Előfizetés

„Orbánék méricskélnek, mennyi sajtószabadságot kell garantálni, hogy hatalmon maradjanak”

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2021.02.15. 07:00

Fotó: Christian CREUTZ / European Union
Scott Griffen, a Nemzetközi Sajtó Intézet igazgató-helyettese szerint gyorsan kell cselekedni, mert a sajtó foglyul ejtése visszafordíthatatlan lesz.
Tavaly nyáron beszéltünk utoljára, amikor megpecsételődött az Index hírportál sorsa, és önök kiadtak egy aggódó nyilatkozatot. Eltelt bő félév, és itt a Klubrádió, amely egy időre, de lehet, hogy örökre, elvesztette a frekvenciáját. Mi jöhet még?
Sajnos, folyamatosan ugyanazt ismételgetjük. A mostani a magyar sajtószabadság újabb válsága, egy újabb zuhanás a szakadékba. Reméltük, hogy a bíróság a Klubrádió javára dönt. Nem így történt, de nem adjuk fel! Több más szervezettel együtt felszólítottuk az Európai Bizottságot, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat az illetékes magyar hatóságokkal annak érdekében, hogy a rádió tovább sugározhasson. Örülünk, hogy a Bizottság vizsgálatot helyezett kilátásba. De nem tudjuk megjósolni, hogy mi fog történni. Remélem, nincs túl késő. Mi mást mondhatnék, ez egy újabb csapás a sajtószabadságra. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyesmi előfordulhat az Európai Unióban.

Az Európai Bizottság azt ígérte, hogy utánanéz, a Klubrádióval történtek összhangban vannak-e például az EU távközlési irányelvével. Ön szerint ez a helyes irány?
Nem ismerem annyira a jogszabályt, hogy véleményt mondjak. Véleményünk szerint az Európai Uniónak minden rendelkezésére álló eszközt be kellene vetnie, és mi nem fogunk felhagyni a nyomásgyakorlással.

Ősszel az Európai Bizottság közzétette a tagállamokról, köztük Magyarországról készült, a jogállamiság helyzetét értékelő jelentéseit. Ebben egyebek mellett bírálta a médiapluralizmust aláásó kormányzati döntéseket is. Azóta a Klubrádiónak megvonták a frekvenciáját. Mire jó akkor egy ilyen országjelentés?
Ez egy rendkívül elkésett próbálkozás a problémák feltárására, de több a semminél. A jelentésben foglaltakról tíz éve tudunk. Szemtanúi voltunk, ahogyan a helyzet egyre romlott. De most megszületett a jogállamisági jelentés, és az a kérdés, hogy mit kezd vele az Európai Bizottság. Senkit sem lepett meg a tartalma. Mindenki tudja, hogy a média sokszínűsége megszűnőben van Magyarországon. Látjuk azt is, hogy bizonyos országokban másolják Orbán taktikáját. A héten publikáltuk a jelentésünket Lengyelországról, és annyira szembeötlőek a hasonlóságok! Akárcsak Szlovéniában. Attól tartok, hogy ha az EU nem cselekszik gyorsan, akkor képtelen lesz visszafordítani a magyar média levadászását. Az óra ketyeg, meg kell akadályozni, hogy a hatalom másutt is kedvet kapjon a sajtó foglyul ejtéséhez. Szóval, ez már nem csak Magyarországról szól. Az EU sok hibát vétett azzal, hogy nem reagált a magyar történésekre, és most itt állunk ennek minden következményével.

Külföldön a magyar kormány gyakran azzal szokott érvelni, hogy nálunk működik a sajtószabadság, ott van például a Klubrádió! Most már ez sem számít?
Valóban félelmetes, hogy már ezzel sem törődnek. Annyira nyeregben érzik magukat, hogy nem érdeklik őket a következmények. De a döntésükben az is közrejátszott, hogy miután az önkormányzati választásokon Budapestet elvitte az ellenzék, túl kockázatosnak ítélték a Klubrádió működését. Orbánék állandóan méricskélnek: mennyi sajtószabadságot kell garantálni ahhoz, hogy hatalmon maradjanak.

