Egy hete még azt mondta Orbán Viktor, hogy mindjárt megkonzultálják velünk, a vírusügyi szakértőnek kiképzett magyar közvéleménnyel, hogy akarunk-e a vesztünkbe rohanni és feloldani a járványügyi korlátozásokat, vagy rábízzuk a döntést nálunk szerényebb és hozzáértőbb emberekre – mondjuk például őrá. Hiszen ő tudja előre, hogy mire a húsvéti nyulak tojásokat raknak a bokor alá, addigra lehet engedni a szigorból. Feltételezhetnénk, hogy egy Áder János nevű régi csapattagot is értesít az ország életét alapjaiban meghatározó döntésekről, de azért ez nem biztos: hiszen a köztársasági elnök szerdán már májusi nyitásról beszélt egy lengyelországi konferencia után, miközben a közép-kelet- európai turizmus nyári fellendüléséről álmodozott.
Ám ennyi optimizmus láttán még az össze-vissza dátumozás ellenére is adódik a kérdés: ha máskor olyan pontosan segíti aláírásaival a kormány lépéseit jó elnökünk, miért szorítkozott eddig egy mélabús és pezsgő nélküli újévi köszöntőre és egy podcast interjúra a járvány ügyében? Igen, ilyen korszerű elnökünk van, internetes, mobilon is hallgatható beszélgetéseket készít. Hogy miért pont riporterként vezeti le a rengeteg napi munka fáradalmait, nem tudni, de az például biztos, hogy a január végén az ország Szlávik Jánosával készített interjúban komoly titkokat fedett fel: feleségével együtt ő is regisztrált a védőoltásra. Ezek voltak a magyar köztársasági elnök járványügyi megszólalásai, miközben százezrek betegek, ezrek halnak.
Egy másik elnök egyszer azt mondta: „azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen, ... akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre”. A mai Magyarországon, különösen a járványban most is sokan védtelenek és esélytelenek. Megérdemelnének egy jelképesen feléjük nyújtott kezet. Göncz Árpád már nem tud nekik segíteni.