Harcsabajszával olyan volt, mint egy B-kategóriás vadnyugati film desperádója. Marcona, tagbaszakadt, hosszú hajú macsó, megjegyeztük magunknak az ábrázatját. Haragudtunk is rá, gyerekek a negatív hősre, ahogy felbukkant a tévében. Kíméletlen fickó volt. Elsőnek ért oda a kipattanóra, és Gujdár mellett berúgta. Keserves vereség volt az, az argentinok ellen, hetvennyolcban. Törőt és Nyilasit kiállították. Világvége.
Leopoldo Luque (1949–2021), a zord küllemű gólszerző világbajnoki címet ünnepelt a torna végén. Becsülettel és négy góllal vette ki a részét a nagy sikerből, a franciák elleni győztes találata szépségdíjat érdemelt. Képzelhetnénk, milyen boldog volt. Drámai tévedés! Tragédiák kísértették. Imádott öccse épp akkor halt meg autóbalesetben, egy barátjának meg elhurcolták a fivérét, csak a holttestét vetette partra a víz.
A házigazda katonai junta mindenáron sikert akart. Focisikert. Videla tábornok két évvel azelőtt, puccsal ragadta magához a hatalmat. Rendszere, a „Nemzeti Újjászervezés Folyamata” rettenetes példa az állami terrorizmusra, piszkos háborúként tartja számon a döbbent utókor. A vébé alatt a Buenos Aires-i Haditengerészeti Műszaki Főiskolán berendezett internálótábor foglyai hallották a tömeg moraját a közeli stadionból.
Rangos sportesemény a horogkeresztes berlini olimpia (1936) óta nem szolgálta ilyen gyalázatosan gyilkos diktatúra propagandáját. Akaratlanul bár, de az argentin focisták az elnyomó rezsim eleven reklámfigurái lettek. Nem volt választásuk (ellentétben a címvédő nyugatnémet csapat tagjaival, akik szabadnapjukon önszántukból találkoztak az Argentínában élő Hans-Ulrich Rudel Luftwaffe-veteránnal és náci ikonnal).
Félhettek is a huszonéves fiúk, ha azzal biztatta őket láncdohányos mesteredzőjük: ez nem háború, csak játék, senki sem hal meg a végén. César Luis Menotti cigarettázott a kispadon, a pálya lejtett a hazaiaknak. Legendák keringenek, hogyan vesztegettek meg játékvezetőt, ellenfelet. A döntőbe jutáshoz legalább négy góllal kellett győzniük Peru ellen, és tessék: sima 6-0 lett a vége. Ha Videla ünnepelni akart, ünnepelt is.
A harcsabajszút többé nem láttuk. Amikor a következő, a nyolcvankettes vébén megint megvertek minket az argentinok, Kempes, Ardiles, Passarella ott loholt a pályán, de már más játszott középcsatárt. Odahaza ötszörös bajnok lett a River Platéval, 43 válogatott mérkőzésén 21 gólt szerzett, a Copa América gólkirálya is volt. Az ő helyére állt be csereként a nemzeti csapatba, életében először, Maradona.
Luque mondta ki végül, amit fájdalmasan nehéz lehetett: nem büszke a hetvennyolcas sikerre, a diktatúra emléke sötét árnyat vet rá; azt a világbajnokságot nem lett volna szabad megrendezni. Karácsonykor derült ki, hogy koronavírusos, tüdőgyulladásban halt meg a múlt héten. Hetvenegy évet élt. Nagy sportembert gyászolunk. A westernben levett kalappal állnánk körül a fejfáját, egy nő felzokogna, a pap pedig azt mondaná: Isten a tanúja, te nem tartottál a banditákkal, Leopoldo. Nyugodj békében.