BKV-munkásszálló: egy épület, két világ

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2021.02.15. 06:40

Fotó: Béres Márton / Népszava
Nyolcszázmillióból épít új apartmanokat egy munkásszálló tetejére a járvány miatt milliárdos veszteséget elszenvedő BKV. Az alsó lakások közben lassan leomlanak.
Az utca felől szépen kiglancolták az épületet, amikor az MTK új stadiont kapott a túloldalon. Az új vakolat ugyan elfedte a repedéseket, de a Brüll Alfréd utca másik felén álló BKV-munkásszálló régi lakói még jól emlékeznek, hogy rázódott az egész ház az építkezéskor. Mintha masszázs-matracon feküdtem volna – nevet a házban élő Kis Sándor. A villamosvezető szerint ez csak tetézte a bajt, hiszen a százévesnél is öregebb házra az elmúlt évtizedekben nem költött se az állam, se a főváros, se a BKV. A karbantartás hiánya, a szomszédban zajló stadionépítés és a most zajló apartman-építés áldatlan állapotokat idézett elő a BKV Salgótarjáni úti munkásszállóján.
A belső udvar felőli homlokzatról nagy foltokban mállik a vakolat, a Salgótarjáni út felől nyíló bejárati ajtót legfeljebb a gondviselés tartja. A folyosón néhol embermagasságig vizesedett fel a fal. Az állott dohszagot vágni lehet. Néhány ajtón egymást lepik a közműszolgáltatók felszólításai. Jó néhány mögött évek óta nem lakik senki. A többit lakóik újították fel magánerőből.
– A folyosót is kifestettük volna, csak a festéket kértük a BKV-tól, de azt se kaptunk, mondván nincs rá pénz. Soha nincs semmire, akármit is kérünk. Ezért is lepődtünk meg amikor januárban nekiláttak, hogy luxuslakásokat építsenek a másodikon, a régóta üres munkásszálló helyén. Még napelem is lesz a tetőn. Közben meg ránk omlik az egész – háborog Kis Sándor, aki 2013-ban egy csúnya válás és gyerekelhelyezési per után költözött be az 50 négyzetméteres földszinti lakásba, az akkor 4 éves lányával.
– Egy ilyen kicsi lánytól nem várhatja az ember, hogy a folyosó végére járjon ki vécére, márpedig a lakásban, amit kaptam nem volt se wc, se fürdő. Igaz, más sem. Látatlanban pályáztam meg, így nem tudtam, milyen állapotok várnak rám. Megrémültem, amikor először eljöttem, de nem volt választásom, nem tudtam volna kifizetni egy rendes albérletet. Hónapokig újítgattam, mire be tudtunk költözni. De azóta is folyton akad valami javítani való, már vagy 2,5 milliót költöttem a lakásra. A BKV semmit se számít be ebből a lakbérbe, amit egyébként évről évre emelnek. A beköltözéskor 8800 forintot fizettem havonta, most már 29 ezret. A bérleti szerződés szerint nekem kell karbantartanom a lakást, de ezen lassan már nincs mit, szétesik az egész. Az ablakot például nem tudom megjavíttatni, hiába hívtam ki egy mestert, azt mondta, ez már kuka, csináltassak újat. No de az 180 ezerbe kerülne, mert egyedileg kell legyártatni. Így maradt az ablak, amin azóta is folyik be a víz. A konvektort a Főgáz szereltette le, mert életveszélyes, az újat meg csak úgy engedélyeznék, ha az egész rendszert kicseréltetném. Így most villannyal fűtünk. A második szint már Kisék beköltözésekor is üresen állt. Tavaly decemberben viszont arról értesítette őket a BKV, hogy új apartmanokat alakítanak ki ott. Januárban fel is vonultak a munkások, azóta elszabadult a pokol – veszi át a szót a neve elhallgatását késő első emeleti lakó. Azóta