Magyar kutatók azonosították a félelem okát

Olyan idegsejtcsoportra bukkantak a Semmelweis Egyetem kutatói, amely a fenyegetettségre adott reakciót szabályozzák az agyban.

A fenyegetettségre adott reakciónál kialakuló válaszadást szabályozó sejtcsoportot azonosítottak az agyban a Semmelweis Egyetem kutatóinak vezetésével – olvasható az egyetem közleményében.

A Nemzeti Agykutatási Program (NAP) részeként működő Kísérletes Neuromorfológiai és Fejlődésbiológiai Munkacsoport irányításával nemzetközi együttműködésben végzett kutatás eredményeiről az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences of the U.S.A.) számoltak be.

Az amigdala (mandulamag) az agyféltekék halántéklebenyi részén található, és fontos szerepet tölt be az érzelmi reakciók feldolgozásában, raktározásában. Ezen a területen azonosítottak a kutatók egy olyan sejtcsoportot, amelyik kritikus szerepet játszik a fenyegetettségi helyzetre adott válaszreakció kialakításában. A szakemberek azt vizsgálták, hogy egy veszélyt jelző ingerre milyen agyi szabályozási folyamat során alakul ki a magatartási válaszreakció, vagyis az adott viselkedés. A fenyegetettségre adott reakció egy nagyon ősi, ösztönös és egyszerű panelekből felépülő válasz, ami az evolúcióban a túlélés egyik alapvető feltétele – írták.

„Precízen körülhatároltuk egy agyi terület azon idegsejtjeit, amelyek a félelemmel kapcsolatos választ a kezükben tartják, és kimutattuk azt a mechanizmust is, amely során ez a sejtcsoport engedi, hogy egy veszélyre adott válaszreakció kialakuljon vagy sem” – mondta Alpár Alán, a munkacsoport vezetője, az egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének igazgatója, a most megjelent publikáció levelező szerzője. A most azonosított sejtcsoportnak kritikusan fontos, egyfajta „kapuőr” szerepe van ebben a folyamatban, egy bonyolult szabályozó kör, összetett láncolat részeként és a környező idegsejtek működését befolyásolva. Éppen ezért pontosan definiálták az elhelyezkedését és az idegélettani sajátosságait is – tette hozzá.

A szóban forgó sejtpopulációt, valamint annak funkcióját állatmodelleken azonosították a kutatók. Ugyanakkor a szintén a NAP által támogatott és a Semmelweis Egyetemen Palkovits Miklós professzor által vezetett Humán Agyszövet Bank mintái segítségével azonosították, hogy az emberi agy mandulamagjában ugyanezen a területen ugyanilyen neurokémiai tulajdonságú sejtek találhatók.

„Funkcionális vizsgálatokat emberben még nem végeztünk, ugyanakkor mivel egy kritikus molekuláris mozzanatot azonosítottunk, hosszú távon akár gyógyszercélpontként is szolgálhat ez a sejtcsoport” – vélekedett Alpár Alán, aki ez utóbbival összefüggésben az új molekuláris szereplők mellett kiemelte az új, sejtszintű mechanizmus leírását.

Részletes, többek között neurogenetikai kísérletekben azonosították egy fehérjemolekula szerepét abban, hogy a sejt ki tudja helyezni a sejtek közötti kapcsolattartásért felelős receptorait a sejtmembránra, vagyis a sejt külső felszínére, lehetővé téve, hogy az ingerületátvívő anyag kötődhessen rajta. Ha egy adott agyterületen sejtspecifikusan megakadályozható a receptorok kihelyezése, az az emberi test működésének összessége tekintetében egy nagyon kis beavatkozás, de az adott viselkedési válaszreakció kialakításának szempontjából mégis óriási szerepe lehet – érzékeltette Alpár Alán, hogy hosszú távon miért jelenthet akár terápiás célpontot is az általuk leírt, a specifikus receptoralegységek mozgatását tisztázó mechanizmus.

Az egyetemi csapat együttműködik a Bécsi Orvostudományi Egyetem Molekuláris Idegtudományok tanszékének vezetőjével, Harkány Tibor professzorral, valamint a Karolinska Intézet professzorával, Tomas Hökfelttel, aki 2015-ben Semmelweis Budapest Awardban is részesült. A munkát az ugyancsak a NAP által támogatott Schlett Katalin vezette kutatócsoport (ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszék) és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársa, Zelena Dóra is segítette. A publikáció első szerzője Hevesi Zsófia, aki Alpár Alán PhD-hallgatója.