Egy vatikáni lépés előre, kettő hátra?

A Szentszék hétfői dekrétuma szerint katolikus pap nem áldhatja meg az azonos neműek élettársi kapcsolatát, vagy a melegházasságot, mert – amint a Hittani Kongregáció által kiadott dekrétum fogalmaz – „Isten nem adhatja áldását a bűnre”.

A teológiai kérdésekben mindenható vatikáni hivatal, a Hittani Kongregáció egy teológiai kérdésfelvetésre válaszolt azzal, hogy az azonos neműek kapcsolatának elismerésével szemben foglalt állást. Hogy ki vetette fel a kérdést, ez a kétoldalas dokumentumból nem derül ki, de az utóbbi időben, kivált német nyelvterületen, egyre több főpap vélekedett úgy, hogy az azonos neműek kapcsolatát is meg lehet áldani. A Szentszék dokumentuma leszögezi, míg a melegeket meg lehet áldani, kapcsolatukat azonban nem. A dokumentum idézi Ferenc pápának az Amoris laetitia kezdetű 2016-os szinódus utáni apostoli buzdítását, amelyben kifejti, hogy minden ember méltóságát tiszteletben kell tartani, de a melegek házasságának elismerését nem támogatja.

Robert Mickens, a La Croix című lap angol nyelvű változatának szerkesztője a Guardianban elmondta, több haladó szellemű könyvnek volt témája a kérdés és ezekben arra kérték a hívőket, hogy imádkozzanak az azonos neműek kapcsolatának a katolikus egyház általi elismeréséért. „Ez azonban idegessé tette a konzervatívokat, különösen a Vatikánban, és sokan úgy vélték, a Szentszéknek valamit reagálnia kell” – tette hozzá.

Mennyire tekinthető a dokumentum visszalépésnek a katolikus egyház szempontjából? Elvégre Ferenc pápa többször is megengedően nyilatkozott a melegekről, ne feledjük híressé vált 2013 júliusában, Rióból hazatérvén, a repülőgépen tett, már-már szállóigévé vált kijelentését („Ha egy ember meleg, keresi az Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?”).

A dokumentum megállapítása önmagában nem váratlan, hatalmas meglepetés lett volna, ha a Vatikán az azonos neműek kapcsolatának de facto elismerése mellett foglalt volna állást. A Szentszék tavaly magyarázkodásra kényszerült azután, hogy a pápa egy mexikói csatornának úgy fogalmazott, támogatja a párkapcsolatok törvényi elismerését, azaz a melegházasságot, de csak a polgári jog keretei között. Ezt a kijelentését még 2019-ben tette, de a műsorból kivágták ezt a megjegyzését és csak tavaly hozták nyilvánosságra.

A Hittani Kongregáció dokumentumának legfeljebb csak az időzítése lehet váratlan. Alighanem a dekrétum a német katolikus egyháznak szánt üzenetként is értékelhető, egyfajta jelzés arra, hogy ne szaladjanak annyira előre a reformokkal. A német egyházi vezetés még 2019-ben kezdeményezte a „Szinodális Út” nevű reformprogram elindítását, amelynek egyértelmű célja az egyház megújítása. A püspöki kar a világi híveket tömörítő Német Katolikusok Központi Bizottságával, és több tucatnyi teológussal tanácskozik mind a mai napig arról, merre haladjon tovább a katolikus egyház. Egyebek mellett a nőknek az egyházban betöltött szerepéről, a házasságot, a párkapcsolatokat érintő kérdésekről, valamint a papi szolgálatról szóló témákról tárgyalnak. Nagyon is haladó szellemben zajlott az eszmecsere, amit egyre nagyobb ellenszenvvel figyeltek a konzervatívok a világ minden táján. A Vatikán is lépéskényszerbe került. Ha engedi a komoly reformokat, az egyházszakadást idézhet elő, hiszen rendkívül nagy a különbség az egyes országoknak a reformokat érintő felfogása között, de még egy államin belül is jelentősek a különbségek, elég csak az Egyesült Államok katolikus egyházában lévő különbségekre gondolni. Ugyanakkor a folyamat teljes leállítását sem akarja a Vatikán, hiszen a pápa 2019-ben támogatásáról biztosította a kezdeményezést már csak azért is, mert nyolc évvel ezelőtti megválasztása óta bátorítja, hogy a helyi püspöki konferenciák kezdeményezőbben lépjenek fel, hallassák a hangjukat a fontos kérdésekben.

Mindezek alapján cseppet sem meglepő, hogy a hétfői vatikáni iránymutatás éppen a német egyházi vezetésben talált a legnagyobb visszhangra. Georg Bätzing, aki 2020 márciusa óta a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, még 2019-ben nyílt vitát kezdeményezett arról, megáldhatják-e a papok az azonos neműek kapcsolatát. Az egész folyamatot Beate Gilles irányította, akit néhány hete választották meg a püspöki konferencia főtitkárának. (Korábban nő még sosem töltötte be a tisztséget.) 2020-ban aztán Bätzing ezzel kapcsolatban feltette a költői kérdést, „ha az emberek eldöntik, hogyan éljenek, mi nem mondhatjuk azt nekik, hogy Isten megáldja a kapcsolatukat?” Más német püspökök kimondottan támogatták, hogy a papok áldással erősíthessék meg az azonos neműek kapcsolatát. Közéjük tartozik Peter Kohlgraf mainzi püspök, aki nemrégiben könyvben erősítette meg ezzel kapcsolatos álláspontját. Hasonló véleményen van Helmut Dieser aacheni püspök is, aki a Szinodális Út szexuális kérdésekkel foglalkozó fórumának munkáját irányítja. Még 2018-ban Franz-Josef Bode, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnökhelyettese kezdeményezett vitát az azonos neműek kapcsolatának kiosztandó áldásról kiemelve, hogy ez nem tévesztendő össze a házasságukkal.