egész nap kalapálnak, omlik a vakolat, munkások dübörögnek ki-be. A lakók többsége több műszakban dolgozik, de nappal itt nem lehet pihenni. Amúgy se tanácsos óvatlanul heverészni. Az én ágyamra például rászakadt a mennyezeti vakolat. Kijöttek és aládúcolták. Néhány napra rá aztán kidőlt az is – mutat a fekvőhelyére a fiatalember. Felette most már fémrudakkal kitámasztott pozdorjalap feszül a plafon alatt. – A fürdő se jobb – folytatja a történetét a lakásban élő háromtagú család legfiatalabb tagja. – Épp a wc-n ültem, amikor átfúrták a plafont, zuhant le a malter, meg minden a kádba. Az emeleti folyosón se jobb a helyzet. Egy mennyezet alatt futó cső alatt méretes sitthalom. A lefegő cső felett kilátszik a pőre tégla. A zaj olyan, mintha a fejünkön kalapálnának éppen. Az egyik lakásban egy hete nincs víz, mert ez építkezés miatt eltört a cső. Az új lakásokhoz az épület melletti udvaron vezet el az út. Az érkező feje felett az első emeletről egy cső fut ki és vezet el valamerre. A felső szintre vezető ajtó lezárva. De hallani, mögötte lázasan dolgoznak
A BKV szerint nincs semmi baj. Minden a tervek szerint zajlik. A munkásszálló területén 40 darab 2 fős lakóegységet alakítanak ki. A 25 négyzetméteres apartmanok minikonyhával és fürdőszobával is rendelkeznek majd, az energiahatékonyságról szóló törvényben foglaltaknak megfelelően a tetőre napelemeket telepítenek. A beruházás összköltsége csaknem 800 millió forint, amelyből 530 milliót saját „beruházási forrásából” biztosít a BKV. A maradék részt – ebből 247,7 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás – egy tavaly májusban aláírt szerződés értelmében a fővárosi kormányhivatal teszi hozzá. A Népszava azon kérdésére, hogy miért éppen most, egy sokmilliárdos bevételkiesést eredményező járvány közepén fogott bele a projektbe a cég, a BKV azt válaszolta, hogy mindig is fontos célnak tartották „munkaerőpiaci helyzetük megerősítését, a munkavállalók számára a lehetőségek szerint színvonalas szolgáltatások biztosítását”. Ez a célkitűzés most „szerencsés módon összhangban van a munkaerőpiaci mobilitást segítését célzó kormányrendelettel”, a munkásszállás kialakítására elnyerhető pályázati támogatást csak most tudták igénybe venni. A cég tájékoztatása szerint a házban lévő 23 lakásból jelenleg 8 üres. Ezek olyan leromlott műszaki állapotúak, hogy lakásonként több milliós beruházást igényelne a felújítás, de erre nincs pénze a cégnek. A házban most 15 család él, akik együtt összesen 315 ezer forint lakbért fizetnek havonta. Azt, hogy az ő lakásaikkal mi lesz, nem tudni. Az építkezés miatt kialakult áldatlan állapotokról a BKV nem tud. A Népszavának azt válaszolták, hogy nekik csak egy kisebb mértékű – tárolóhelyiségben történt – beázást jeleztek a lakók, amit egy vízcső aljzatbontás közbeni sérülése okozott. A vakolatomlás és a falak repedése se komoly szerintük. A válaszfalak és a födém csatlakozásánál megjelenő vakolatrepedések a födém tehercsökkenése miatt alakult ki, de a tartószerkezetet nem érintik. Ezek megjelenéséről előzetesen értesítették a lakókat, de egyébként is ki fogják javítani. Az aládúcolás miatt sincs ok az aggodalomra, a „kérdéses felületet a kivitelező födémtámasszal biztosította”, később azt is javítják. Minden más meg marad a régiben.

