Amikor megérkeztem Irakba (2019), az ország hivatalos zászlója mellett a kurd zászló fogadott. Ugyanis a kurd többségű Észak-Irak a Kurdisztáni Régió Kormányának (KRK) fennhatósága alá tartozik. Földünk legnépesebb (30-35 milliós) állam nélküli kisebbségének, a kurdoknak a legtöbbje Irakban, Iránban, Szíriában és Törökországban él. A nem létező Kurdisztán déli része a már említett Észak-Irak, azaz Basúr (jelentése: dél).
Határtalan határozottság
A Magyarországnál majdnem ötször nagyobb (437,072 km2) Irak 19 kormányzóságból négyben – Dohuk, Erbil, Halabdzsa, ami eredetileg a negyedik kormányzóság, Szulejmánijja része volt, de 2014-ben különvált - a KRK irányítja a mindennapokat. De a kurdok szerint még Basúrhoz tartoznak a „vitatott hovatartozású területek” (vht) is, habár az arabok is ragaszkodnak hozzájuk. A vht-k a közigazgatási térképeken már nem kormányzóságokat, hanem járásokat jelentenek, a domborzati térképeken pedig hegyeket, síkságokat, természetesen olajmezőket és városokat is. A vita egyik oka etnikai jellegű. A Szaddám-érában az állami propaganda része volt az elarabosítás (arabizáció), ezért sok kurd családot kitelepítettek főleg az ország déli részére, a síita arabok közé, és a helyükre arabokat költöztettek. Az olaj miatt jelentős arabosítás történt Kirkukban és a környékén, vagy Khánakin járásban Dijala tartományban. A rendszer bukása után megfordult a folyamat, és az arabosítást felváltotta a kurdosítást. A kényszerből kitelepített kurdok vagy oda költöztek vissza, ahol eredetileg éltek, vagy olyan helyekre (például Kirkukba), ahol jobb életfeltételeket és munkát találtak. Ezért az iraki lakosság etnikai és vallási összetétele folyamatosan változik, és a statisztikai adatok között nehéz kiigazodni, noha mindkét fél számokkal igyekszik alátámasztani az igazát.
Az iraki belpolitikát jelentősen megosztotta a vht-k kérdése, s amikor 2014-ben megjelent az Iszlám Állam (IÁ), egy időre félresöpörte a nézeteltéréseket. Szíriából az IÁ katonai konvojai hamar eljutottak Irakba, a Szíriával szomszédos Ninive kormányzóságba. A Törökországhoz közeli Szindzsár-hegységben és az azonos nevű városban sok jezidi él(t). A jezidi a kurdok vallása, tehát minden jezidi kurd (de nem minden kurd jezidi). Bár a jezidik is istenben hisznek, mégis a kultuszukban szereplő Pávaangyalt (Melek Tausz) sokan azonosítják a monoteizmus bukott angyalával, a sátánnal. Ezért vélik sokan, hogy a jezidik sátánimádók. Bár az IÁ megjelenésekor a Szindzsár-hegység a kurd pesmergák felügyelete alatt állt, mégis a támadáskor a katonák visszavonultak, és bekövetkezett a „Szindzsári-mészárlás” (2014). Erről a tragédiáról szól Nadia Murad magyarul is olvasható „Az utolsó lány” című könyve. A jezidiknek az első segítség a szíriai Kurdisztánból (Kelet-Kurdisztán, Rózsava) érkezett a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és a szíriai Kurd Népvédelmi Egységek szervezésében. Majd egy nemzetközi koalíció – kurdok, arabok, amerikaiak, angolok stb. – 2014-ben a hegységet, a következő évben pedig Szindzsár városát is felszabadította. Napjainkban 360 000 jezidi él menekülttáborokban, de tavaly ősszel már 34 000 hazaköltözött Szindzsár járásba, ami szintén a vht-k közé tartozik. Így lett mára a jezidi közösség a kurdosítás egyik főszereplője. Idén februárban Bagdad és Erbil közös szervezésében Kocsóban (Szindzsár-hegység) újratemettek 104 jezidi áldozatot, és Maszrúr Barzáni, a KRK jelenlegi vezetője fogadta a már említett Nadia Murádot.
Független Kurdisztán?
