Pápai vizit

Megszokhattuk már, hogy Ferenc pápa külföldi látogatásairól hazatérve, a repülőgép fedélzetén tesz különösen fontos kijelentéseket. 2013-ban például Rio de Janeiróból tartott Rómába, amikor elhangzott máig talán legtöbbet idézett mondata: „Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” Azért választja a pápa a kommunikációnak e szokatlan terepét, mert ilyenkor újságírók garmadája van jelen, így üzenete gyorsan juthat el a világ minden pontjára.

Hétfőn Irakból hazatérvén a magyar szíveket melengette meg azzal, hogy bejelentette, szeptemberben Budapestre jön az eucharisztikus világkongresszusra. Ez mindenképpen a magyar egyházi vezetés, elsősorban Erdő Péter bíboros sikere és érdeme, akiről közismert, hogy a Vatikánban is adnak a szavára.

A magyar kormány viszont nem azt kapta, amit remélt. A pápa ugyanis külön kiemelte, csak az eseményt záró szentmisére érkezik. Ezzel kivételes diplomáciai érzékkel azt kívánta mindenki tudtára adni: még csak meg se próbálják a helyi politikai vezetők saját céljaikra felhasználni a látogatást, és nem is tervez hivatalos programot a magyar állam- és kormányfővel.

Nincs ebben semmi meglepő. Ferenc pápa ugyanis nem egyszer bírálta burkoltan a magyar kormányt bevándorlásellenes lépései, illetve a déli határon emelt kerítés miatt. Számos alkalommal kelt ki az Európa egységét veszélyeztető populisták ellen. Meg is kapta a méltó büntetését, a kormányunkhoz oly hű véleményvezér mindenfajta önkontroll nélkül minősíthette demens vénembernek, s a jobboldali portálokon felbukkanó kommentekből is az tűnik ki: a kormányoldalon nagyon nem kedvelik Ferenc pápát.

Sajnálhatjuk hát, hogy nem kíván találkozni Orbán Viktorral, és csak remélhetjük, hogy szeptemberig meggondolja magát. Mindannyiunknak jót tenne azzal, ha elmagyarázná miniszterelnökünknek, mit is jelent kereszténynek lenni.