A napokban új könyv jelent meg XVI. Benedekről Németországban. A szerzők, Doris Reisinger teológus és Christoph Röhl filmrendező igen negatívan értékelik a bajor egyházfő pápaságát. Úgy vélik, túl későn lépett válsághelyzetekben, s szerintük sosem a papok által elkövetett szexuális visszaélések áldozatai, hanem „az egyház tisztasága” miatt aggódott.
Tagadhatatlan azonban: XVI. Benedek legnagyobb cselekedetének éppen azt tekinthetjük, hogy nyolc éve lemondott. Nem kis bátorság kellett hozzá, oly sok elődje sosem lett volna hajlandó erre. Ő azonban belátta: nincs elég ereje ahhoz, hogy rendet tegyen az egyházban. S azzal sem lehet vádolni, hogy emeritus pápaként korlátozná Ferenc működését. Ezt akkor sem vetheti senki a szemére, ha az ultrakonzervatív papok még mindig őt tartják a katolikus egyház szellemi vezetőjének és az ő munkásságára hivatkoznak, ha Ferenc pápát eretnekséggel vagy liberalizmussal vádolják.
Ezért is figyelemreméltó az emeritus pápának a Corriere della Serában megjelent interjúja, amelyben fanatikusoknak nevezte azokat a katolikusokat, akik mind a mai napig nem fogadják el a lemondásával kapcsolatos döntését és továbbra is őt tekintik pápának.
Reméljük, Benedek pápa üzenete elér minden érintetthez. Itthon is akadtak olyan kormánypárti véleményvezérek, akik azután, hogy - mély vallási meggyőződésről tanúságot téve - egyházat váltottak, katolizálásuk után azt is közölték, Benedeket tekintik pápájuknak. Ezzel ugyan azonnal deklarálták, hogy nem fogadják el a katolikus egyház alapelvét, de itthon ez úgysem számít. Magyarországon csak azt minősíthetik jó és mélyen hívő katolikusnak, aki megfelel a kormány elvárásainak. Aki nem, az csak keresztényellenes lehet. Pedig a „jó katolikusoknak” is ismerniük kell Krisztus szavait: „Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni.”