2014-ben az IÁ egy hét alatt elfoglalta Ninive kormányzóság központját, Moszult. A város lakosságának többsége konzervatív szunnita muzulmán, így talán még jobban érthető, hogy miért itt deklarálták a kalifátus megszületését. De a tartomány etnikailag és vallásilag is nagyon összetett, és a Moszultól északra, a Ninive-fennsíkon élő keresztények között is bekövetkezett a tragédia. Mivel a kis asszír keresztény közösség is Földünk legnépesebb vallásához tartozik, ezért az IÁ nem merte megengedni magának azt a brutalitást, amit elkövetett a jezidikkel szemben. De így is sok keresztény elmenekült, 2018-ban pedig a bagdadi kormány úgy döntött, 450 arab családot költöztet az üres lakásokba (arabizáció). Természetesen a helyiek minden hivatalos fórumon fellebbeztek a döntés ellen, az USA pedig bejelentette, 70 millió dollárt átutal a keresztények megsegítésére.
Moszul elfoglalása után Ali al-Szisztáni, Irak legmagasabb rangú síita vallási vezetője, egy fatvában deklarálta az „Al-Hasd Al-Saabi Honvéd Alakulatok” felállításának jogosságát, mert: „Aki dzsihádot ragad, az dzsihád által vész el.” Majd az arabok, a kurdok és a szövetségeseik harcának eredményeként 2017-ben végérvényesen felszabadultak az IÁ által elfoglalt iraki területek és a nagyvárosok is: Moszul (2014-17), Tikrit (2014-15), Kirkuk (2014-16). A sikerek után a Maszúd Barzáni (2005-17) vezette KRK elérkezettnek látta az időt arra, hogy népszavazást rendezzenek a független Kurdisztán létrehozásáról, amibe természetesen a vht-k is beletartoztak. Bár a referendumot megtartották, és a kurdok egy független Kurdisztán mellett voksoltak, az eredményből semmi sem valósult meg, ugyanis a kezdeményezést a nemzetközi közösség sem támogatta. A kurdok önállósodási törekvése újabb törést idézett elő az amúgy is gyenge lábakon álló arab-kurd kapcsolatokban, és a Törökországgal szimpatizáló iraki törökök is a nemtetszésüknek adtak hangot. És amíg 2016-ban a koalíciós erők az IÁ katonáit űzték ki Kirkukból, 2017-ben megfordult a folyamat: az iraki kormányerők miatt a kurd pesmergáknak kellett távozniuk. A két nép közötti konfliktust kihasználva az IÁ még meglévő csoportjai azóta új frontvonalakat nyitottak az instabil biztonságú vht-kon.
Hegyek között, völgyek között…
Az IÁ számára most már nem csak az egyes vallási közösségek váltak célponttá, hanem mindenki, aki ellenük harcolt. A hatalmas ország nehezen ellenőrizhető pontjai ideális terepet biztosítanak a terroristáknak, támadásaik által csak januárban 150 haltak, vagy sérültek meg. De valószínűleg a szervezet tevékenysége újabb, véresebb fázisba fog lépni, ugyanis az idén januárban megölték Abú Jászir (Jasszer) Al-Íszavít, a szervezet egyik parancsnokát, aki egyben a kalifa helyettese is volt. Elképzelhető, hogy a vht-k lakosai közül ismét sokan fognak biztonságosabb területekre költözni. Ugyanakkor az IÁ-tól mentes, és biztonságos Észak-Kurdisztán apró, keresztény falvaiból sokan a török bombázások miatt költöznek a nagyobb kurd városokba. Ankara ugyanis évek óta vívja a harcát az Irakban lévő PKK terroristái ellen, akik az idén 13 foglyul ejtett török állampolgárt öltek meg. Talán a török bombázások is hozzájárultak ahhoz, hogy 2020 októberében Bagdad és Erbil félretette a sérelmeket, és aláírták a Szindzsár-egyezményt, aminek értelmében a hegységből és a környékéről kiűzik a PKK alakulatait, akikkel viszont sok jezidi szimpatizál, hiszen többek között nekik köszönhetik, hogy megmenekültek az IÁ támadásaitól. Ha sikerül is a PKK-t semlegesíteni, a veszély még nem fog elmúlni, ugyanis a Szindzsár-hegységhez közeli, a vht-khoz tartozó Makhmúr járás az IÁ regionális központja. A földrajzi közelség miatt - Makhmúr Erbiltől úgy 60 km-re délre található - az IÁ a bukása után itt rendezte be egyik bázisát, helyi források szerint a környéken kb. 1000 terrorista él. Az IÁ miatt megint fordult a széljárás, és most Bagdad jóváhagyásával pesmerga csapatok érkeztek Makhmúrba, és Dijala kormányzóságba, ami mindig is az al-Káida területe volt, most pedig az IÁ bázisa. A pesmerga alakulatok Bagdad általi betelepítése azért is érdekes, mert a vht-vita másik alapját képezik: a kurdok szerint a pesmergák által felszabadított, és felügyelt területek a kurdokat illetik.
