Lesújtó képet festett az elmúlt évről a török könyvkiadók szövetsége. Tavaly nem csak szépirodalmi, hanem gyermekkönyveket is betiltott Recep Tayyip Erdogan rezsimje. A koronavírus-járvány leple alatt tovább szigorították a könyvkiadással kapcsolatos előírásokat, még inkább korlátozták a szólásszabadságot. Egyes szervezetek, illetve témák teljes egészében tiltólistára kerültek. Nem jelenhettek meg az Amnesty International gondozásban megjelent művek, vagy éppen a feminizmusról szóló munkák. Betiltották a legnagyobb ellenzéki politikai erő, a Köztársasági Néppárt (CHP) által publikált két könyvet, mivel a művek le akarták rántani a leplet a törökországi korrupcióról. A kiadó ellen eljárás is indult.
Szinte rutinná vált a kurd szerzők és kiadók feketelistára tétele. Amikor az Aram Kiadó Isztambulba küldte a könyveit egy ottani rendezvényre, 52 könyvét kobozták el. Kurd szerzők szépirodalmi műveit is igen nehéz megjelentetni. Igen népszerűvé vált a nevetséges vádakkal börtönbüntetésre ítélt Selahattin Demirtas, a kurd HDP volt vezetőkének két könyve. Ezeket ugyan nem tiltották be, de a hatalom mindent megtesz azért, hogy megakadályozza terjesztésüket. Erre is megvannak a megfelelő eszközök.
Az irodalom a legnehezebb napjait éli Törökországban, különösen a 2016-os puccskísérlet óta. Groteszk vádakkal tartóztatnak le szerzőket. Mindezek ellenére a járvány előtt virágzott a könyvpiac, rég nem látott érdeklődés kísérte a szépirodalmi műveket. 2009-2019 között folyamatosan nőtt olvasótáboruk. Az évente kiadott könyvek tekintetében is előkelő helyen szerepelnek a török kiadók. Sok fiatal szerző is jelentkezik művekkel, így egyre több független kiadó jött létre. Igen nagy népszerűségnek örvend a K24 internetes irodalmi portál is.
Ezek a sikerek azonban távolról sem magától értetődőek, hiszen a kiadóknak, portáloknak mindennapos küzdelmet kell folytatniuk a fennmaradásukért, Damoklész kardjaként lebeg felettük a betiltás veszélye. Csak az eltelt öt évben több százezer könyvet tiltottak be „káros propaganda” címszóval. A hatóságok ráadásul még azelőtt begyűjtik a könyveket, hogy a kiadót értesítenék a tilalomról, ami anyagilag is hatalmas veszteséget jelent. Azokat a könyveket sem kímélik, amelyek tíz éve még gond nélkül jelenhettek meg. A cenzúra utólag is lesújt a gyanúsnak ítélt művekre. Időnként igazi írólegendák művei is fennakadnak a rostán, így Albert Camus, vagy Spinoza munkái. De tiltólistán vannak a francia filozófus, Louis Althusser, vagy a ma is élő olasz szociológus, Antonio Negri értekezései.
A hatalom célkeresztjébe azért kerültek a kiadók, illetve az irodalmi élet képviselői, mert ők eddig szabadabban működhettek, mint az újságírók. Ám a hatóságok felfedezték ezt a „lyukat”. 2017 decemberében például egy isztambuli bíróság 15 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Murat Uyurkulak török írót „terrorpropagandával” vádolva. (Az újságírókat rendre ugyanezzel az indokkal börtönzik be). 2018 februárjában a népszerű török szerzőt, Ahmet Altant ítélték életfogytiglani börtönbe egy talk showban való fellépése miatt. Egyre népszerűbbé válik a börtönirodalom, polcokat lehet megtölteni az egyes szerzők rács mögött született önvallomásaival, már ha egyáltalán megjelenhettek.
A kirakatperek nyomán a könyvkiadóknál is mind nagyobb lett a repressziótól, betiltástól való félelem. Karin Karakasli török költő a Neue Zürcher Zeitungnak elmondta, a cenzúránál is fontosabbá vált az öncenzúra. De az is látható: a félelem nem egyoldalú. Erdogan rezsimje is tart az irodalom erejétől.
