Tévék sötétültek, rádiók némultak el, hírportálok függesztették fel a tájékoztatást szerdán Lengyelországban – és voltak, akik ünnepeltek. A kormánypárti wPolityce portál még összeállítást is közölt olyan közösségi médiás bejegyezésekből, amelyek azt kívánták, hogy a reklámadó tervezete elleni protest örökké tartson. „A tiltakozás nagyszerű formája. Folytassák!” – fogalmazott a Twitteren maga a wPolityce főszerkesztője, Marzena Nykiel. Nyilván lehet védeni, hogy csak viccelt és ironizált, ám posztja ettől nem lesz kevésbé elszomorító. A független sajtó látja a közelgő vérpadot, a kormány egyes szimpatizánsai pedig csak gúnyolódnak a helyzeten…
Tudjuk, hogy a lengyel média egyáltalán nem vészmadárkodik, amikor a bőrét félti. Mi, magyarok már megtapasztaltuk, ők meg látják az itteni példát, ahogyan az Orbán-kormány gazdasági eszközökkel és jogszabályokkal legyengíti a kritikus sajtót, a holdudvar felvásárolja vagy megszünteti a kiadókat, miközben a baráti szerkesztőségeket állami hirdetésekkel hizlalják fel. Úgy látszik azonban, a lengyel kormányoldal nemcsak a reklámadó ötletét importálta, hanem azt a mérhetetlen cinizmust is, ahogyan a magyar kormánypárti megmondóemberek értelmezik az eseményeket. A tiltakozás nem a sajtószabadságról szól – állítja például a wPolityce. Esetleg később majd azt mondják, hogy a legkelendőbb politikai napilap, a Gazeta Wyborcza piaci okokból szűnt meg, vagy azt, hogy a legolvasottabb hírportál, az Onet szerkesztőségét cserben hagyta a tulajdonos...
Az egészben nem az az igazán elkeserítő, hogy egyes kormányok el akarják némítani a kritikus hangokat, hanem az, hogy ehhez támogatóik egy részét is cinkossá tudják tenni. Meg tudják győzni őket arról, hogy igazából nincs szükség független sajtóra, nincs szükség ellenzékre, sőt nincs szükség arra sem, hogy bárki számon kérje a hibákat, mulasztásokat és disznóságokat. El tudják hitetni velük, hogy a kormány mindent a lehető legjobban csinál, a bírálatok pedig kizárólag a háttérben ármánykodó, megfoghatatlan idegen erők érdekeit szolgálják.