Zéró

Orbán Viktor vagy politikai zseni, vagy az elveihez végletekig ragaszkodó politikus, aki egyszerűen nem bírta már tovább saját „önfeladó” pártcsaládjában - esetleg elveszítette a realitásérzékét. Valószínűleg nem lepi meg az olvasót, hogy szerintem az utóbbiról van szó, látva a Fidesz európai ambícióit, rögtön azután, hogy sikerült magukat kirúgatniuk a legbefolyásosabb uniós pártcsaládból.

Hogy mindezt teljesen fölöslegesen, rossz taktikai húzásoknak és végletes rugalmatlanságuknak köszönhetik, az nem vitás. De mekkora esélye van annak, hogy összejöhet Orbán következő Nagy Célja? Egy olyan, a Néppárttól jobbra álló politikai szerveződés megalkotása, amely úgy előzi jobbról a legfontosabb partner német kereszténydemokratákat, hogy közben szoros szövetségesük is marad. És – mivel mégiscsak Orbánról van szó – jelentős befolyással is rendelkezik az európai politikában.

Ez egyelőre megoldhatatlan képletnek látszik, a vektorok ugyanis éppen ellenkező irányba tartanak. A CDU-val jóban lenni: racionális és a Fidesz befolyása szempontjából elengedhetetlen tényező. Csakhogy a német kereszténydemokraták számára tabu minden, ami tőlük jobbra van, főleg, ha ez egy valóban potens és virulens politikai erőt jelent. Orbán Viktor előtt ezért az EPP-ben egyelőre két út látszik: ha olyanokkal szövetkezik csak, akik Berlinben az említett vörös vonalon innen vannak, egy sor potenciális szövetségesről le kell mondania. Ebbe nem fér bele Marine Le Pen, végképp nem a német AfD, bajosan Orbán osztrák kedvence, a Szabadságpárt, és még hosszan sorolhatnánk.

Így viszont még két valóban fajsúlyos partnerrel, Matteo Salvini Ligájával (28 mandátum) és Jaroslaw Kaczynski Jog és Igazságosság Pártjával is nagyon picike lehet az új európai párt, ráadásul jórészt olyan szereplők lehetnek benne, akik saját hazájukban távol vannak a kormányzati befolyástól - márpedig a magyar miniszterelnök szereti ez alapján megválogatni nemzetközi barátait. Főleg, hogy az EPP-ből egyelőre nem nagyon követi senki Orbánt.

Innen szép nyerni.