A félelem trónja

Azt mondta újra a kormányfő a Kossuth rádióban vasárnap reggel: "morálisan vállalhatatlan, hogy a baloldal politikai kérdést csinál az oltásból". Úgy sulykolja ezt a közvéleménybe, mint 2015-ben, a menekültválság csúcspontján a budapesti humanitárius katasztrófa hazugságát. Mi pedig ismét azzal kommentáljuk a kormányfő szavait: nem a baloldal csinál politikát a járványból, az oltásból, hanem maga a kormányzópárt, élén a miniszterelnökkel. Mégpedig okkal. Mert miután menekült évek óta csak elvétve akad a határokon (sűrűbben csak Bakondi belbiztonsági főtanácsadó lázálmaiban), a népben elültetett félelem is halványulni látszik. Annyira legalábbis, hogy a véletlenre semmit sem bízó kormányfő azon kezdjen gondolkodni, kit mit ültethet a menekültek helyére a félelem trónjára.

Egy éve kora nyáron, a pandémia első szakaszának végén úgy tűnt, hogy a járvány sikeres kormányzati kezelésének köszönhetően talán nem is lesz szükség a vírus ilyetén felkenésére. Aztán a nyári-őszi fejetlen lazítás (is) a nyakunkba hozta a második-harmadik hullámot, és a kora nyáron emelt kormányfői szobor repedezni kezdett. Mára világos, hogy a kormány kezéből kicsúszott a járvány kezelése, nagy az oltás körüli káosz, de a hatalom makacsul csúszós markában akarja tartani az irányítást: még a budapesti vagy a szombathelyi oltópont(ok) megszervezését sem engedi, elviselhetőbbnek tartja a tagadást kísérő politikai morgást.

A 2022-es választás célja alá rendel mindent. Lehet, a pandémia miatt adminisztratív úton el kell tolnia a választások idejét, amivel elismerné, hogy nem volt sikeres, de jó előre másra keni a felelősségét. A nélkülözhetetlen félelem - ami nem is alaptalan - megmarad, s marad az ellenzék, az Unió gyalázása. Akár még igazuk is lehet azoknak, akik szerint a hatalom politikai érdeke, hogy - zűrös alkotmányjogi megszorításokkal övezve -, a pandémia, ha enyhültebben is, de ez év végéig elhúzódjon, hogy aztán a vírus legyőzésének kormányzási sikerét választási győzelemmel ünnepeltesse a kormányfő. A kettőt mindenképpen össze kell kötni.

A saját hatalmát minden oldalról bebetonozó miniszterelnök azonban még így sem lehet teljesen nyugodt, nem csak azért, mert amit ő ragyogó egészségügynek lát, az kizsigerelt emberek utolsó erőfeszítése, nem pedig egy rendszer felbolydult, de ütemes ketyegése. Az viszont, hogy minden eszközzel nyírja az egy választási listára, heterogén politikai tömbbe kényszerített ellenzékét, érthető - akkor is, ha nem elegáns, inkább aljas. De ami sokkal veszélyesebb rá nézve, hogy saját elbizakodottá hízott mamelukjait sem tudja visszatartani az olyan gazdasági vagy magánéleti kilengésektől, amelyek végképp kikezdik morális imázsát. A tapasztalat és a sárba ragadt kormánypropaganda mind élesebben válik el egymástól: a közönség mind kevésbé bízik a hatalomban, szavát sem hiszi.

Azt is látni: akár a Fidesz nyer jövő tavasszal, akár az ellenzék, a kormányfő által óhajtott hajnal egy kifosztott, morálisan lezüllesztett országra virrad. Csak a félelem trónja áll majd rendületlenül.