interjú;koronavírus;vakcina;

2021-02-27 06:40:00

Az oltókampány és a praxisközösség egyszerre zúdul a háziorvosokra – Interjú az országos szakmai vezetővel, Békássy Szabolccsal

Az oltási kampány és a praxisközösségek létrehozása egyszerre teszi próbára most háziorvosokat – mondta Békássy Szabolcs országos kollegiális háziorvosi szakmai vezető.

Amikor beléptünk az ajtón, éppen telefonon beszélt valakivel a kínai vakcináról. Ön is aggódik?

Aggódni nem aggódom, de szeretnék szakmailag megalapozott döntéseket hozni, ezért beszéltem Mészner Zsófia, infektológussal, a védőoltásokról talán a legtöbbet tudó hazai szakemberrel, az ő véleményében maximálisan megbízom. Egyértelműen azt mondta, hogy oltsunk, és tegyük félre az egyéb szempontokat, hiszen napi több mint 100 honfitársunk halála van a mérleg egyik serpenyőjében, a kínai vakcinával kapcsolatos bizonytalanságok pedig a másikban.

Mint háziorvosnak nem zavaró, hogy olyan oltást kell beadnia a pácienseinek, amelynek hatásosságra nincsenek nyilvánosan elérhető tudományos bizonyítékok?

De, ezért hívtam Mészner Zsófiát, illetve több infektológus kollégát. Többen elismerték ugyan, hogy – más egyéb koronavírus elleni kezelési és megelőzési módokhoz hasonlatosan – ezen a téren is sok a kérdőjel, ám most az a legfontosabb, hogy valamilyen mértékű védelemben részesítsük a legveszélyeztetettebb korcsoportba tartozó betegeket. Még mindig ez a jobb verzió, mintha nem adnánk nekik semmit és sokan, súlyos állapotban kerülnének kórházba covid-fertőzéssel. Ha van is kérdőjel, olyan nagy baj azért nem lehet, hiszen ez a vakcina is az influenzaoltással megegyező technológiával készül, logisztikailag pedig könnyen kezelhető a háziorvosi praxisokban is. Abban is biztosak lehetünk, hogy ez az oltás kivált immunválaszt. Hogy ez ötven, hetven, nyolcvan vagy kilencven százalék, talán ebben a helyzetben a járvány jelenlegi szakában nem is releváns. A lényeg, hogy védjen.

És a páciensek kérik? Nagy a betegek nyomása a rendelőn?

A páciensek túlnyomó többsége kéri, és vannak néhányan, akik nem. Véleményem szerint rengeteg múlik a háziorvos kommunikációs készségén, és szakmai meggyőződésén a vakcina alkalmazását illetően. Ha ez a két szempont a helyén van, akkor a páciensek is könnyebben meggyőzhetők. Van egy-két telefonon érdeklődő páciens, de ezt nagy nyomásnak nem nevezném. Természetesen a legtöbbeket az foglalkoztatja, hogy ő mikor kerül sorra. Jó-e az éppen számára felajánlott vakcina, vagy van-e helyette másik. Tagadhatatlan, hogy a lakossági védőoltással kapcsolatos feladatok nagy próbatétel elé állították a praxisokat. Nagyon feszes, szoros határidőkkel érkeznek a különféle utasítások. Nem mindig az a vakcina, és nem annyi érkezik, mint amire készültünk. Gyakran kell újratervezni egy-egy terminust. De a kusza körülmények ellenére is a háziorvosok elképesztő lelkesedéssel álltak, állnak a feladathoz. Itt-ott van morgolódás, de a praxisok több mint 90 százaléka tökéletesen szervezi páciensei oltását. A megyei védelmi bizottságokban végre ott ülnek gyakorló háziorvosok is, a megyei kollegiális vezetők. Folyamatosan gyűjtik, gyűjtjük az oltással kapcsolatos problémákat, és tolmácsoljuk azokat a döntéshozóknak.

Az ön praxisában ki rohangál be a kormányhivatalba, hogy elhozza az oltóanyagot?

Senki, nekünk kiszállítják. Azt viszont a kollégáktól tudom, hogy másutt nem így van és elég heterogén a gyakorlat. Azt is próbáljuk a megyei védelmi bizottságokon keresztül elérni, hogy a járási hivatalok lehetőség szerint vigyék ki a vakcinákat a háziorvosokhoz. Remélem, hogy egypár napon belül eljutunk ide.

Nem volna észszerűbb oltópontokat nyitni, mint például Németországban, Franciaországban?

Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb, de az oltópontokkal kapcsolatban totálisan megosztott a háziorvos-társadalom. A kollégák egy része, úgy gondolja, hogy a saját rendelőjében szeretne oltani. Az orvosok egy másik része pedig épp ellenkezőleg, ők az oltópontokon. Nagyon kevesen vannak, akik teljesen elutasítják, akik egyáltalán nem akarnak részt venni a lakosság beoltásában. Mi azt javasoljuk, hogy ha a helyi körülmények ezt szükségessé teszik, akkor nyugodtan szervezzenek a kollégák oltópontokat.

Praxisában okoz gondot az, hogy oltania kell? Például többlet munkaerőt kellett bevetnie?

Még nem volt szükség ilyesmire, de eddig nem is kaptunk még túl sok oltóanyagot. Meglennék magam is az oltási tevékenység nélkül, de én most ehhez egy picit más lelkülettel állok hozzá. Ugyanis alig várom, hogy vége legyen a járványnak, a korlátozásoknak, és hogyha ehhez az kell, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból és oltsak, akkor oltok. Mindazonáltal egy friss információ szerint, a kormánymegbízottak felkérték a helyi önkormányzatokat, hogy segítsék a háziorvosaikat az oltási adminisztrációban és a betegek kiértesítésében.

