Fedőtörténetek

Töredelmesen bevallom: amikor nem sokkal az alkotmányos puccsot követően Orbán Viktor akkori sleppje kifejezte szándékát az úgynevezett félkarú rablók betiltására, valósággal ujjongtam örömömben. Minden bizonnyal azért, mert a szóban forgó pénznyerő-automaták ismeretségi körömben is számos szenvedélybeteg ember egzisztenciáját rendítették meg számottevően.

Hamar lelepleződött persze naivitásom. A kormánytisztviselők által zengett ájtatos szöveg a családok védelméről arra szolgált csupán, hogy a hazai társadalommal elfogadtassák a szerencsejátékok piacának átjátszását Fidesz-közeli oligarchák kezébe. A néhai Andy Vajna és mások onnantól fogva kizárólagos jogot formálhattak arra, hogy kaszinóikban megkopasszák a hiszékeny balekokat. Az Orbán-kabinet ráadásul igencsak szívén viseli szóban forgó vazallusainak anyagi helyzetét. A vendéglátóhelyeket tudniillik a járványra hivatkozva régóta könyörtelenül zárva tartásra kötelezi, a kaszinók ellenben máig zavartalanul üzemelhettek. Egy ellenzéki képviselő az országos tiszti főorvosnál érdeklődött az okot illetően, ám Müller Cecília makacsul hallgat az ügyben. Ne legyenek kétségeink: a kormánypártok kommunikációs teamje szükség esetére minden bizonnyal dolgozik már egy megfelelő fedőtörténeten!

Sokan feltették már a kérdést, Orbán Viktort vajon melyik képessége tartja hatalmon több mint egy évtizede. Ismeri a magyar néplelket? Szót ért uniós ellenfeleivel? Bizonyára ezek a magyarázatok sincsenek igazságtartalom híján.

Mégis megkockáztatom: Magyarország bő tíz esztendeje tartó permanens kifosztása a hatalom részéről elsősorban a fedőtörténetek kidolgozásában briliáns orbáni garnitúra találékonyságának köszönhetően nem torkollott forradalomba. Mint a szerencsejátékok esetében láthattuk, morális okokra hivatkozva hoztak létre maguknak piaci monopóliumot. „Megvédték” magánnyugdíj-pénztári megtakarításainkat. Napjainkban pedig a felsőoktatási modellváltás előnyeit mantrázzák kórusban, miközben offenzíva zajlik az általuk indított kultúrharc több frontján.

Kitűnő fedőtörténetet kínál továbbá a tomboló világjárvány. A gödi Samsung-gyár rekvirálása nem csak a kormányzati haszonszerzést szolgálja; ugyancsak alkalmas az ellenzéki városvezetés anyagi ellehetetlenítésére. (Az iparűzési adó megfelezését a járvány ürügyén országszerte Orbán utóbbi szándéka motiválta.) A kabinet ezen túl a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság kezelésének örvén tavaly 217 milliárd forintot juttatott a Fidesz szellemi hátországához tartozó különböző alapítványoknak.

A felsorolás korántsem teljes. Ám a közvélemény-kutatások ismeretében kijelenthetjük, hogy a magyar társadalomnak hovatovább kritikus tömege lát át az orbáni képmutatáson. Hazánk miniszterelnöke talán máris újabb fedőtörténeten agyal. Meg kell indokolnia nekünk hatalma átmentését, ha pártjának alkotmányozó többségére támaszkodva netán bevezetné az elnöki rendszert a jövő évi választások előtt. Különben eltűnik ő is, mint a félkarú rablók.