„Amikor a Kisvakondot rajzolom, magamat rajzolom. Azt értem ezalatt, hogy a Kisvakond az az ideál, amelynek lennem kellene. Csakhogy én képtelen vagyok ennek az ideának megfelelni” – nyilatkozta még Zdeněk Miler cseh illusztrátor, rajzfilmrendező, aki ezen a héten lenne száz éves.
A szerény, de világhírű művész rajztehetsége persze már gyerekként megmutatkozott, így huszonévesen először a prágai nemzeti grafikusképzőbe jelentkezett, később pedig a Prágai Iparművészeti Főiskolán tanult. A második világháború után az 1945-ös alapítású Bratři v triku (Testvérek pólóban) nevű animációs cégnél kezdett el dolgozni, ahol először segédrajzoló, aztán szerző és rendező, végül cégvezető is lett. A korai korszakában még propagandafilmeket készített, melyek közül kiemelkedő az 1948-as „A milliomos, aki ellopta a napot” című etűd, mely egy fukar gyártulajdonosról és annak bűnhődéséről szól.
Noha Miler számos mesét gyártott, a leghíresebb sorozata mégis a nevelő célzattal gyártott Kisvakond lett (csehül: Krtek vagy Krteček), melyben a kíváncsi erdőlakó többnyire valamilyen új tárgyra bukkant a lakóhelyén, vagy éppen segített egy bajba jutott társán. Miler elmondása szerint a Kisvakond ötlete akkor fogant meg benne, amikor egy sétája során megbotlott egy vakondtúrásban.
Hogy a sorozat sikeres lesz, már az első, 1957-es „Hogyan szerezte meg a vakond a nadrágot” című kisfilm bizonyította (nálunk: A Kisvakond nadrágja), melyet a Velencei Filmfesztiválon Ezüst Oroszlánnal díjaztak. Ebben az epizódban Krtek még emberi nyelven beszélt a társaival, Miler azonban később jobbnak látta, ha a hőse és a többi állat inkább halandzsáznak, így ugyanis a világ bármely pontján élvezhető lesz a mese. A Kisvakond és társainak vékonyka hangját így Miler lányai szolgáltatták.
A cseh mesehős pedig kifejezetten motiváló lett a gyerekek számára, a Kisvakond ugyanis nem ismerte a lehetetlent. Az első, 1957-es filmben például elhatározza, ha törik, ha szakad, ő egy kantáros nadrágot varrat magának, amiért képes az erdő számos lakóját felkutatni, hogy azok segédkezzenek a feladatban. A mesehős persze nem éri be ennyivel: az egyik epizódban már autóról álmodozik, egy másikban saját rakétáról. A sorozat azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a személyes céloknál előbbre való a közösség érdeke: mikor Kisvakond egy táskarádiót hallgatva elriasztja az erdő állatait, bánatában úgy dönt, inkább elássa a gépet, csak hogy a társai visszatérjenek. A sorozatban másrészt nagy hangsúlyt kap az elfogadás, a főszereplő ugyanis remekül kijön a többi állattal, legyen az sündisznó, nyúl, madár, csiga, béka vagy kutya. Akin pedig tud, segít: hol a beteg egérnek keres gyógynövényt, hol egy árván maradt sasfiókát nevel fel.
A kíváncsi főhős másfelől imádja a fogyasztási cikkeket, amelyekről azonban nem mindig tudja, hogy mi is a funkciójuk: egy tárcsázós telefonnak például a villáján ugrál, a lemezjátszón eleinte forog, míg egy napernyőt a domboldalról gurít le. A túlzott modernizáció persze neki is sok. Ha például szemetelnek a lakóhelyét, attól dühbe gurul, egy epizódban még egy buldózert is eltérít, nehogy az végigguruljon a virágoskertjén. Ebből a szempontból a rajzfilm a nyolcvanas években már kifejezetten kritikus, így a főhős még az emberi társadalommal is kapcsolatba kerül. Az egyik részben például munkások érkeznek az erdőbe, akik kiirtják az összes fát, és a helyükre egy várost húznak fel. Az új környezetben a Kisvakond és két társa, a nyuszi és a sündisznó eleinte jól érzi magát – kipróbálják a mozgólépcsőt, metróra szállnak, és egy gyárba is ellátogatnak –, de az autókból áradó kipufogógáz miatt inkább magukhoz hívatnak három ludat, akiknek a hátára ülve messze repülnek.
Egy 1988-as epizódban Miler pedig még a figura népszerűségére is reagál: Kisvakondot egy filmstúdióba invitálják, ahol egy rendező újabb részeket forgat le vele, miután a főhős akkora népszerűségre tesz szert, hogy alakítását már moziban vetítik, díjjal jutalmazzák, egy óriási szobrot is emelnek neki, sőt még nemzetközi eseményekre is meghívják. Kisvakond mindezt persze élvezi, egy idő után azonban kifárad, és rájön, hogy a barátaival mégiscsak jobb az élet, így repülőre száll, és visszatér hozzájuk az erdőbe.
