Előfizetés

Antilop

Réges-régen, nagyjából amikor a csernobili sugárszennyezett levegővel együtt a peresztrojka is beszivárgott kis városunkba, iskolánk vezetősége kinyilvánította, hogy az úttörő attól úttörő, hogy van önálló véleménye, majd szavazásra bocsátotta: akarjuk-e, hogy Sanyi bácsi, a pedellus felfesse a csíkokat a kézilabdapályára, vagy sem. Ahogy a korábbi éveben is rendre felfestette, csak akkor még a demokratikus centralizmus jegyében a franc se kérdezett minket. Miután a nagyszünetben minden osztály jól megszavazta a csíkokat, Sanyi bácsi kislattyogott a pályára a festékes vödörrel. Amit amúgy már reggel odakészített az ajtó elé, csak előbb türelmesen megvárta, amíg a kis úttörők demokráciásdit játszanak. Az akkori ebihalperspektívámból nézve nagyjából így kezdődött a rendszerváltozás. A folytatás sem lett sokkal különb: a népszavazások – EU, NATO – során is formálisan megkérdezték a jónépet arról, ami már régen eldőlt, a vox populi történelemformáló szerepe jobbára annyi volt, mint anno Mátyás királlyá kiáltásakor az urak csizmája alatt recsegő dunai jégé. Végül becammogott az életünkbe az időközben tekintetesúr-téeszelnök hibriddé terebélyesedett Orbán, és nekilátott, hogy komótosan kinyírja a „nemzeti erőközpontnak” átkeresztelt állampártja konkurenciáját, a civil szférát és a polgári autonómia káros illúziója helyett bevezette a zimbabwei választások itteni verzióját, meg az öntudatos szovjet állampolgár véleménynyilvánításának felülről irányított, államimádó rituáléját, a nemzeti konzultációt. Mármost a rítus sajátossága, hogy minél nagyobb hülyéség, annál hatásosabb, mivel annál nagyobb mértékben kényszeríti rá a híveket az értelmük feladására. Most például egy gombnyomással kénytelenek elfogadni azt a bárgyúságot, hogy Orbánékat a legkisebb mértékben is érdekli, szerinte egyszerre vagy részletekben nyissák-e meg az ország gazdaságát a járvány után, vagy legyen-e vírusútlevél. Részint a Fidesz heti rendszerességgel méri a közvéleményt, azaz a párt pontosan tisztában van a várható válasszal. Másrészről ezek kőkemény infektológiai szakkérdések, amire Feri bácsi pont olyan hasznosítható választ tud adni, mint arra, hogy mi a véleménye az RNS vírus genomja hatásmechanizmusáról. Egyetért azzal, hogy a specifikus tRNS-ek és az antikodonaik által felismert aminosavak közötti kötés aminoacil-tRNS szintetáz enzim segítségével jön létre?” Ugyanakkor a párt agytrösztjében nyilván úgy látták, hogy a vírus elleni védekezésre vonatkozó kérdésekkel olyan szavazókat is felcsalogathatnak a Kubatov-listára, akik amúgy immunisak a párt migráns-Soros tengelyen mozgó üzeneteire. Amúgy meg ezúttal online szavazás lesz, akkorát hazudhatnak a résztvevők számáról, amekkorát akarnak, továbbá százmilliókat számlázhatnak ki érte erre-arra. És hogy mi köze mindehhez az Antilopnak? Nos, a világon semmi. Az úttörő véleménye ma is megvan, csak a NER-ben nem rendőrségre kerül érte az ember, hanem egyből a bíróságra. Szóval szögezzük le: az antilop a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó, kérődző állat.

Cenzúra

A nagyhatalmú techcégekkel szemben nemrég még a szólásszabadság rettenthetetlen védelmezőjének szerepét magára öltő Varga Judit igazságügyi miniszter csütörtökön egy pillanat alatt sutba dobta a maskaráját. A Facebook Ausztráliában teljesen letiltotta platformján a hírmegosztást, ám a tárcavezető nem egy erejét önkényesen fitogtató, magát törvények felettinek képzelő óriásvállalatot látott bele az esetbe, hanem egy elhibázott szabályozási kísérletet. A miniszter nyilvánvalóan az európai szinten hasonló regulációt szorgalmazó Momentumot akarta kárhoztatni, ám kritikájával önmagát leplezte le. Távol álljon tőlem, hogy Varga Judit hitelét firtassam, sőt meg kell jegyeznem: a miniszter-asszony, ha úgy nézzük, következetes. Amikor például decemberben a Facebookon nagy nyilvánosságot kapott posztban panaszkodott a Facebook cenzúrájára, akkor a "keresztény, konzervatív, jobboldali" vélemények állítólagos korlátozását kérte számon a közösségi oldalon. A hírközlés letiltása viszont - úgy tűnik - nem bűn a szemében, ami egyúttal jól illusztrálja az egész kormány attitűdjét a kritikus sajtóhoz. Alighanem a médiához való hozzáállásra vezethető vissza az is, hogy az igazságügyi miniszter oly vehemens kirohanást intézett a Momentum javaslata ellen. A küszöbön álló ausztrál szabályozás európai gyakorlatba ültetése veszélyes lenne az Orbán-kormányra nézve, hiszen a médiaszolgáltatók közvetlen támogatására kötelezné a techcégeket. Mindez megerősítené a kiadók anyagi helyzetét, a szerkesztőségek önállóságát, csorbítva a hatalmas hirdetési pénzek felett diszponáló állam befolyását. Márpedig Varga Juditot nem zavarja a cenzúra, a kormánynak kevésbé kiszolgáltatott sajtó gondolata viszont annál inkább.  

