A XXI. század első ötöde aligha a valóságot hűen tükröző statisztikai adatok miatt lesz emlékezetes. Feltűnően torznak bizonyulnak a számok, ha az egyes társadalmi csoportok életszínvonalának alakulását követnénk belőlük. Csalásról vagy netalán trükközésről persze szó sem lehet, egy-egy tényező elhallgatásáról, esetleg a közérdeklődésre számot tartó adatok bizalmassá tételéről annál inkább. De korántsem csak magyar jelenségről van szó, bár ha egy ország kormányának az a törekvése, hogy mindent központosítson, akkor ez nemcsak egy határozott lépés az önkényuralom kiterjesztésének útján, hanem befolyásolhatja még a számbavétel módját is. Csekély vigasz, hogy ilyenkor mindig adódik alkalom az Eurostat szigorú protokolljára hivatkozni.
A hazai statisztikai apparátus nem tartja nyilván a vagyonosodás folyamatát, a jegybank adataiból viszont lehet rá következtetni. A leggazdagabb magyarokról készült toplisták ugyan mindig kedvelt csemegék a kíváncsiak, az irigyek és a mindenkori ellenlábasok számára, de teljes hitelességükről még a szerkesztőik sincsenek mindig meggyőződve. Ezért tanulságos az MNB összegzése. Tanulságos és egyúttal félelmetes is, mert a magántőke olyan mértékű koncentrációjáról formál egzakt képet, amely a társadalom ketté, de az sem kizárt, hogy három részre szakadásáról állít ki bizonyítványt, ráadásul azzal az összegző véleménnyel, hogy a folyamat 2020 kora tavasza óta felgyorsult. Vagyis minél gazdagabb valaki, annál dinamikusabban nő a vagyona. Tavaly – a válság megpróbáltatásaival mit sem törődve – 8 százalékkal.
A mai Magyarországon 3500-3600 család – a számlatulajdonosok 8-9 százaléka – birtokolja a teljes lakossági bankszámla- és értékpapír-megtakarítások 40 százalékát: ők azok, akiknek legalább 100 millió forint megtakarításuk van. (A képet árnyalja, hogy a hazai családok 45 százalékának semmiféle megtakarítása nincs.) A legvagyonosabbak birtokában lévő privátbanki számlákon 6250 milliárd forintot tartottak nyilván, mégpedig úgy, hogy ténylegesen csak 3750 milliárd forint volt a megtakarításuk; a különbözetet nagyrészt a vállalkozásaik osztalékaiból vették fel, ami valóságos bűvészmutatványnak tűnik, hiszen a magyarországi GDP 5,1 százalékot zuhant.
A piacvezető privátbanki elemző cég vezetője – a szociológusokkal összhangban – azt jósolja, hogy a jövőben még több pénz koncentrálódhat ebben a körben. Ami egyben azt is jelenti, hogy az elitklubba egyre nehezebb kívülről bekerülni, s ha nem is lehetetlen, de csak nagyon keveseknek sikerülhet. A járvány okozta gazdasági válság fő tanulsága, hogy a kormányok számos döntését már nem az üzleti világ sugallja, hanem a rövid távú politikai érdekek vezénylik. A mi egyre vagyonosodóink mégsem szomorkodnak, hiszen tényleges beleszólásuk a várható gazdasági döntésekbe láthatóan jelentősen csökkent ugyan, viszont így is egyértelműen jól megy a soruk.
A rejtély megoldása kézenfekvő: a kormányzó politikai osztály és a vagyonosodók köre Magyarországon jórészt szorosan átfedi egymást.