Csak aprópénz jut természetvédelemre

Az elkövetkező tíz évben a magyar kormány összesen 1600 milliárd forintot szán uniós forrásból környezetvédelmi és energiahatékonysági programokra. Természetvédelemre azonban ennek csak töredéke, 49 milliárd jut.

A Nemzeti Biodiverzitás Stratégia a következő tíz évre meghatározza a természet védelmének itthoni irányvonalait. A biológiai sokféleség megőrzésének 2030-ig szóló programját idén kell kidolgozni és az Országgyűlésnek elfogadnia, összhangban a nemzetközi és európai uniós kötelezettségekkel. A civil szervezeteknek és az érdekképviseleteknek lesz lehetőségük véleményezni a stratégiát – ígéri az Agrárminisztérium (AM).

Valóban voltak korábban is egyeztetések és remélhetőleg lesznek most is, de az eddigi tapasztalatok nem sok jóval biztatnak – nyilatkozta a Népszavának Rodics Katalin, a Greenpeace Magyarország biodiverzitás kampányfelelőse. Az agrártárca növényvédelmi tanácsát a nem kormányzati (civil, vagy más néven NGO) szervezet szakembere azért hagyta ott, mert egyetlen javaslatát sem fogadta el a minisztérium.

A Nemzeti Biodiverzitás Stratégia fő célja a biológiai sokféleség csökkenését kiváltó okok kezelése, valamint az, hogy az élővilág megőrzésének szempontjai a biodiverzitásra ható ágazatok döntéshozatalában minél jobban érvényesüljenek – hangsúlyozta az agrártárca.

Nagy kérdés, hogy ezeknek az elképzeléseknek megvannak-e a jogi, közigazgatási, pénzügyi feltételei. Miközben ugyanis a természetvédelemre, a biodiverzitás megőrzésére átlagosan évi 7 milliárd forintot adna a kormány az uniós forrásból, addig megújuló energiagazdaságra, például napelemes beruházásokra, átlagosan 97 milliárd forint jutna.

A Nemzeti Biodiverzitás Stratégia 2021-2030-as időszak tervezetének előkészítése jelenleg is zajlik. A civil (zöld) szervezetek és az érdekképviseletek most abban reménykednek, hogy a 2022-es választások előtt a kormány óvatosabbnak mutatkozik a természetvédelemmel kapcsolatban is. Köztudott, hogy a kormánydöntések előtt a háttérben folyamatosan szondázzák a közvélemény hangulatát. Sokan ennek tulajdonítják, hogy az eddig mostohán kezelt állatvédelem is jobban előtérbe került, és végre megszületett az úgynevezett kutyaszaporítók dolgát legalábbis megnehezítő jogszabály.

A kötelező társadalmi egyeztetéshez rossz kiindulási pont, hogy az agrárminiszter szerint lehetetlen a 2030-as határidőig a hazai mezőgazdasági területek 25 százalékán az ökogazdálkodásra áttérni, ahogyan azt az Unió szeretné. Nem erősíti a bizalmat az sem, hogy 2013-2014-ben Fazekas Sándor, akkori agrárminiszter közreműködésével számolták fel az ország egyik legpatinásabb és legnagyobb ökogazdaságát Kishantoson.

Nagy István mostani miniszter szerint jelenleg a mezőgazdaságilag művelt területek kevesebb, mint 7 százalékán – 2019-es adat szerint 303 ezer hektáron – folyik olyan gazdálkodás, ami a biológiai sokféleséget is szolgálja, ám ide számítják a vegyszerekkel nem kezelt legelőket is. Így valójában csak 185 ezer hektáron folyik öko zöldség-, gyümölcs- és gabonatermesztés. Ez alig több, mint a teljes terület 3 százaléka. A mintaországnak tekintett Ausztriában ez az arány egy 2018-as Eurostat felmérése szerint meghaladja a 20 százalékot.

De nem csak ez jelent gondot. A Greenpeace biodiverzitás kampányfelelőse szerint drámai az őshonos, védett erdeink helyzete is. Az állami erdészetek a nemzeti parkok területén is kezelik az erdőket, és szinte kizárólag gazdasági szempontokat vesznek figyelembe. A Bükki Nemzeti Park területén például egy 180 éves bükköst vágtak ki. A parkok igazgatói ugyan felléphetnének a védett erdők érdekében, de ez rendre elmarad.

A helyzetet jól jellemzi, hogy még a többségében kormányközelinek tartott alkotmánybíróság is visszadobta az erdőtörvény tervezetét, mert az már számukra is elfogadhatatlannak bizonyult, hogy még a fokozottan védett területeken is a gazdasági érdekek számítanának elsődlegesnek a természet- és klímavédelmi szempontokkal szemben.

A hazai környezet- és természetvédőknek az adhat reményt, hogy Brüsszelben az eddigieknél szigorúbban ellenőrzik majd a források fölhasználását, és csak olyan programokra folyósítanak támogatást, amelyek mérhetők és megfelelnek a közösségi zöldmegállapodásban foglalt céloknak.

Az AM szerint a jelenlegi hatósági rendszer megfelelő. A környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági eljárásokat a megyei kormányhivatalok folytatják le. A kormányhivataloknak, mint természetvédelmi hatáskörben eljáró hatóságoknak a beruházások engedélyezése során vizsgálniuk kell, hogy a tervezett tevékenység milyen hatással lesz a védett fajok egyedeinek az élőhelyére, vagy a védett természeti területekre.

A kormányhivatalokat politikai kinevezettek irányítják és a környezet és természetvédelmi hatóság egy a többi között, és az egyeztetések során többnyire alulmarad az erősebb lobbiérdekeket szolgáló társszervekkel szemben – jegyezte meg Rodics Katalin. A megoldást egy erős jogosítványokkal bíró környezet- és természetvédelmi minisztérium, illetve a hatósági rendszer újbóli felállítása jelentené.