A bizalmatlanság az úr

A kormány nem találj a helyét. Fordított üzemmódban működik. Minden értelmes szabályt felborított a vakcinák és a gyógyszerkészítmények engedélyezési, behozatali eljárásában. Izzad a homlok, ha valamelyiküket az orosz vagy a kínai készítményekről kérdezik. A helyzet nem adja magát könnyen.

Oltakozni kellene, mondja a tiszti főorvos. Nemcsak az a gond, hogy mivel, de még az ötlet is zavaros: hogyan? A döntéshozó még magának sem tudja megfogalmazni, mit akar. Mit nevez engedélyezett vizsgálatnak? Ki adja ki az engedélyt a behozatalra? Milyen tartalmú dokumentumot ad ki? Hasonlít-e az eljárás az Európai Gyógyszerügynökség engedélyezési menetére, vagy sem? Közben a nép világosan megmondta, melyik védőoltást nem fogadja el. Orbán Viktor meg azt: aki így gondolja, az megy a sor végére! Szavait az Emmi aztán rögtön cáfolta. Hol van itt a hitelesség?

A kormány a nyári időszak alatt nem volt képes átgondolni, miképpen lehetne maximalizálni azt az előnyt, amely a tavaszi tapasztalatokból eredt; vagy legalább felmérni a hátrányokat, amelyek az őszi időszakban elmaradt intézkedésekből fakadtak. Láthatóan tanácstalan, hogy milyen módon számolja fel egy pusztulófélben lévő egészségüggyel rendelkező országban az ellátásból adódó egyenlőtlenségeket. Miképpen kellene elérni, hogy mindenki számára átlátható legyen a folyamat? Hol, ki, mikor és hogyan tudja az oltást felvenni? Pedig tapasztalat lehetne elég: mondjuk az influenzajárványokkal való megküzdés idejéből. Persze igaz, ami igaz, akkor senkit sem érdekelt, hogyan birkóznak meg ezzel a háziorvosok. Az ő tanácsuk most sem kell, pedig nélkülük nem fog menni. Minden tudás, ami az oltandókról rendelkezésre állhat, náluk van. Ugyanakkor minden tudást, ami a felkészülésükhöz kell, elzárnak előlük.

A kormánynak meg kellene előznie a járvány terjedését, le kellene vennie az egészségügyről a hatalmas nyomást. El kellene érnie, hogy a társadalom működjön, és az emberek lerázzák magukról a levertséget. Mert már mindenkinek hiányzik egy jó nagy ölelés. Ehhez persze tudatosan kellene azonosítani azokat a csoportokat, amelyeknek oltása a legnagyobb haszonnal járna. Az sem biztos, hogy jó ötlet más országokat majmolni, és nem biztos, hogy mindig a legjobban kiabáló csoportnak kell előtérbe kerülnie. Hanem elsősorban azoknak, akiknek az élete veszélyben van. Akik működése az ország szempontjából elengedhetetlen: a dolgozóknak, akik ezzel megvédik mások egészségét is.

Magyarország Alaptörvénye világosan fogalmaz: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz”. Ez világos útmutató a döntéshozó számára, miképpen védje meg az embereket a járvány idején. Az állampolgárnak legyen joga a védőoltás választásához és egyenlő esélye a hozzájutáshoz. Oltáskor a tájékozott belegyezéshez.

A lehető legtöbb jót adni az embereknek – ez mint erkölcsi parancs és a méltányosság elve akkor valósul meg, ha nem lesz olyan csoport, amely társadalmi helyzete, elszigeteltsége, tudatlansága vagy ismerethiánya miatt kimarad a védelemből.

Vannak bizonyos közösségek, amelyek eddig is hatványozottan megszenvedték az ellátás hiányosságait, és most újfent veszélybe kerülnek. Ideje lenne számba venni és kézen fogni őket. A háziorvos nélküli településen élőket. A mentálisan vagy látásukban, mozgásukban korlátozottakat. A végtelenül szegényeket, akiknek nem lesz pénzük arra, hogy az oltóhelyre beutazzanak. Az egyedül élőket. Az internetet nem használókat. A kulturális hagyományaik kapcsán az oltástól félőket, a gyalázatos összeírásokra emlékezőket. Az oltástagadókat is. Mert ha nem jelentkeznek, ők is mehetnek a sor végére. De melyik sor végére kerülnek?

A jó döntés biztosítékai a nyilvánosságban és a transzparenciában vannak. A döntéshozóknak kötelességük kommunikálni, hogyan alakul az oltási terv, és garantálni, hogy az oltásról való döntés tisztességes és betartható szakmai, jogi, etikai szabályok szerint történik, valamint a hozzáértő civilek részvétele is biztosítva van az egész döntési folyamatban. De az orvoskar, az oltást végző orvosok bevonását is elfelejtették. Az állampolgárok hiteles tájékoztatását végképp.

Pedig a tájékoztatásnak mindenki számára elérhetőnek, érthetőnek kellene lennie. Semmi joga nincs a döntéshozónak bújócskát játszani, mint az OGYÉI teszi a jónéppel és a Magyar Orvosi Kamarával. Nem kommunikál hitelesen a kormány, az Operatív Törzs végképp nem. Sem a szakmával, sem a lakossággal. Így aztán néhány hónap alatt sikerült a kormánynak és az OGYÉI vezetésének mindent tönkretenni, amit Magyarország gyógyszerkutatásában és engedélyezésben dolgozó elsőrangú hadserege évtizedek kemény munkájával felépített. Amikor a külügyminiszter átvette a vakcinák behozatala feletti döntést, az a nap a klinikai farmakológia legsötétebb fejezetét nyitotta meg Magyarországon.

A kormánynak nincs más választása, tisztességes nemzetközi engedélyezési folyamatot kell követni, hiteles tájékoztatást kell adni. De ehhez azt a gépezetet kell működtetni, amely eddig is felelt Magyarország gyógyszerrel és védőoltással való ellátásának biztonságáért! Ezért kellene az eljárásban minden egyes behozott vakcinához az Egészségügyi Tudományos Tanács Klinikai Farmakológiai Etikai Bizottságának hatósági etikai véleményét bemutatni!

Nem kellene a politikának mindenbe belekotorni, amihez nem ért. Lenne dolga a logisztikával elég. Mert ha folyamatosan akadozik az ellátás, akkor egyre több és több alcsoportot kell felállítani és új prioritásokat megjelölni. Főleg, ha a sorrendet már új körülmények befolyásolják, mint a vírus változásai vagy az újabban megjelenő készítmények. A nem méltányos, nem igazságos és nem transzparens oltási kommunikáció bizalomvesztéshez vezet. A kormány nem bízik az orvosokban, sem az állampolgárokban. De ők sem a döntéshozókban. Az oltásra várók nem bíznak a hatalmon lévőkben, de még bíznak az orvosaikban. Akiknek lelkiismereti aggályaik vannak.

Végül mindenki elégedetlen. Lássuk be, ezen az úton elakadtunk.

A szerző ápolásetikus