Pofon

Az Európai Néppárt már régóta ugyanabban a dilemmában őrlődik, mint az Európai Bizottság. Mit kezdjen azzal a tagjával, amely szembehelyezkedik az uniós alapértékekkel? Az EU alapító atyái nem alakítottak ki olyan mechanizmust, amely megakadályozná, hogy egy tagország visszatérjen a diktatúrához. Igaz, ők természetesnek tartották, hogy egy állam, amely bekerül egy értékközösségbe, nem is kíván kilépni onnan.

Tévedtek, amint az Európai Néppártot megalkotók sem számoltak azzal, hogy egy tagpárt majd nyíltan szembehelyezkedik mindazzal, amit a konzervatív pártcsalád képvisel. Míg azonban az uniós alapszerződések módosítására nincs esély, így a magyar kormány megfenyítésére csak nagyon korlátozottak a Bizottság lehetőségei, az EPP-nél az eljárási szabályzat szerdai módosításával végre pontot tehetnek a Fidesz kálváriájának végére.

A néppártnál is tudják: már rég meg kellett volna oldani a kérdést, hiszen az EPP-re nagyon rossz fényt vet, hogy megtűr egy olyan pártot, amely hazájában csúfot űz a demokráciából, fittyet hány a jogállamiság alapszabályaira és olyan szólamokat hangoztat, mint azok az euroszkeptikus erők, amelyek az EU jelenlegi vezetésének legnagyobb ellenfelei. Mivel azonban a Fidesz kizárására nem volt meg a kellő többség az EPP-ben, így a magyar párt hosszú időn át a néppárt szégyenfoltja maradt.

Az eljárási szabályzat módosítása azonban végleg megpecsételi a Fidesz sorsát, amely várhatóan nem is várja meg, hogy képviselőit szégyenpadra ültessék, inkább saját maga távozik. A megromlott házasság gyors lezárása az EPP számára is könnyebbséget jelentene. S bár a Fidesz nyilván a távozást is világraszóló győzelemnek állítja majd be, valójában óriási vereség a számára. A párt még jobban eltávolodik a neki oly fontos német uniópártoktól, így maradék befolyását is elveszti. Lehet ugyan új szövetséget építeni az euroszkeptikus erőkkel, de az európai geopolitikai helyzet sem kedvez egy ilyen szerveződésnek.

Nem kérdés, a Fidesz fennállásának egyik legnagyobb pofonját kapja.