Kádár-program újratöltve

Az egyre égetőbb munkaerőhiányra válaszul a kormány 2017-ben húzta elő a munkásszálló-építés ötletét. A program első pályázati felhívása 2017 májusában jelent meg, az ötödik tavaly novemberben. A támogatást önkormányzatok, önkormányzati társulások, illetve ezek 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaságok, valamint magáncégek is kérhetik munkásszállások kialakítására. A keret összeg ezúttal is 5 milliárd forint. Az állam állja a beruházási költségek 80 százalékát, de cserébe több feltételt is szab. Biztosítékként vagy inkasszójogot kell adni az önkormányzati, illetve cégszámlára, vagy prezentálni kell egy saját ingatlant, amelyre az állam jelzálogot tesz a támogatás fejében. Az is erős korlát, hogy az építési költség nem haladhatja meg – az új felhívás szerint – 373 ezer forintot négyzetméterenként. (Az egy férőhelyre jutó támogatás a friss pályázat szerint legfeljebb 3,7 millió forint lehet) Ráadásul a kedvezményezettnek azt is vállalnia kell, hogy 10 évig üzemelteti a szállót. De ez túl hosszú időnek tűnik ahhoz, hogy biztonsággal megjósolható lenne a fizetőképes kereslet a munkásszállóra. Ha marad a kereslet, akkor nyerhet az üzleten az adott település/cég, hiszen a szálló kitermelheti az önrészt, majd szép bevételt is hozhat, tíz év után pedig az önkormányzaté lesz az értékes ingatlan. Ha nem, akkor viszont vissza kell fizetni a pénzt. Kevesen vágtak neki. Az első évben csak 1,5 milliárdot sikerült kiosztani. A másodikon 900 milliót. Azóta kissé felpörgött az építési kedv. Bodó Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár tavaly azt mondta, hogy a program első négy pályázata révén 39 önkormányzat és gazdasági társaság alakított ki mintegy ötezer munkásszállási férőhelyet, összesen 12,4 milliárd forint támogatással. (Mivel minden évben 5 milliárd a keret, így eddig a felhasználható összeg felét sikerült kiosztani.)
A munkásszállók ugyanakkor erős korlátok közé szorítják lakóik életét, ami könnyen fellazíthatja a még meglévő családi kapcsolatokat, és alkoholizáláshoz, a társadalomtól való eltávolodáshoz vezethet. Az eredetileg ideiglenesnek tekintett lakhatási forma állandósul, a lakók évtizedekre a munkásszállásokon ragadjanak, ami deklasszálódáshoz vezethet. A BKV Salgótarjáni úti munkásszállóján akad olyan bérlő, aki már oda született és esélye sincs máshová költözni.

Elnémították, mégis szól a Klubrádió

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2021.02.15. 06:20

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Vasárnap éjféltől új korszak kezdődik a kormánytól független adó életében. Az új szlogen: Viszlát FM, helló, internet!
„Ez nem temetés, ez remény a túlélésre!” – a feliratot egy idősebb házaspár vitte a Klubrádió óbudai szerkesztősége elé két szál vörös rózsa és egy mécses társaságában vasárnap.
A rádiót a koncepciós per klasszikus elemeit felvonultató eljárásban fosztották meg frekvenciájától. Vasárnap volt az utolsó nap, amikor a megszokott módon sugározhatott. Hétfőtől már csak interneten hallgatható. A szerkesztőség rendhagyó műsorokkal készült a búcsúra, a folyosón lévő molinón pedig ez állt: „Klubrádió, a függetlenség hangja”. A faliújságon kakukktojásként – az adásrend és fénymásolt újságcikkek mellett – a fideszes Kocsis Máté és Sára Botond karácsonyi üdvözlőlapja is feltűnt. Senki se tudta megmondani, hogy ki kapta, és hogyan került oda.
„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – közölte Orbán Viktor 2018 szeptemberében az Európai Parlamentben, a fideszes kormányt keményen bíráló Sargentini-jelentés vitájában. Szavait nevetés fogadta az ülésteremben. A rádióban mostanában gyakran bejátszották a miniszterelnök elhíresült mondatát.
A Klubrádió esetét kommentálva a kormányzat képviselői – Gulyás Gergely vagy Kovács Zoltán – mosták kezeiket, nekik ehhez az egészhez semmi közük. Közben a sajnálkozás legkisebb jelét se mutatták a rádió elnémítása miatt. A szocialisták javaslatát, amely legalább átmenetileg rendezni próbálta a helyzetet, a kormánypárti politikusok megtárgyalni se voltak hajlandók.
Karas Monika, a Médiatanács elnöke, aki a jogállamiság elkötelezett hívének tüntette fel magát, hisztériakeltésre panaszkodott. Sajátos érveléssel igyekezett bizonygatni, hogy tulajdonképpen a rádió a hibás. Szerinte a sugárzási engedély meghosszabbításának az volt az egyik legfőbb akadálya, hogy a Klubrádió korábban ezt kérelmezte. A kérés teljesítésére ugyanis csak akkor nyílt volna lehetőség, ha nem érkezik ilyen kérés. A Klubrádió válaszközleménye ízekre szedte Karas Monika állításait. Így például azt, hogy ne lett volna mozgástér: „A Klubrádió dokumentálta a Médiatanács diszkriminatív döntéseit, amelyekkel azonos előzmények után az Inforádió mellett másoknak is kedvezően bírálta el a szerződéshosszabbítási igényét. A diszkriminációt nem menti, hogy nemcsak a Klubrádióval szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetést.”
Az ügy nemzetközi botránnyá dagadt, de – maradva a sajtószabadságnál – így volt ez a Népszabadság bezárásakor is. Mégse történt semmi. Úgy értjük: semmi jó.
A fideszes parlamenti kétharmad idején a Klubrádió elvesztette vidéki frekvenciáit és az állami hirdetéseket. Elsősorban elkötelezett hallgatótáborának, az eredményes támogatói kampányoknak köszönheti, hogy még létezik egyáltalán. Szívesen mondanánk, hogy online formában legalább szabadon és zavartalanul működhet tovább a Klubrádió, mérget azonban erre se vehetünk. Földi László, a kormánysajtó által favorizált titkosszolgálati szakértő a Kossuth Rádióban nemrég azzal jött elő, hogy „le kell kapcsolni az internetet”.
A klubrádiósok, persze, nem ezzel a forgatókönyvvel kalkulálnak. A hallgatók ezúttal sem hagyták cserben a szerkesztőséget. A Facebookon jelentős létszámú csoportok alakultak: szolidaritásuk kinyilvánítása mellett segíteni szeretnének azoknak, akiknek technikai vagy anyagi nehézséget okoz az átállás.
Megjósolhatatlan, meddig tart a jelenlegi állapot. Az optimistábbak szerint valamikor jövő évben a rádió visszakaphatja frekvenciáját, de biztosat nem lehet tudni. A Klubrádiónak mindenesetre van oka reménykedni. Péntek délután, amikor Bolgár György műsorában „terhelési próbát” tartottak, sikerült csúcsot dönteni: csaknem 25 ezren hallgatták interneten az adást.

