Tiszteletre méltó, hogy Ferenc pápa ilyen nyíltan beszélt emberi és testi gyengeségeiről – mondja Fabiny Tamás. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke szerint teljesen reális, hogy a fiatal Bergogliónak – az argentin egyház érsekeként – a katonai junta diktatúrája alatt rendkívüli terheket kellett hordania. Az egyházfő e kijelentésével II. János Pál pápa nyomdokain jár, aki szintén a nyilvánosság előtt hordozta súlyos betegségét – ezzel is kifejezve szolidaritását a szenvedők felé. Fabiny szerint amikor egy egyházi szolgálattevő, egyházi vezető megosztja a világgal fizikai vagy lelki esendőségét, akkor tanúságot tesz arról, hogy Isten a szenvedések között is segít. – Ennek ma, a világjárvány idején vigasztaló, erőt adó üzenete van.
Ahogy a belgyógyász segít, ha testi fájdalmunk van, úgy a pszichológus is, ha a lelkünkkel van baj – véli Frölich Róbert, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija, mondván, a tudomány és a hit nem zárja ki egymást, hanem erősíti. – Ha úgy nézzük, Albert Einstein is hívő volt, mégis fel tudott mutatni valami kis tudományosságot.
A Talmud szerint az orvos az Istentől kap engedélyt, hogy gyógyítson – vagyis mindegy, hogy a test vagy a lélek gyógyászáról van szó, mindkettő isteni felhatalmazással dolgozik. A Tóra egyik passzusa a gyógyászatról pedig kimondja, „Én vagyok Örökkévaló, a te orvosod”, azaz, ha gondunk van, Istenhez kell fohászkodnunk, egy másik passzus szerint viszont ha valaki megüt minket, annak a kártérítést, vagyis a gyógyításunk költségeit kell kifizetnie. – És ki az a személy, aki gyógyítani fog? Hát, az orvos – mondja Frölich, vagyis a Tórában is ott áll, hogy megengedett az egészségügyi segítség.
Hasonlóan vélekedik a kérdésről Hodász András katolikus pap, aki szerint ha fáj a szívünk, akkor kardiológushoz fordulunk, ha azonban pszichés területen van problémánk, akkor pszichológushoz, míg ha az Istennel való kapcsolatunkban, akkor a lelki vezetőnkhöz. Az atya szerint mindezek olyan területek, melyek nincsenek egymással konkurenciában, sőt előfordulhatnak átfedések, például, ha egy orvos rádöbben arra, hogy a páciens fejfájása lelki problémára vezethető vissza, így elküldi egy pszichológushoz vagy akár egy paphoz. – Velem is elő szokott fordulni hasonló. Valaki megkeres egy problémával, én pedig, ha úgy látom, hogy neki inkább önismereti terápiára lenne szüksége, akkor ajánlok egy pszichológust – mondja Hodász, aki maga is él ezekkel a lehetőségekkel, mondván: a pszichológia nem ördögtől való.
– A lelkipásztor és a pszichológus pedig még együtt is működhet egymással – állítja Fabiny, mondván, a két szakember „illetékességi területe” nem ugyanaz, hiszen a pszichológus a pszichés folyamatok ismerője, míg a lelkipásztor elsősorban az Isten-ember kapcsolatra koncentrál. – Lelkipásztorként ugyanakkor gyakran megtapasztaljuk, hogy az emberi személyiség a kapcsolatokban súlyosan károsodhat: sebeket, elakadásokat, torzulásokat öröklünk, szerzünk a fejlődésünk során – állítja a püspök. „A viszonyainkban szerzett sebek és súlyosabb zavarok esetén viszont gyógyító hatású lehet a pszichoterápia is. – Ez azonban nem helyettesíti az Istennel való kapcsolatot – mondja Fabiny, a pszichológusok viszont a szorongások megszüntetésével az akadályokat is elháríthatják az Istenhez való közeledésben.”
Elveszik a hit?
