Irán tegnap ugyan korlátozta a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőreinek mozgásterét, de egy hétvégén megkötött kompromisszum révén biztosította, hogy a szervezet ellenőrei továbbra is felügyelhessék az ország nukleáris létesítményeit. A különalkura azért volt szükség, mert egy decemberben elfogadott törvény elrendelte az ellenőrzéseket lehetővé tévő rendelkezés felfüggesztését, amennyiben az Egyesült Államok február közepéig nem oldja fel az országgal szembeni szankciókat. A büntetőintézkedéseket illetően ugyan nem történt áttörés, ám a mérsékeltebb politikai irányvonalhoz tartozó Róháni kicselezte a parlament keményvonalas többségét.
A szóban forgó vállalást - az Atomsorompó-egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének önkéntes végrehajtását - a kormány felfüggesztette, de egy átmeneti “technikai megállapodást” kötött vasárnap Rafael Grossival, az IAEA főigazgatójával. Ennek értelmében az ügynökség ellenőrei változatlan létszámban az országban maradhatnak, és ugyan korlátozott módon, de továbbra is felügyelhetik az atomprogramot. Még ennél is fontosabb, hogy a nukleáris létesítményeket megfigyelő kamerák három hónapig bekapcsolva maradnak, és a felvételeket az Iráni Atomenergia-ügynökségnél megőrzi, bár azok csak akkor kerülnek a IAEA-hoz, ha Amerika közben feloldja a szankciókat. Róháni ezzel május közepéig idő nyert a diplomáciai megoldás megtalálásához, ám lépése példátlanul nyílt konfrontációhoz vezetett az iráni rezsimen belül.
A teheráni parlament keményvonalasai indulatosan reagáltak az elnök által jóváhagyott kompromisszumra, amelyet a decemberben elfogadott jogszabály megsértésének minősítettek.
A képviselők be is panaszolták a kormányt az igazságszolgáltatásnál, büntetőeljárást követelve a technikai megállapodásért felelős kabinettagok ellen. A kormány az “Irán” című állami tulajdonú napilapban vágott vissza a keményvonalasoknak. Az újság keddi számában költői kérdést szegezett az atomalku kapcsán “gyors és határozott lépéseket” szorgalmazó politikusoknak. Azt tudakolta tőlük, mi garantálja azt, hogy törekvéseik nem vezetnek a perzsa állam a múltban már megtapasztalt elszigetelődéséhez?
A szokatlan nyilvános adok-kapok hátterében alighanem a júniusban esedékes elnökválasztás áll. A keményvonalas politikusok a kampányra készülve igyekeznek feltüzelni szavazótáborukat. Az Amerikához intézett ultimátumokkal mindenképpen jól járnak: ha sikerül újraéleszteni az atomalkut, akkor learathatják a babérokat, azt állítva, hogy keménykedésüknek köszönhetően tért vissza a “Nagy Sátán” a megállapodáshoz, az esetleges kudarcot pedig a kabinet gyengeségére foghatják. A mérsékeltek viszont egyedül abban bízhatnak, hogy Róháninak sikerül újraéleszteni az egyezményt, lehetőleg minél hamarabb, hogy annak jótékony gazdasági hatásaiból még a voksolás előtt ízelítőt kapjon a lakosság.
Egyelőre azonban nem látni, hogy mi hozhatná el az áttörést, hiszen a januári amerikai kormányváltás nem mozdította előre a párbeszédet a holtpontról. A megállapodást 2018-ban egyoldalúan felrúgó Egyesült Államok és a vállalásait fokozatosan felmondó Irán tisztségviselői között már hetek óta tart a parttalan vita. Mindkét ország tisztségviselő azt mondogatják, hogy ők hajlandók helyreállítani az egyezményt, de a másiktól várják, hogy az megtegye az első lépést. Az üzengetést a teheráni rezsim részéről rendszeres fenyegetőzés egészíti ki, legutóbb például Áli Hámenei legfelsőbb vezető riogatott. A keményvonalasok táborába tartozó ajatollah azt mondta, hogy készen állnak a 20 százalék helyett akár 60 százalékos tisztaságúra dúsítani az uránt. Megismételte azt a gyakran hangoztatott állítást, hogy Irán nem kíván atomfegyvereket kifejleszteni, de hangsúlyozta, ha lenne ilyen szándékuk, akkor ebben senki sem tudná megakadályozni őket.