Vannak, akik szerint túl sok terhet raknak a praxisokra.

Ők nagyon kevesen vannak. Például Budapesten 960 praxis van, ebből 3-4 konkrét esetről tudok, ahol ezt mondták. Közülük egy kolléga személyes egészségügyi okokra hivatkozott, a másik három meg azt mondta: ők elvből nem oltanak. Aggódtak a mellékhatások miatt, vagy azért, mert nem alkalmas a rendelőjük a feladatra. De mondok két szélsőséges példát. Az egyik egy harmincas éveiben járó, aneszteziológus szakvizsgával is rendelkező kolléganőé, aki hosszasan aggályoskodott amiatt, hogy hogyan tud majd ellátni a rendelőjében egy anafilaxiás sokkot. A másik a fővárosban praktizáló 97 éves Körmendi István doktor. Aki, miután kettőkor megkaptuk az utasítást a legidősebbek oltására, hétkor már azzal hívott: Szabolcskám beszerveztem a betegeimet. Egy kérdése maradt, hogy melyik mail-címre küldje a táblázatot. Bevallom, roppant tanulságos és egyben nagyszerű élmény volt, hogy a köztünk talán legidősebb kollégánk, Körmendi Pista bácsi milyen flottul megszervezte a betegeit, és alig várta, hogy olthasson.

Egy háziorvosi rendelő megfelelő hely arra, hogy ott egy súlyos allergiás reakciót sikerrel kezeljen? Ön a rendelőjében el tudna látni egy ilyen sokkot?

Az anafilaxiás reakció ellátásának nem a legoptimálisabb helyszíne egy háziorvosi rendelő, ugyanakkor az a mindennapi orvosi készségek része is, mivel arra nemcsak egy oltás beadása után lehet szükség.

Az oltás mellett a praxisközösségek ügye is sok kérdést vet fel. Annak alighanem örülnek a kollégái, hogy ha feltételekkel is, de ők is megkapják a szakorvosi béremelést. De annak is, hogy ezért be kell lépniük egy praxisközösségbe? Mi változik ettől a betegek életében?

A betegek mindebből annyit biztosan érzékelnek majd, hogy a jogszabályban előírt heti 15 órás háziorvosi rendelés öt órával megnyúlik. Hetente öt órában prevenciós rendelést kell biztosítani. Azt, hogy ezt az ellátást hogyan különíti el, melyik órát nevezi majd prevenciós rendelésnek és ezt milyen körülmények között biztosítja az orvos, azt rábízzák.

Hogyan fog kinézni a praxisközösség az orvosok számára?

A háziorvosok különböző mélységű integrációt vállalhatnak. Alapesetben egy-egy kollegiális praxisközösségnek lesz egy vezetője, akit a háziorvosok maguk közül választanak meg. Ő lesz a „területi kollegiális” vezető, ő tartja a kapcsolatot a területi szakrendelővel, ha kell koordinálja a betegutakat, olykor pedig értekezletre hívhatja a háziorvosokat. Az optimális az lenne, ha a praxisközösségek járásonként szerveződnének meg. Most helyenként nagyobbak, de ez még változhat. Egy szorosabb együttműködési forma a szakmai praxisközösség, amelyben már bizonyos feladatokat is megosztanak egymással a háziorvosok. A szorosabb együttműködés is alapvetően meghagyja a praxisok önállóságát, ugyanakkor többletfunkciók ellátásra is vállalkoznak az ebben dolgozó kollégák. Ilyen többlet lehet például a dietetikusi tanácsadás, a gyógytorna, és más egészségmegőrző programok nyújtása. Az egyes háziorvosok praxisjoga, gazdasági önállósága ebben az esetben sértetlen marad. Végül van még az a lehetőség is, hogy a résztvevők ténylegesen egy integrált együttműködési formát választanak. Ekkor egy cég az adott közösségbe tartozó praxisainak a működtetésével kapcsolatos valamennyi funkciót ellátja.

Az utóbbiban az orvosok alkalmazottá válnak?

Igen, de a praxisjoguk megmarad. Viszont az ellátásért járó finanszírozást a vállalkozás kapja és osztja el. Mindenesetre mi a kollégáknak a konzorciumi együttműködést javasoljuk, ami szakmai és gazdasági önállóságuk sértetlenül hagyását is jelenti.

Mostanra a praxisok tíz százalékában nincs orvos. Ennek a szervezetnek lesz a dolga, hogy megoldja az üresen maradt praxisok betegeinek az ellátását?

Nem.

Akkor milyen alapellátási problémát oldanak meg a praxisközösségek?

A bérfejlesztését, és megteremtheti az alapjait a többletszolgáltatások nyújtására is képes alapellátási struktúrának. A tartósan betöltetlen körzetek problémáját más módon kell kezelni. Egyre több modellkísérlet bizonyítja, hogy a betegek sokkal jobb ellátást kapnak egy központi, jó infrastrukturális adottságokkal rendelkező rendelőben, ahol állandó orvos, állandó rendelési idő van. Még akkor is, ha azért távolabb is kell utazni. Falugondnoki hálózattal vagy falubusszal meg lehet oldani a betegek utaztatását erre a központi, jól felszerelt rendelőbe. Ez még mindig sokkal jobb, mint évekig tartósan betöltetlenként kezelni ezt a körzetet.

Az ellátás másik kényes pontja a háziorvosi ügyeletek kérdése. A praxisközösség erre sem orvosság?

Nem. A legjobb tudomásom szerint napirenden van az alapellátási ügyelet reformja, de más szervezeti keretek között kezelnék ezt a kérdést. A helyhatóságok különböző szövetségei szabadulnának ettől az önkormányzati alapfeladattól, szívesen átadnák az államnak az ügyeleteknek a szervezését.