Ha egy vallási vezető elküldi az embert pszichológushoz, felmerül a kérdés, hogy vajon a pap megbízható-e. – Joga van ezt hinni, én azonban papként sarlatánságot követnék el, ha a hívemnek terapeuta módjára kezdenék el segíteni – mondja Hodász, aki szerint ebben az esetben csak hamis illúziót keltene a másikban. A lelki segítségnyújtást persze egy papnak is meg kell kísérelnie, Hodász szerint ugyanis sokan azt hiszik, hogy egy pap csak imádkozásra és istenhitre buzdít, miközben kevés az olyan lelki vezető, aki csupán ezt javasolja. – Aki néhány tanáccsal elintéz egy lelki problémát, az szerintem meg akarja úszni a helyzetet – véli az atya, kiemelve, hogy az Istenben való bizalmat amúgy sem lehet ráparancsolással elintézni.
– Ha pszichológiai kérdésekkel fordulnak hozzám, akkor az én tudásom is véges – mondja Frölich, aki ilyen esetekben szintén pszichológushoz delegálja a pácienst. A hívő bizalma ekkor azonban nem fog megrendülni a rabbiban, hiszen tudja jól, hogy a rabbi azzal segített rajta, hogy elküldte egy szakemberhez. – A hívő a rabbitól csodát nem várhat. A csodarabbik kora a múlt század végével lejárt. A mostani vezetőktől ehelyett tanácsokat, segítséget lehet várni – mondja Frölich, hangsúlyozva, hogy az ember nyugodt szívvel hihet a természetfelettiben, de azért mégiscsak a fizikai világban élünk. – Megvan az ideje az Istenhez fordulásnak, és megvan az ideje annak is, amikor magunkon segítünk.
Pszichológiai képzés
De mi a helyzet akkor, ha a pap vagy a rabbi végez el egy pszichológiai tanfolyamot?
– Két félév pszichológiát mi is tanultunk az egyetemen, a vallási kérdésekhez kötődő úgynevezett pasztorál pszichológiát – mondja Hodász, mely tudás noha segít abban, hogy a híveket orientálja, az igazi pszichológiai segítségnyújtást azonban csakis egy arra szakosodott ember képes elvégezni. Kivételek persze akadnak: létezik olyan pap, aki először elvégezte az öt év pszichológia szakot, majd utána kezdte el az egyházi tanulmányait, így a lelki vezetői és terapeutai képességeit is tudja használni.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is nagy hangsúlyt fektetnek a leendő lelkészek, hittanárok alapos pszichológiai felkészítésére, hogy megismerjék, hogyan működik az emberi elme. – Ugyanígy a pszichológusképzésben is elvárható, hogy a leendő segítők ismerjék a spiritualitás, a vallás élményvilágát, és tiszteljék azt – mondja Fabiny Tamás, aki maga is nagyszerű tapasztalatokat szerzett az egyházban arról, hogyan tudja egymás munkáját támogatni egy elkötelezett lelkipásztor és egy, a hit témáiban is jártas pszichoterapeuta.
– A klasszikus rabbiképzésben a pszichológia mint tantárgy nem szerepel, azonban egy picit konyítunk hozzá – mondja Frölich, kiemelve, hogy őket is gyakran keresik fel a hívek a lelki bajaikkal, melyek megoldásához a rabbiknak is szükségük van némi pszichológiai képzettségre. – Ahol azonban e tudás véget ér, ott lép be a pszichiáter – mondja Frölich.
Toxikus kapcsolatok
A lelki problémák kapcsán szintén fontos kérdés a mérgező kapcsolatok kezelése. A pszichológusok nagy része egyértelműen arra buzdítja a pácienst, hogyha társuk lelki értelemben is negatív hatással van rájuk, akkor abból a viszonyból a legjobb kilépni. A vallások esetében már nem ilyen egyértelmű a válasz. Hodász szerint a katolikusok esetében, ha érvényes házasságról beszélünk, akkor az egyházi törvények értelmében azt nem lehet felbontani. Így, ha bekövetkezik az „ágytól és asztaltól való elválás”, akkor azt meg kell próbálni megmenteni. – Ha egy házasság rossz, akkor mi az utolsó utáni pillanatig is megkíséreljük megjavítani – mondja Hodász, hozzátéve, ha a párok fel is keresik őket, általában már lejtmenetben van a kapcsolat.
