket tett a Kremlnek – és elrendelte az elégedetlenség erőszakos elfojtását.
A perrel szinte egy időben politikai cirkuszt is rendeznek Összbelarusz Népi Gyűlés elnevezéssel, ahol a rezsim funkcionáriusaival fogadtatnak el új alkotmányt. Ez feltehetően tartalmazza majd Lukasenko hatalmának valamilyen átmentését. Kezére játszik, hogy a Navalnij-ügy miatt Oroszországot is tüntetéshullám árasztotta el, ami megerősítette tárgyalási pozícióját. A sok problémával küzdő Putyinnak most kisebb dolga is nagyobb annál, hogy a belarusz belügyekkel foglalkozzon.
A Batyka nyilván nem véletlenül takarította el tavaly a politikai pályára térő bankárt. Babarika több okból is kihívást jelentett, a fiatalabb és képzettebb férfi egyszerre volt jól bekötve az orosz hatalomhoz és a belarusz társadalomba. Húsz éve vezette a Gazprom helyi bankját, amely párhuzamos orosz hatalmi központ volt. Ez az elkötelezettség nem okozott gondot a belaruszok többségének, hiszen a társadalom továbbra is inkább oroszbarát. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben erősödött a különállás, a különbözőség tudata. Babarika az orosz bank pénzéből belarusz nyelvű projekteket támogatott, galériát hozott létre és aukciókon Belaruszból elszármazott világhírű művészek (Marc Chagall, Chaim Soutine és mások) képeiből vásárolt. Addig például a Vityebszkben született Chagallnak egyetlen képe sem volt a köztársaság területén.
A Carnegie Békekutató moszkvai központjának munkatársa, Artyom Srajbman úgy vélekedik, hogy Putyin könnyebben megegyezne Babarikával, ha ő lenne az elnök, s ez nem jelentené, hogy kiárusítja az országot Moszkvának. – Jó menedzser lenne bármely poszton a jelenlegi rendszerben, lehetne elnök, miniszterelnök, miniszter – állította az elemző egy tévéműsorban. – Az, hogy „valaki húsz évet eltöltött a Gazprom bankjánál mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, sokat mond róla. (…) Ő nem gondolta azt, hogy személyével hitelesíti mindazt, amit a Gazprom tesz Ukrajna, vagy akár Belarusz vonatkozásában, pedig én a helyében úgy gondolnám, hogy felelősség terhel. De ez mind apróság ahhoz képest, mekkora lenne a különbség Lukasenka és Babarika kormányzása között” – mondta a vádlottról Srajbman.
