Bidennek szűk a mozgástere a Trump-féle békeszerződés miatt

Az amerikai diplomácia arra törekszik, hogy minimalizálja a kivonulással járó károkat.

Hét vakmerő afgán nő munkásságát ismerte el Antony Blinken amerikai külügyminiszter hétfőn a nemzetközi nőnapon. Ám sokat elmond az Afganisztánban uralkodó állapotokról, hogy az érintetteket - erőszakos haláluk miatt - posztumusz tüntették ki a “Bátor Nők Nemzetközi Díjjal”. Egyiküknek, Mariam Nurzád szülésznőnek például a kabuli szülészeti klinika elleni tavaly májusi támadás során oltották ki az életét. A nő éppen egy csecsemő világra hozásában segédkezett, amikor az Iszlám Állam fegyveresei megtámadták az intézményt. Lett volna lehetősége elmenekülni, de nem hagyta magára a páciensét. A dzsihádisták a szülőszobában végeztek vele, ahogyan az újszülöttel és annak édesanyával is.

Nurzád tragikus halála kivételt képez a díjazottak közül: esetében a klinika volt a célpont, a bátorságukért kitüntetett többi nőt - köztük rendőrtiszteket, aktivistákat és egy újságírót - viszont szabályosan levadászták, célzott merényletek során lőtték le vagy robbantották fel. Az ilyen gyilkosságok rendszeresek voltak az elmúlt években is, de számuk különösen azóta emelkedett meg, hogy az Egyesült Államok tavaly februárban Dohában békét kötött az Afganisztán iszlamizációjára törekvő tálib mozgalommal. A szélsőséges csoport következetesen tagadja, hogy közük lenne a gyilkosságokhoz, ám az afgán kormány mégis őket tartja felelősnek.

Akár mi is legyen az igazság, a célzott merényletek számának megszaporodása is bizonyítja, hogy a dohai megállapodás nem hozott békét Afganisztánnak, sőt, azóta csak fokozódott az erőszak az országban. A tálibok újult erővel indítottak hadjáratot a biztonsági erők ellen, mivel az egyezség nem kötelezte őket tűzszünetre, csupán arra, hogy tárgyaljanak a kabuli vezetéssel a békéről. A tavaly tavaszra tervezett egyezkedés azonban fél év késéssel kezdődött, és eddig nem sok áttörést hozott - még a tárgyalások procedurális szabályairól is csak decemberre sikerült dűlőre jutni. Közben Washington a Dohában elfogadott menetrendnek megfelelően fokozatosan vonta ki az amerikai csapatokat, előkészítve a terepet az idén május 1-jére kitűzött teljes kivonulásra. Ezt a helyzetet örökölte Joe Biden. Az amerikai elnök elődjéhez hasonlóan lezárná az Egyesült Államok történelmének leghosszabb háborúját, de - Donald Trumppal ellentétben - nem mindenáron. A békemegállapodás azonban szűk mozgásteret hagy a diplomáciára.

"Biden kizárólag rossz és rosszabb lehetőségek közül választhat. Az viszont biztos, hogy a demokrata párti értékrend szempontjából elvtelen Trump-féle kivonulási tervet nem kívánja végrehajtani” - magyarázta a Népszavának Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója. A szakértő hozzátette: a kivonulás elhalasztása viszont azt a veszélyt rejti magában, hogy a tálibok újra elkezdik támadni a NATO-csapatokat, márpedig a dohai egyezségnek éppen az volt az egyik leglátványosabb eredménye, hogy az elmúlt egy évben egyetlen amerikai katonát sem öltek meg Afganisztánban. Habár Washington hivatkozhatna arra, hogy az iszlamista mozgalom megszegte azon vállalását, hogy megszakítja kapcsolatát az Al-Kaida terrorszervezettel, a “végtelen háborúkba” belefáradt amerikai közvélemény számára aligha meggyőzők az ilyen, hírszerzési jelentésekre alapozott érvek.

A KKI kutatója szerint a Biden-kormányzat ennél fogva arra törekszik, hogy időt nyerjen, rávegye a tálibokat, hogy esetleg haladékot adjanak és előkészítsen egy “felelősségteljes kivonulást”, amely megakadályozza Afganisztán káoszba süllyedését. Ennek tudható be, hogy Antony Blinken Ásráf Gáni afgán elnöknek címzett, kiszivárgott vasárnapi levelében nagyratörő kezdeményezésekkel állt elő: regionális békekonferenciát helyezett kilátásba, illetve szorgalmazta, hogy a kabuli kormány és a tálibok fogadjanak el a hatalommegosztást és tűzszünetet is magába foglaló béketervet. Wagner Péter elmondta, hogy papíron jó elképzelésekről van szó, ám nagy kérdés, hogy Washington, mivel tudja maga mögé állítani az érintetteket. Nem úgy tűnik, hogy a táliboknak és az őket támogató Pakisztánnak érdekében állna a kompromisszum, amikor a tavalyi békemegállapodás előnyös helyzetet biztosít nekik. Vélhetően a szomszédos országok némelyike - köztük Irán és Oroszország - se bánná, ha látványos kudarccal végződne az Egyesült Államok afganisztáni szerepvállalása.