Mindezek alapján nem meglepő, Bätzing püspök igen visszafogottan fogadta a hétfői vatikáni állásfoglalást. Utalt arra, hogy bár az iránymutatás az egyházi dokumentumoknak megfelelően született, de a tanítás változhat. Hozzátette, a Szinodális Út pedig éppen arra törekszik, hogy megvitassa az ilyen jellegű kérdéseket.

A német püspökök között persze akadnak konzervatívok is. Rudolf Voderholzer regensburgi és Stefan Oster passaui püspök nagyon is üdvözölte a dokumentumot, utóbbi „háláját is kifejezte” a Szentszéknek, mert „világszerte aggodalom alakult ki a kérdésben.

Patrick Hornbeck, a Fordham Egyetem teológusprofesszora a patinás amerikai portálon, a National Catholic Reporteren úgy vélte, a dokumentum olyan, „mintha egy papnak azt mondanák, megáldhat egy autót, de nem áldhatja meg azt, amelyiket egy bankrablásban használtak fel”. James Martin jezsuita úgy véli, a Szentszék dokumentuma egyértelműen egyes német püspökök felvetéseire adott válaszként értékelhető. Bírálta a dokumentumot a Szinodális Út reformfolyamatban résztvevő Német Katolikusok Központi Bizottsága is, amely egy 2015-ös deklarációjában foglalt állást a homoszexuális kapcsolatok egyház általi elismerése mellett.

Az egyház álláspontja tehát nem változik a kérdésben, de a hétfői dokumentum még nem jelenti azt, hogy örökre változatlan marad.

Lassan változik az egyház álláspontja

A Hittani Kongregáció még II. János Pál pápa idején, 2003 júniusában adta ki a "Megfontolások a homoszexuális személyek közötti együttélések törvényi elismerésének megadását irányzó kezdeményezésekről" című dokumentumot, melynek élén akkor Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek állt. Ebben így fogalmaznak: „A házasság szent, a homoszexuális kapcsolatok viszont ellenkeznek a természetes erkölcsi törvénnyel.” A dokumentum hozzáteszi, az egyház tanítása szerint a homoszexuális férfiakkal és nőkkel „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját.” A homoszexuális hajlam azonban „objektíve rendellenes”, és a homoszexuális „gyakorlatok súlyos bűnt jelentenek a tisztaság ellen”.

XVI. Benedek ennek szelemében beszélt 2010-ben Portugáliában a melegek kapcsolatáról. Az azonos neműek házassága a „legalattomosabb és legveszélyesebb” fenyegetések között van a mai világban – emelte ki akkor. Ezen a véleményén a későbbiekben sem változtatott.

A hétfői dekrétum ellenére Ferenc pápa megválasztása óta hangsúlybeli eltolódások mindenképpen érzékelhetőek a témában, amit már 2013-as „Ki vagyok én…” kezdetű mondata is jelez. 2016-ban megjelent Amoris laetitia című apostoli buzdításában azt írja „minden ember, függetlenül sajátos szexuális irányultságától, tiszteletet érdemel a maga méltóságában, és tisztelettel kell őt fogadni, gondoskodva arról, hogy kerüljenek az igazságtalan diszkriminációból eredő minden megbélyegzést.” Az egyház segítségét ígérte a homoszexuálisok számára „hogy megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, megértsék és maradéktalanul megvalósítsák Isten akaratát az életükben”. Ugyanakkor világossá tette, nem szabad összekeverni a házasságot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot.

2018 végén a pápa egy interjúkötetben úgy fogalmazott, meleg férfiak ne válasszák a papi hivatást és „társadalmunkban, úgy tűnik, divat melegnek lenni”.

2018-ban viszont újabb komoly gesztust tett. Ekkor egy pedofil pap chilei pap egykori áldozatának, Juan Carlos Cruznak a pápa azt mondta, Isten tette őt meleggé és szereti őt. Azért volt jelentős megnyilvánulás ez az egyházfő részéről, mert a chilei főpapok Cruzt perverznek próbálták beállítani szexuális orientáltsága miatt.

A pápa a katolikus tanításnak azt a részét sosem kérdőjelezte meg, hogy a homoszexuális tett bűn, és a nagy vihart kavart, tavaly bemutatott mexikói dokumentumfilmben, amelyben állást foglalt bejegyzett élettársi kapcsolatok elismeréséről, de csak polgári jogi és nem egyházi keretek között. Ferenc pápa retorikája jelentősen különbözik elődjeiétől különösen annak a hangoztatásával, hogy a melegek is Isten gyermekei és a társadalomnak őket is el kell fogadnia.