Karikó Katalin;koronavírus;Pfizer;

2021-03-10 08:19:54

Karikó Katalin: amikor laborban dolgoztam, azt mondta a férjem, hogy a mekis fizetés jobb lenne

Az egyetemi szférából igazolt egy neve sincs céghez a Pfizer-vakcina kifejlesztője, és neki lett igaza.

„Örülök, hogy az én kutatómunkám benne van a Pfizer és a Moderna vakcinájában. De ezekben a vakcinákban nagyon sok kutató és szakember nagyon sok munkája van benne, akiknek a nevét nem tudjuk. Az én nevemet se ismernék, ha nem lenne ez a járvány, és bárcsak ne ismernék” – mondta Karikó Katalin kutatóbiológus, biokémikus, a szintetikus mRNS-alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója a szegedi Dugonics Társaság keddi online beszélgetésén.

A Telex beszámolója felidézi, hogy amikor az egyetemen, az első évben Farkas Gyula csoportvezető megkérdezte Karikó Katalint, hogyan látja a jövőjét, ő azt mondta: a növényeket nagyon szereti, és egyáltalán nem lelkesedett a molekuláris biológiaáért. Ez aztán változott. iránt. Az egyetem biofizikai intézetében végül 1978-ban kezdett el Tomasz Jenő szerveskémikus irányítása alatt a későbbi szakterületével foglalkozni.

Karikó az életútinterjúnak szánt beszélgetésben mesélt arról, hogy az egyetemi pályafutása során, Amerikában is számos nehézséggel kellett szembesülnie, többször érték méltánytalanságok. Megesett például, amikor egy japán útjáról hazaérkezve azzal fogadták, hogy ki kell költöznie a laboratóriumából. „A tudományos pálya más, mint a piaci: a gyárban együtt dolgoznak, az egyetemen egymással versenyeznek” – mondta erről. Később arról is beszélt, hogy az elismerés „köztudottan nem volt jelen az életemben, de ez annyira nem zavart engem. Nagyon jól megvoltam anélkül, hogy elismerték volna, hogy amit csinálok, az fontos. Olyan voltam, mint Cassandra, láttam a jövőt, de nem tudtam meggyőzni másokat róla. Most sem érzek olyan érzést, hogy na ugye, én megmondtam”.

Felidézte, hogy Amerikában előbb hét éven át kardiológián kutatott, de amikor ott elfogyott a levegő körülötte, volt egy orvostanhallgató, aki közben agysebészeten rezidens volt, és meggyőzte a tanszékvezetőt, hogy kell molekuláris labor és oda molekuláris biológus. Így kapott életében először labort és fizetést, hogy az mRNS-t kutassa. Ez a rezidens ma már tanszékvezető, David Langernek hívják, van egy sorozat is a Netflixen, amiben szerepel, idézte fel. „Most nem dolgozom laborban, de amikor ott dolgoztam, azt mondta a férjem, hogy a mekis fizetés jobb lenne. Szerinte nagyjából 1 dollárra jött ki az órabérem, az alapján, amit laborban töltöttem, majd itthon dolgoztam, pályázatokat és cikkeket írtam.”

A férje egyébként mindenben támogatta, „sokszor úgy jöttem haza, hogy egy műszert hoztam, hogy a férjem csinálja meg, mert például a teteje nem zár, és holnap szükségem van rá a laborban”.

Felidézte, hogy egy fénymásoló mellett találkozott először Drew Weissmann-nal, akivel együtt kidolgozta 2005-ben a módosított nukleozidokat tartalmazó mRNS-terápiás alkalmazások szabadalmát. „Mondtam, hogy csinálok neki RNS-t, akkoriban szerettem dicsekedni, hogy bárkinek csinálok RNS-t”.

2013-ban el is jutott el Németországba, mikor végleg otthagyta az egyetemi szférát, és az akkor még szinte ismeretlen BioNTech céghez igazolt. „Nem volt ismert a cég, website-ja se volt, egyetemen biztos azt gondolták, hogy ez a nő örök vesztes, elmegy egy ilyen céghez”. De ismerőse mondta, hogy azoknak van klinikai próbájuk, a Modernának meg nincs, ezért döntött mellettük, „meg akartam élni, hogy a módosított RNS emberbe kerüljön”.

És a többi már történelem...