Online kiállítótérben ragadva

A pandémia óta a múzeumok az internetre költöztek, ennek hatásairól most átfogó kérdőív készült.

A koronavírus miatt a múzeumok tavaly két ízben is bezárták kapuikat, a munkájukat pedig az online térben folytatták, mely változásokra a látogatók is hamar reagáltak: egyik napról a másikra kezdték el böngészni a múzeumi tartalmakat, melyek között az évekkel korábban digitalizált képek, videók és adatbázisok mellett idővel teljesen új megoldásokkal találkoztak. Mindezek hatásáról nemrég kérdőív született, vagyis arról, hogy a közönség hogyan fedezte fel ezeket a tartalmakat a 2020-as márciusi karanténtól a tavalyi év végéig, az eredmények pedig rámutattak arra: a múzeumok sikeresen éltek a kreatív lehetőségekkel.

– A kérdőívet 1006 fő töltötte ki, és bár nem fizetett kutatás volt, arra törekedtünk, hogy minél különbözőbb korú, érdeklődésű és munkájú emberhez juttassuk azt el – mondta Berényi Marianna, a kutatás vezetője, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kommunikációs és Közművelődési Igazgatóságának főosztályvezetője. A kutatásból kiderült, hogy a kitöltők 53,7 százaléka a pandémiát megelőzően évente többször is járt múzeumba, több mint felük, azaz 61,4 százalék pedig már a világjárvány előtt követte a múzeumok közösségi oldalait, a járvány óta azonban ez az arány 72,8 százalékra emelkedett, sőt a válaszadók 48,1 százaléka határozottan állítja, a 2020. március 11-én elrendelt vészhelyzet óta jóval több tartalmat követ az interneten, és többféle múzeumba is „tér be”.

A műtárgyakról készült képek, videók böngészése mellett a múzeumi hírlevelek fogyasztása is megváltozott: 2020 márciusa előtt 47,9 százalék nem kért belőlük, míg a járvány kitörése óta 26 százalék többféle hírlevélre is feliratkozott. A kérdőívben a kitöltőknek egy tízes skálán kellett értékelniük az intézmények online tevékenységét: a kérdésre 266-an tíz, 163-an kilenc, 196-an nyolc, 120-an pedig hét pontot adtak. – Mindez azt jelenti, hogy a megkérdezettek több mint fele pozitívan értékelte a múzeumok online jelenlétét – állítja Berényi Marianna.

A gyakorlatban a márciusi korlátozások óta a Magyar Nemzeti Múzeum sem állt le az online tartalomgyártással, így a novemberi szigorítással járó bezárásokra már kifejezetten felkészült. – Sokat tanultunk a tavaszi időszakból, így az év során technikailag még inkább fejlesztettük az infrastruktúrát – mondja Berényi, kiemelve, hogy e téren hasznos megoldásnak bizonyult az a ThingLink nevű vállalat által kifejlesztett technológia, melynek segítségével virtuális galériákat lehet létrehozni, melyekben a látogatók nemcsak úgy érezhetik magukat, mintha a valódi termeket járnák be, de online múzeumpedagógiai órákat és érettségi felkészítőket is lehet bennük tartani.

Az oktatás szempontjából további áttörés jelentett, hogy az MNM a fiatalok számára több mint kétszáz online tananyagot készített, olyan, a virtuális térben elhelyezett tankockákat, melyek felületére kattintva a diákok nemcsak információkat olvashatnak el, de kisfilmeket nézhetnek meg az egyes műtárgyakról.

– Az online terekben a múzeumpedagógusok is rendszeresen tartanak tárlatvezetéseket vagy vetélkedőket fiataloknak – mondja Berényi Marianna. Az oktatások másfelől azért is hasznosak, mivel általuk – ha már elmúlt a pandémia – a pedagógusok is jobban fel tudják készíteni az osztályukat a múzeumlátogatásra, a diákok pedig később a neten újra elmélyíthetik a valós térben szerzett tudást.

Az online tárlatvezetések másfelől kifejezetten kreatívra sikerülnek: előfordul például, hogy a munkatársak ténylegesen besétálnak az üres kiállítótérbe, ahol egy mobiltelefon segítségével mutatják meg az egyes tárgyakat, miközben a nézők akár feltehetik a kérdéseiket is. Persze van, amikor a mobiltelefon már nem elég: a Seuso-kincset bemutató háromdimenziós kiállításon például az ókori ezüsttárgyakat nemcsak sokkal közelebbről tudjuk megszemlélni, de a lézerszkennelt technológiának köszönhetően a pedagógusok azokat körbe tudják forgatni, így a legapróbb részleteket is képesek elemezni.

– Mindig gyorsan betelnek ezek az élő programok – mondja Berényi, hozzátéve, nagy felkészültséget kíván ez a gyakorlat a tárlatvezetőktől. Hiszen ha a látogatók elfáradnak vagy elégedetlenek, azonnal kilépnek a programból. Az élő előadásokkal ellentétben az előre elkészített videóknak már nincsen meg az egyszeri pillanat varázsa, de nagyobb tömeg érhető el általuk. Berényi Marianna példának hozta fel az MNM Pénzek színes világa című sorozatát, melynek naponta posztolt háromperces epizódjaiban Tóth Csaba régész-numizmatikus mesélt az érmék történetéről, és akinek videóit eddig csaknem félmillió felhasználó nézte meg, száz előadásából pedig egy ismeretterjesztő album is készült.

Berényi Marianna szerint a virtualitás legfőbb előnye, hogy szinte bármennyi embert el lehet vele érni, így a múzeumi programokat és szakmai vitákat is lényegesen nagyobb közönség tudja követni. – Az adások másfelől bármikor visszanézhetők, így ha a korlátozások véget érnek, a programokat minden bizonnyal jóval nagyobb arányban fogjuk közvetíteni – mondja a kutató, aki szerint az elmúlt egy év alatt a virtuális létezés már szinte természetes lett.