Tíz évnyi aknamunka

A Médiatanács az ügyben azt sugallta, hogy ha a rádió nem a frekvencia használati engedély tender nélküli hosszabbítását kéri, hanem megpályázta volna a 92,9 MHz-et akkor talán nem alakul ki ez a helyzet, hiszen akár a baloldali adó is nyerhetett volna. Az elmúlt tíz év alapján azonban a Klubrádió nem véletlenül nem bízott abban, hogy ő nyerheti a pályázatot, és érdemes kihagynia a tender nélküli hosszabbítási eljárást. Az adó – amely fénykorában Budapesten kívül Kecskeméten, Gyöngyösön, Esztergomban, Ajkán, Balatonfüreden, Keszthelyen, Pápán, Veszprémben, Debrecenben, Tiszafüreden és Abádszalókon is sugárzott – 2010 és 2012 között 15 pályázatot adott be, hogy megtarthassa vidéki frekvenciáit, és tovább terjeszkedjen, ám egyiken sem nyert. A hatóság számos pályázatot egyszerűen érvénytelennek nyilvánított, hogy ne kelljen győztest hirdetni. Más frekvenciák esetében a használati díjat nem tudta fizetni a 2010 után egyre nehezebb anyagi helyzetben lévő adó, így a médiacég 2013-ra beszorult a fővárosi éterbe. Az elmúlt években használt 92,9-et még a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogelődjétől, az Országos Rádió és Televízió Testülettől nyerte el, de a frissen létrejött – már kizárólag fideszes delegáltakból álló – médiahatóság nem akart szerződést kötni a Klubbal 2010 után. Hosszú pereskedést kezdődött – mint a budapesti 95,3-ért folyó verseny eredményét illetően is, amit 2011-ben egy másik adónak akart adni a hatóság –, amit végül a Klubrádió nyert meg. Tehát nem az NMHH-án múlott, hogy mostanáig hagyományos frekvenciát is tudott sugározni az adó és nem szorult már korábban az online térbe. A Mérték Médiaelemző Műhely 2017-ben kiadott elemzése – amelyben az NMHH 2010 és 2015 közötti tevékenységét vették górcső alá a frekvencia-pályázatokat elemezve – megállapította, hogy a hatóság egy koncepció alapján pályáztat: nyilvánvaló „szándéka a rádiós médiatérkép átrajzolása volt”. Az elmúlt évtizedben így lényegében minden olyan nagy rádiós cég – többek között a Neo FM, a Class FM, a Juventus, a korábbi Rádió1, a Civil Rádió, a Rock FM – ellehetetlenült, amely nem kötődött szorosabban a Fidesz hátországához, vagy kiesett a NER piksziséből. – M. László Ferenc