Van, aki lát, van, aki néz

A példa - Orbán Viktor interjújában a Mandinernek március 7-én - most éppen Norman Stone brit történész, aki könyvet írt Magyarországról, és aki a fiatal ösztöndíjas Orbán Viktor baráti mentora volt Oxfordban. "Stone könyvében érezhető egyfajta rajongás az Osztrák–Magyar Monarchia iránt, illetve a törökök iránti különös szimpátia, aminek révén helyenként a miénkkel ellentétes meglátásokra jutott a magyar történelemről. Hogy látja?" - kérdezi Őry Krisztina. "Norman azért volt olyan nagy elragadtatással az Osztrák–Magyar Monarchia iránt, mert egy olyan térséget, amelyen ma nyolc ország osztozik, a Monarchia a magyarokra támaszkodva egységben tudta összefogni. Ez kívülről nézve olyan teljesítmény, ami elismerésre érdemes... A helyzet ma ennél is nehezebb: nyolc ország van, ha Burgenlandot is ideszámítjuk, amelynek együtt kell megszerveznie a vitathatatlanul létező Kárpát-medencei természetes földrajzi, kulturális és gazdasági térséget. Ő mindig azt mondta: innen nézzetek magatokra. Mi azonban Szent István és Mátyás király felől nézünk, ami másik történelmi perspektíva. Ők azt látják, ami van, én pedig azt nézem, ami harminc év múlva lesz, és azért dolgozom.”

Több mint érdemes e történelmi nézőpont annak megítélésére, vajon miért, hogyan tudta, majd miért nem tudta megszervezni a Monarchia a Kárpát-medence életét és működését, miért volt erre képes a magyarokra támaszkodva és főként - amire a jobboldal nehezen akarja kinyögni a választ -, miért lett erre képtelen a magyarokra is "támaszkodva". Miért és hogyan vált, válhatott erősebbé a nacionalizmus birodalmat szétfeszítő ereje a Monarchia egybentartó birodalmi erejénél.

Stone azt mondja: innen nézzetek magatokra, ami több mint érdekes történészi szemlélődés lehetne. Nem tudjuk, hogy a kormányfő mennyire gondolta sajátjának Stone nézőpontját, mert ő - szerinte: mi (?) - inkább Szent István és Mátyás király felől néz, ami kétségkívül másik történelmi perspektíva. Ez a perspektíva a magyar szupranacionalizmus tekintete, amely azt a "történelmi parancsot" rója az elhivatottra, hogy magára vegye “a vitathatatlanul létező Kárpát-medencei természetes földrajzi, kulturális és gazdasági térség” életének megszervezését. Ez az elhivatott maga Orbán Viktor lenne, aki nem azt látja, ami van - az emberek, nemzetek akarata szerint alakult történelem termékét, a mai Kárpát-medencét -, hanem mindjárt a holnaputánt.

Kezdjük végre megérteni, miért kellene nekünk mernünk nagynak lenni.

Csakhogy Szent István és Mátyás kora feltámaszthatatlan. Mi meg a ma egyesült Európáját látjuk, ezt az új, demokratikus, egyenjogú kulturális nemzetállamok alkotta gazdasági-politikai, egygyökerű, de nem homogén kulturális birodalmat gondoljuk második otthonunknak. Azt gondoljuk, semmi okunk rá, hogy a többi nemzetállam helyett mi szervezzük meg e természetes közösség életét, hanem velük együtt, amint azt a kormányfő is mondja. Viszont nem akarjuk megérteni a kormányfő birodalmi utálatát, hogy miért szakítaná ki a térséget Európa testéből. Ha csak nem épp a látomásai miatt.