Az evangélikusok egy fokkal megengedőbbek. Fabiny szerint pszichológiai és vallási szempontból is a cél az, hogy a hívők egy szabad és szorongások nélküli életet tudjanak élni. – Hívő emberként vallom, hogy Isten is ezt várja tőlünk, és ezt kívánja nekünk. A házasság megmentéséért persze mindent meg kell tenni, de ahol meggyötört emberek, megtört viszonyok vannak, ott álságos dolog passzív tűrésre inteni az elszenvedőket – vallja a püspök, aki szerint ilyen esetben a felek el is válhatnak egymástól, fontos viszont, hogy ebben a folyamatban és az újrakezdésben lelki segítséget kapjanak az érintettek. A Német Evangélikus Egyházban például válási liturgiákat is rendeznek, melyen a volt házastársak templomi környezetben bocsátják el egymást.
– A Talmudban van egy kitétel, miszerint az is válóok, ha a feleség elsózza a levest – mondja Frölich, hozzátéve, a későbbi, rabbinikus korok az állítást úgy körülbástyázták, hogy elválni a feleségtől annak akarata ellenére nem lehet. – Kohn tehát nem mehet haza, és nem mondhatja azt, hogy elválunk, Kohnné azonban nyugodtan megteheti ezt – mondja a rabbi. A házasság viszont nemcsak egy jogi procedúra, hanem szentség is, így azt, ameddig lehet, egyben kell tartani, persze nem minden áron.
Bűn és bűnbocsánat
A Biblia lapjain Pál apostol azt üzeni: „Nézzétek el egymás hibáit és bocsássatok meg azoknak, akik megbántanak titeket.” A pszichológia is hasonlót üzen, vagyis az áldozatnak nem kötelessége, hanem joga van megbocsátani, hiszen ha az áldozat nem bocsát meg, akkor saját maga válik önmaga agresszorává, és beleragad a traumatizált helyzetbe. – Az áldozatnak tehát érdemesebb az agresszornak megbocsátani, mert akkor saját magát szabadítja fel a harag és a gyűlölet alól – véli Hodász. A megbocsátásnak pedig megvan a maga sorrendje, hiszen az illető először azonosítja a másik ellen érzett haragot, majd ténylegesen átéli azt, végül elengedi. – Saját magunk miatt kell megbocsátani. Hisz az agresszor lehet, hogy már árkon-bokron túl van, viszont ha én dédelgetem magamban a haragot, azzal végleg beleragadok az áldozatszerepbe, és nem tudok gyógyulni, hanem magamat nyomorítom meg.
– Az evangélikusok alapvetően a szeretet kultúrájából indulnak ki – mondja Fabiny. Az ember ugyanis Isten bűnbocsánatára szorul, és ahogyan Istennel rendezi a viszonyát, annak mintájára rendezi az embertársaival is. Ha azonban ezt a viszonyt nem sikerül megjavítani, akkor is meg kell bocsátani a másiknak, még ha el is távolodtunk tőle. – Csakis így lehet lezárni egy toxikus kapcsolatot, hogy az ne mérgezzen tovább se engem, se a másikat – véli Fabiny.
– Mi nem valljuk azt, amit a keresztények, miszerint, ha megütik az orcád, tartsd oda a másikat is. Mi nem vagyunk ilyen megengedők. A mózesi törvény ugyanis ismeri a bosszú fogalmát – mondja Frölich Róbert. A Tóra szerint, ha valaki gondatlanságból embert öl, annak el kell menekülnie egy asylum városba, hiszen akár a vérbosszú is utolérheti. – Mózes viszont azt is tanítja, hogy „Ne gyűlöld a testvéredet szívedben”, vagyis egy hívő zsidó nem gyűlölködik – állítja a főrabbi, példának hozva fel jom kippur ünnepét, melyen a hívek bocsánatot kérnek Istentől, aki viszont csakis akkor bocsát meg, ha az egyén is megbocsát a másiknak, aki őt bántotta. – Az emberben óhatatlanul ott munkál a revansvágy. De mindent meg kell tennünk, hogy ne álljunk bosszút.