Az átpolitizált vakcinák hete

Azt állította Orbán Viktor (a Visegrádi Négyek krakkói csúcstalálkozóján), hogy „egyfajta vakcina van: az, amelyik gyorsan és hatékonyan meggyógyítja az embereket”. Átpolitizálni ezt a kérdést, amikor emberek életéről van szó, felelőtlenség. Ezzel szemben a tény az, hogy a vakcina nem gyógyít, hanem megakadályozza a betegség kialakulását, viszont nem egyfajta van belőle, hanem több. Ezek hatásmechanizmusa és hatásfoka is különbözik, csakúgy, mint az, hogy bizonyos korcsoportban vagy betegségek mellett alkalmazhatók-e. Ráadásul létezik olyan vakcina is, amely elkészült ugyan, de nem vált be. Ezért az orosz és a kínai barátokkal átpolitizálni a kérdést nem biztos, hogy a legfelelősebb politika. Azt állította a miniszterelnök (napirend előtti parlamenti felszólalásában a vakcina-beszerzésekről), hogy „aligha engedhetnénk meg magunknak, hogy amivel magyarokat oltanak a Vajdaságban, az ne legyen elérhető nálunk, Magyarországon. Ezért vásároltunk magunknak a nyugati mellé orosz és kínai vakcinát is”. Ezzel szemben a tény az, hogy az oltóanyag beszerzése és az oltások beadása semmiképpen sem nemzetiségi hovatartozás kérdése. Egyetlen kérdés van csak: az, hogy szabad és szükséges-e átugrani az általánosan elfogadott engedélyeztetési szabályokat, vagy sem. A szerb kormány, amely nem kap vakcinát az EU-tól, érthetően úgy döntött, hogy igen, a magyar kormány pedig kevésbé érthető módon követte a szerbeket. De közben ne a vajdasági magyarokkal takarózzon. Azt állította továbbá Orbán (ugyanott): „azt már elértük, hogy mi, magyarok május végéig 3,5 millió emberrel többet tudunk beoltani, mint egy hasonló méretű európai uniós ország, amely csak a nyugati vakcinákra támaszkodik”. Ezzel szemben a tény csak az, hogy e pillanatban ennyivel több vakcinát rendeltünk, mint a többi európai uniós ország. Május végéig azonban az Európai Unió által szétosztott oltóanyagokból is jóval több lesz. A Pfizer például ezen a héten már növelte a leszállított mennyiséget, és a jövő héttől heti 5 millió adagot küld az Európai Uniónak, ami május végéig (minimum) 70 millió dózis lesz, ebből pedig Magyarországra másfél millió jut. Május végére tehát már az lesz a kérdés, akarják-e a magyarok az oltást. És vajon melyiket? Azt is állította Orbán (ugyancsak a Parlamentben), hogy megkezdték a 13. havi nyugdíj első részletének kiutalását. „Ez jól mutatja, hogy a mai válságkezelés természete, rendezőelve és logikája más, mint amit 2010 előtt alkalmaztak Magyarországon. A mi válságkezelésünk nemzeti jellegű, nem a magyar emberekkel fizetteti meg a válság árát”. Ezzel szemben a tény az, hogy nem az orbáni válságkezelés más, hanem az európai. 2008-2009-ben ugyanis Magyarország csak azzal a feltétellel jutott hitelekhez, hogy csökkenti kiadásait, ezért kellett visszavonni a 13-ik havi nyugdíjat. Most ellenben az Európai Unió mindenkit költekezésre biztat, és nem véletlen, hogy a „nemzeti jellegű” Orbán-kormány alatt az ország jobban el van adósodva, mint Gyurcsány, majd Bajnai alatt volt. És ez még inkább így lesz. Nemzeti jelleggel.